Mi győztünk ... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

„Nehezen érvel az, aki egyedül megy szembe az autópályán, hogy ő megy jó irányba,
De nekem feltett szándékom, hogy a továbbiakban is le fogok érni Balatonra, akárhányan jönnek szembe.”
Puzsér Róbert

Ha… ha- ha-ha-ha-ha.
Ha most én írnám életem forgatókönyvét, a pompázó kulissza előtt állnék és fölényesen mosolyognék rátok. De – de, jól olvassátok! Végül is vegyétek fontolóra… Más megteheti, más nyugodt lelkiismerettel arathat győzelmet úgy, hogy egyenesen a süllyesztőbe küldi mindazokat, akik nem hittek benne. Én miért ne tehetném? Csak próbaképpen, hogy én is tudjak mesélni arról, milyen érzés visszafordíthatatlanul kitaszítani valakit a szívünkből, csupán azért mert nem abba az irányba néz, amelyet én diktálok.
Most csak úgy állnék, és előadást tartanék arról milyen fontos, hogy az ember töretlenül kiálljon a saját igaza mellet. Ti meg biztos hallgatnátok, olykor büszkén felnéznétek rám. Én lennék a multinacionális példakép. Fény a fatartóban, forradalmi hős a csorda közepén. Nem hangzik ez olyan rosszul, noha fizetnének azért, hogy ez legyen a legszebb álmom, se kellene! A győzelem gyakori esetben egy jól kidolgozott stratégia, amely elhiteti veled, hogy márpedig Te sosem fogod elfelejteni honnan érkeztél, hol ott még korántsem állsz a dobogón, már kompromisszumokra sem hajlasz úgy, mint rég. Miért tennéd? Egy győztes ugye nem erre hivatott! Ezt mind annak az apropójára írom, hogy győztem, viszont el nem tudom képzelni milyen tűrőképessége van ezzel szemben egy olyan institucionális rendszernek, amely tisztességes befizetőkön keresztül szeretné behajtani azt, amit a kevésbé tisztességes embereknél nem lehet. Tudniillik a mai romlott, korruptív világban úgy állt mellém a törvény, hogy nem tudtam cserébe nyújtani semmi egyebet, csak a saját igazam. (Ezt mondjuk nem először éltem meg s valahol nagyon is jól esik, hogy ezt az oldalát is láthatom a Világnak. Hisz így valahogy születik meg a nézőpont kérdése. Végül is mi másról beszél szinte mindegyik bölcs próféta? A Világ pont olyan, mint ahonnan nézzük. Nem csak feltétlenül jó s nem csak feltétlenül rossz.  Javítsatok ki, ha netán tévedem.)
Ah, ugyan már, nincs hatalmam… leszámítva azt az egy pár jól időzített ellenérvet és egy-két kísértetiesen ideges ám bájosan aggódó barátot. Komolyan! Ezért egy percig sem hittem, hogy normális dolgot teszek. Azt meg ugye végképp nem hittem, hogy ezt az ügyet meg fogom nyerni. De van is erre egy ideillő magyarázatom, amit most szívesen idéznék: „Amit az ember tud és érez, az magától értetődik és nem szorul bizonyításra. Azt senki nem hiszi, hogy a kő kemény, a víz pedig nedves. Amit tudsz és érzel, abban nem kell, hogy higgy.” (D. Christian) Természetesen ezt is kimagasló alázattal kezeltem. Jól tudtam, csak úgy nyerhetek, ha jelen esetben az igazság nyer, mert én ebben a jól kitervelt játszmában csak egy mellékszereplő vagyok. Köztudat, hogy az Életben gyakori esetben a hamisság rajtol. Ahhoz, hogy egyrangúságra törekedjek, el kellet fogadnom ezt is.  
Tudjátok a sztorit, megírtam már. A betegbiztosítóm szerint tartoztam nekik nem kevés pénzel, szerintem meg nem. Én ezt persze igazolni is tudtam, ezért inkább nem szíveskedtek rám csörgetni, hanem egyenesen a pénzbehajtónak szóltak, aki ugye nem gatyázott, és szűken karácsony előtt lefagyasztotta a számlámat. Ami abszolút nem tetszet a kialakult helyzetben az a betegbiztosítóban dolgozó hölgy hozzáállása volt. Közölte velem, hogy a helyemben kifizetné a tartozást akkor is, ha jogtalanul keletkezett. Szerintem nem! Szerintem az én helyemben egy nyilvános pert indítana, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen ilyen és ehhez hasonló institúciók élősködésen mindazokon, akik tisztességesen fizetnek nekik és bizalommal fordulnak hozzájuk, mivel még mindig ők vannak értünk és nem fordítva.
Esetleg a saját maga helyében fizette volna ki az illetéktelen érvekkel behajtani próbáló tartozást mivel előre tudta mivel járhat az, ha beigazolódik a tévedésük. Ez azért különbség!
Az, hogy a bank sem jelzett, egy plusz ráadás, pláne hogy nem köteles. Elfogadtam, mert hozzám nem kell emberinek lenni puszta kötelességből. Persze eszembe jutott, hogy hová a fenébe jutott a Világ? A személyes adataim, a pénzem, az aláírásom, történetesen az egzisztenciám teljes áttekintéséért cserébe csak a személyemre szabott spórolási lehetőségekről értesítenek. Bizalomgerjesztő. Talán azzal kellene tetőznöm ezt a kölcsönös bizalmat, hogy teljesen kiszállok, de úgy érzem ez nem egy korrektül megfontolt lépés lenne. Nekem nincs miért menekülnöm.  
Egy szó, mint száz a hónapok peregtek, közben a Sors utamba sodort egy – két (noha jóval több) embert, aki hasonló cipőben jár (t), mint én azzal a különbséggel, hogy náluk a pénzt sikeresen behajtották. Akkor persze eszembe jutott, hogy mások feladták a harcot ezért nekem is ezt kellene tennem, (legalább nem lógnék ki a sorból) de féltem, hogy pont ez lenne az, ami teljesen megváltoztatna belülről. A tudat, hogy puszta kényelemből lettem hűtlen önmagamhoz. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy olykor nincs más kiút. Az ember megalkuvóvá válik, ezáltal megoszló érzelmeket táplál önmagában. Ez hasítja minimum ketté. Mit lehet ilyenkor tenni? Engedni a hatalomnak gondolván, ez még úgyis a kisebbik rossz? Ugyan már! „Nincsen könnyebb út maximum másikat választhatsz”… ilyenkor jobb is ha formát öntesz a szavaknak...
(Éljen az Őstudás, köszi srácok)

