„Úgy kelek fel minden reggel, az imámat elmormolom,
Uram köszönöm, hogy élek, ez a világ lett az otthonom.”
(Children of Distance - FIVE feat. Zsaki)
Az ebédlőnk mennyezete alatt állva rájöttem, hogy képtelen vagyok bánni a szavakkal. Ezért talán az lenne a legjobb, ha képek kíséretében átadnám Nektek azt a megnyugtató belső csendet, amely a lelkemre telepedett.
Feleslegesen „beszélnék” a „jaj de szép” dolgokról, mert az, ami a fejem felé költözött egynapos művészi kibontakozás által, kozmikus sebességgel meghaladja a sablonszerű mondataim rengetegjét.
A gyermekkori barátnőm, Erika egyszerűen felsétált a létrára, belenyúlt a festékbe és szétfröcskölt ezernyi csillagot. Laikus ésszel így fognám fel, persze „odabent, túl a fizikai megnyilvánuláson”, ahol folyton új ihlet világok születnek, az ember érzi, hogy ez nem ilyen egyszerű folyamat. Legszívesebben nem írnák, hogy ne rontsam el az élményt. Mert ez gyönyörű a szemnek, gyönyörű a léleknek, túl van az időn, a téren és a szavakon. Talán valami csoda kelt életre Erikának köszönhetően. Lehet a bolygók térképét hordozza Önmagában?! Persze a racionális elme erre azt mondja: „Igen, igen… gyönyörűen fest, sőt dúsgazdag fantáziával rendelkezik, de ez nem csoda, hanem egy veleszületett adottság!”
Bárhogy is van, az ebédlőnk mennyezetén egy privát, ámulatba ejtő Földöntúli planetárium kelt életre és én jelenleg túl kevés vagyok arra, hogy szavakba foglaljam az ezt kiváltó belső élményt.
Ezúttal szeretnék hatalmas köszönetet mondani a barátnőmnek, Erikának! Egyrészt azért mert igazi, maradandó lelki mannát alkotott. Másrészt azért, mert a tehetsége kibontakozásával óriási örömöt okozva nem csak az ebédlőnk mennyezetén, de a szívünkben (és főleg a szívünkben!) is mély lenyomatot hagyott. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!
Egy kis technikai útbaigazítás:
Mint ahogyan a képeken is látható a varázslatos remekműt csak az UV-s neon bekapcsolása váltja ki. Köztudott, hogy az ilyen fajta festmény napközben, illetve rendes lámpafénynél nem mutassa meg önmagát. Ettől olyan titokzatos és misztikus. Mivel Erika szerintem bármit képes megalkotni mások ízlésvilága szerint, az ilyen (vagy ehhez hasonló) alkotás akár hálószobák, gyerekszobák, kávézók, vagy éjszakai diszkó bárok falán (mennyezetén) is remekelhet. Mindenkinek bátran ajánlom!
S hogy nálunk miért pont az ebédlő? Mert ott a legjobb megpihenni, igazi otthonérzetet ad, és mivel abszolút Tv-mentes zóna… csak lefekszem, nézem az „eget” és szó szerint a csillagokkal szédülök. :)))
Stojac pod stropom našej krásnej obývačky som dnes zistila, že nedokážem narábať so slovami. Myslím, že najrozumnejším riešením by bolo mĺkvo predostrieť fotografie, aby ste sa aj Vy oddali tomu blahodarnému tichu, ktoré sa rozhostilo v mojej duši. Úplne zbytočne by som Vám prednášala o skutočnej kráse, totiž to, čo sa vďaka jednodňovému umeleckému vyžitiu mojej priateľky presťahovalo z jej fantázie do našej obývačky, konkrétne nad našu hlavu sa nedá opísať obyčajnými slovami.
Moja priateľka z detstva, Erika jednoducho vystúpila na rebrík, namočila si prsty do farby a nafŕkala nám na strop tisíce hviezd. Laickým zmýšľaním sa to dá celkom jednoducho vysvetliť, samozrejme „tam vo vnútri, kdesi mimo fyzického javu“, kde sa rodia neustále nové inšpiratívne svety, človek musí vycítiť, že to nemá až taký prostý dej. Najradšej by som zostala ticho, najradšej by som nenapísala ani pól slova, nieto ešte celé vety. Hlavne, aby som nepokazila toto čarokrásne zážitkové vnímanie. Je to krása pre oči, pre dušu. V jej umeleckom diele sa ukrýva akási nevysvetliteľná magická sila prevládajúca mimo času a priestoru. Možno sa vďake Erike zrodil akýsi zázrak. Možno v sebe nosí mapu hviezdnej oblohy?! Samozrejme v človeku prevláda „zdravá racionalita“, ktorá nás zaraz stiahne do reality. Náš rozum sa stavia do opozície a už šepká: „Áno, áno... maľuje krásne, ale toto nehraničí so žiadnym zázrakom, je to nadanie s ktorým jednoducho prišla na svet!“ Nech je to ako chce, skutočnosť sa tým nemení. Náš strop v obývačke zdobí obdivuhodné privátne planetárium. A ja som momentálne príliš malý človiečik na to, aby som zhrnula do komplexných viet z toho vyplývajúci vnútorný zážitok.
Touto cestou by som chcela vyjadriť obrovské poďakovanie svojej priateľke Erike! Jednak kvôli tomu, že vytvorila ozajstnú mannu pre dušu. Svojim skutočným nadaním nám spôsobila nezištnú radosť a zanechala tým hlbokú stopu, nielen na strope našej obývacej izby, ale aj v našich srdciach. ( Hlavne v našich srdciach!) Ďakujem, ďakujem, ďakujem!!!
Malá technická poznámočka:
Ako aj na fotkách vidieť, v tomto čarokrásnom umeleckom diele sa môžeme pokochať iba pomocou UV svetla. Všeobecne známym faktom je, že takýto druh maľby sa pri dennom svetle, respektíve pri používaní bežného osvietenia pomocou lampy, nedá pozorovať očami. Možno práve z toho dôvodu pôsobí tak tajomne a mysticky. Nakoľko Erika dokáže podľa môjho názoru vyjsť v ústrety všakovakému vkusu ľudí, takáto (alebo tomuto podobná) úžasná maľba je vhodná, či už do spální, detských izieb, alebo na steny (stropy) kaviarní a nočných disko – barov. Každému vrelo odporúčam!
A u nás prečo práve obývačka? Lebo tam si vieme najlepšie oddýchnuť, dodáva nám pocit skutočného domova a nakoľko v ňom neprebýva žiaden televízor...len si ľahnem, pozriem „do neba“ a doslova sa závratnou rýchlosťou točím s hviezdami. :)))