5 perces - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa
Hlavná ponuka:
5 perces
Publikoval Dadka v Cikkek - Články · 12/11/2014 20:57:00
„Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat,
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad…”
Kispál és a Borz
Ó dehogy! Nem veszem a szívemre, bár iszonyatosan irritál milyen mélyre képesek zuhanni az emberek annak érdekében, hogy felkeltsék mások figyelmét. Nem tudom van-e még olyan kirakat, ahol nem villog a polgármesterjelöltek illetve a képviselőjelöltek arca. A roppant érdekes és megvalósíthatatlan célok mellet ismerem az arcvonásaikat és az anyajegyek elhelyezését. Színtiszta projekció élmény miközben a városba vezető úton, három 8 - 10 év körüli leánygyermeket látok ugrabugrálni a járdán… A főtémájuk az volt kérem, hogy melyikük fog hamarabb b.szni Jencivel. Ez lenne a posztmodern „Te tisztára szerelmes vagy belé” játék?! Szerintem nem annyira mulatságos, meg ugye az sem, hogy már lassan, de biztosan eltűnik lábunk alól a biztonságos talaj.
Óóó nem, nem, nem… ne tévesszen meg Benneteket ez az újfajta kirohanásom, nekem nagyon is tetszik ez a „MI gyermekeinkért, fiatalokért és idősekért“ koncepció. Ez mintha egy közös pont lenne, egy közös terv, megoldásra való probléma… a jelöltek céljai. Mintha összebeszéltek volna! Ettől már csak az lenne szebb, ha mindannyian összetartanának. Hát ez van, idealista vagyok! Sajnos, ha így fogjuk folytatni, egy pár év múlva rimánkodva tesszük össze a két kezünket, hogy a MI gyermekeink rohanjanak… mindegy hová, csak minél messzebbre. Nem tudom észre vettétek-e, de már a MI kortársaink is elpárologtak innen.
Na mindegy, hajtsunk lapot! Gondoltam én is kitetetek önmagamról képet, mert oly jó, ha az ember gyönyörködhet önmagában és lássa, ahogy mások gyönyörködnek benne. Nem kis dolog ez… elhinni, hogy mi arra fogunk szavazni, aki minél több kirakatban szerepel. Talán vagyunk is annyira hülyék szerintem. Ahhh, hagyjuk ezt… csak irigy vagyok. Meg elég áttekintő ahhoz, hogy lássam már megint odavesztek a „kis dolgok”. Nézzük meg közelebbről, mind ez hogyan működik. Mert nekem is van ám koncepcióm, csak nem mindenkinek tetszene. ÉN szeretnék valamit és abban reménykedem, ha jó példát mutatok, a többiek is „felébrednek” és olyan normák szerint cselekednek, amelyek számomra (és remélem nem csak számomra!) természetesek. Ezért én nap, mint nap, minden egyes bevásárlásnál higiénikus kesztyűt vagy vascsipeszt használva nyúlok a kifliért. Majd ugye jön az aligha fáradt, vidáman fütyülgető Isten gyermeke, gúnyosan végig néz rajtam és a könyökig koszos kezével megkeveri a kiflit, hogy puhát szedjen… az aljáról. Ami nem jó, azt visszadobja úgy, hogy a körmeiről pattan lefelé a piszok. (TE meg majd azzal eteted a gyermekedet!!!) Ilyenkor persze vigasztal az, hogy megelőztem, de úton hazafelé azért eszembe jut, hogy ugyan mennyien csinálták ezt végig a nap folyamán. És ez csak egy példa volt a sokból… Basszus én nem hiszek abban, hogy nem tudnak megmosakodni az emberek.
A lényeg: Ő nem akar változni, ÉN meg hánynék önmagamtól, ha a szavazata kellene! Mégis azt kell lássam, hogy szép lassan megalkuvóvá vállunk és merjük állítani, hogy „mind ezt” a MI gyermekeinkért (és a mi városunk jövőjéért) tettük…Taps, taps, taps!
Ezzel kapcsán egy mondás jut eszembe: „Szomorú, hogy az emberekben nincs többé semmiféle igyekezet, amikor megkapják azt, amit akarnak. De az még szomorúbb, hogy csak akkor fedezzük fel az igazi arcukat!”
Hogy érzem magam? Nagyon buta kérdés! Mint a Hang és a Fény Kispálék dalában. Örülök, hogy nem sokára véget ér ez a bolondéria, és négy évig újra nyugtunk lesz!
Ami azt illeti ÉN is azt szeretném, ha végre valahára a MI gyermekeink jövője számítana, és nem csak azért, mert jönnek a választások. Szeretném, ha itt élnének boldogságban, békében.
Akinek ezt sikerül elérni, azelőtt Isten bizony fejet hajtok és azt mondom KÖSZÖNÖM!!!
Kategórie