Nálam hét hónapig tartott, amíg kiderült az igazság, ami már csak azért is érdekes, mert amikor nekünk kell számlát egyenlíteni, senki nem gatyázik ennyi ideig… tudnám, hogy ez miért nem érvényes fordított esetben is?!Illetve ez miért nem tartozik az emberi jogok eltiprása közé? Elrontották a Karácsonyomat, nem tudtam élő fenyőfát venni, ez nagyon mélyen érintett… és még folytathatnám, de inkább kiheverni szeretném.

Puzsér Róbert lapjáról

Valahol azért nagyon is korrekt és tiszteletreméltó, hogy az én „fegyverzetemmel" egyenlő „fegyverzetet” használtak. Ha ezt mindenki betartaná, nem lenne világszerte annyi felesleges háború. Teret kaptam a védekezésre, mert azt mondták, ez mindenképp kijár és én éltem is ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor tiszteltben tartottam, hogy nem ülhetnek ölbe tett kézzel, ha már egyszer felléptek ellenem, muszáj valamivel előbbre lépniük. Csak ugye én addig három kört futottam. A pénz "vissza jött"és pont . :-) Persze mindenki jobban járt, hogy velem csak leveleztek és a férjemmel beszéltek. Nem azért mert féltem, hanem azért mert már nem féltem semmitől és az írott szóban ez hála az égnek nem volt ennyire nyilvánvaló. Tudjátok ilyenkor félni mindig jobb…

Teljes szívemből köszönöm mindenkinek, aki képes volt úgy mellettem állni, hogy a kitartásom jobban foglalkoztatta mind az, hogy mit kezdek ennyi igazságtalansággal. Én nem hoztam fel hazug érveket annak érdekében, hogy mentsem az irhámat. Azt hiszem az Élet nézetéből, ez általában jó pontnak számít. Igaz, a bólogató birkanyáj tömegéből ez elég gyorsan kiközösít, de meg tanultam élni ezzel a kimagaslóan „elszomorító” problematikával.  Ugyan már! Elég volt látnom meddig tart a túlaffektált egymás közötti hűség melyre a tömeg csak addig tart igényt, amíg nem jön valami jobb, szebb és hatásosabb. Ilyen tömeg esetében a túlfűtött szeretet is csak addig tart, amíg mondjuk Hanah Montana nem borotválja le a fejét. :D :D
Hát, mint mondhatnék erre? Oldja meg a tömeg úgy, ahogy akarja… de mindenképp oldja meg, mert az ilyen fajta „hűség” hosszútávon nagyon nagy bajt kavarhat.