Nyereményjáték - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Ilyenkor szeretnék a legjobban érteni a szavakhoz. Szeretném tudni, hogy mi az a hajtóerő, amely kihozza belőlem azt, amit belsőleg megélek. Szeretnék minden egyes gondolatot külön – külön kicsomagolni, hogy megfelelőképpen díszíthessem, s a „köszönöm“ ezáltal ne pusztán csak egy árnyéka legyen annak, amit valójában érzek. Mert a lelkemben ilyenkor kisüt a nap. Szeretném átadni Nektek ezt az érzést úgy, mintha valóban értenék a szavakhoz. Megvan a varázsdobozka nyertese, aki nem más, mint Richter Nelka néni. Mielőtt szívből gratulálnék neki, szeretném mindenkinek megköszönni, aki részt vett ebben a nyereményjátékban. Nem voltatok sokan, mégis leírhatatlanul megtisztelve érzem magam attól, hogy bizalmasan megosztottátok velem a beteljesülésre váró álmaitokat. Szebbnél szebb és értékesebb vágyak kelnek életre egy bátor emberi szívben… ezt tapasztaltam általatok. Köszönöm! Remélem nem ez volt az utolsó nyereményjátékunk, igyekezni fogok minél hamarabb ki találni valamit. Ahogy Miguel de Cervantes Saavedra mondaná: „A puding próbája az evés“, úgyhogy az  első adódó alkalommal megpróbálom bevetni a szerény ötlettáramat. Ezúton szeretnék hatalmas köszönetet mondani a gyermekkori barátnőmnek, Csutor Ellkának, aki tehetségének köszönhetően életet lehelt a kósza gondolatmenetbe. Így lett az egyszerű dobozból értékes varázsládikó. S a két keze munkáságával együtt a szíve összes szeretetét és örömét adta át a varázsdobozka által. Az nem csak egy gépiesen lefestett, kidíszített doboz. Ott van benne a vágy, hogy örömöt okozzon, a kételyek, hogy tetszeni fog – e… ott van benne a szerénység, a hála és a tisztelet. Ilyenkor mondják azt, hogy a tárgyaknak lelke van és én hiszek ebben, rendületlenül. Szívből köszönöm neki, hogy nagylelkűen felajánlotta a segítségét s így semmi nem szabott gátat annak, hogy kihirdessem ezt a nyereményjátékot.

A szerencsés nyertest a kislányom, Lea Viktória sorsolta ki egy megfontolt kézmozdulattal. S érdekes, hogy amikor megpillantottam Nelka néni nevét a gondosan összehajtogatott cetlin, úgy futottak végig bennem a gyermekkori emlékeim, mintha megfigyelője lennék a saját megrendezett filmemnek. Varázslatos gyermekkorom volt. Igen, persze volt néhány buktató és kaptam némi nevelő pofont az élettől, mégis úgy érzem csodaszép volt. Talán mert mi akkor még nem éltünk olyan zabolátlanul. Igaz, nem sejtettük milyen érzés a multinacionális világok része lenni és nem tudtuk elképzelni, hogy lehet egy gombnyomás segítségével megismerni az egész univerzumot. Mégse volt unalom. Tudtuk honnan indultunk, és meddig lehet elmenni. Az íratlan szabályok betartásával azt értük el, hogy amit a mai kamaszok unalmas mókuskeréknek hisznek az nekünk valaha a biztonságos hátteret jelentette. Nelka néni jelentős és fontos szerepet tölt be az életemben. Gyermekkorom óta, át a kamaszkoron keresztül, felnőtté válástól egy teljes örökléten át. Nagyon szeretem. Egy tisztességes, stílusos segítőkész földre szállt Angyal, aki velem nevet, amikor boldog vagyok, és kitárt karokkal nyújtsa felém anyai aggodalommal megtelt szívét, amikor félek, vagy elszomorodom.

A saját édesanyámon kívül még két olyan aranyszívű hölgy egyengetett gyermekkoromtól az utamon, akikre bármilyen habozás nélkül azt lehet mondani „mintha csak anyukám lenne” Az egyik Csutor Marika néni (Marika és Ellka anyukája) a másik Richter Nelka néni (Erika és Lucka anyukája) s az ember, ahogy idősödik és visszaemlékszik a szép, gondtalan gyermekéveire, ráeszmél, hogy talán még meg sem köszönte úgy igazán azt a sok jót, amiben általuk részesedhetett. Igen… szívből köszönöm ennek a két csodálatos hölgynek azt, hogy az életem részévé váltak, formáltak, tanácsot adtak és anyáskodtak felettem. S hogy az ezzel járó csodálatos érzést annyi éven keresztül a szívemben hordom, nyilván annak köszönhetem, hogy hamisíthatatlanul szeretnek.

Nos, Nelka néni tetszése szerint kiválaszthatta milyen dobozkát szeretne… milyen legyen a színe, díszítése, milyen kép szerepeljen rajta illetve felirat. A képekből is jó látható, hogyan döntött s ez nekem annyira jól esett, hogy a szívem ritmikus ütem által jelezte, nekem erről írnom kell. A nyeremény átvétele is nagyon jól sikerült. Nelka néni a kis tündéri Leila unokájával látogatott meg, ami plusz öröm volt mindenki számára. Főleg a kislányom örvendezett neki. Amikor Leila megosztotta vele az uzsonnáját, megpecsételődött a közös sorsuk. Nagyon szép, csajos délutánunk volt sok – sok vidám kacajjal és nevetéssel.

S hogy mitől lehet még varázslatosabb egy varázsdobozka? Számomra elsődlegesen Ellka tehetségétől aztán az emlékeinktől. Legalább is én teljesen hű maradtam ehhez az elvhez. Épp ezért az én varázsdobozkám csodaszép pillanatok tárháza s egy – egy mozijegy, belépő, csokipapír megőrzője lett.

Drágáim, még ha nem tudom mennyire különbözőek is lennénk, egy valami biztos, hogy közös bennünk… a vágy, hogy embertársaink önmagunkért szeressenek. Ennek apropójára találtam egy kis elgondolkodtató videót, fogadjátok sok szeretettel, amíg nem jelentkezem egy újabb bejegyzéssel.