Az "igazi" jégkorszak - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

… „Hogy itt kell tartani, szétvet a méreg,
A pulzusom magas már hiába méred…” 
(A Távolság gyermekei)

Valamikor ezek a pro – kontra „kázusok” nem terjedtek ekkora gyorsassággal, pedig eszünkbe juthatott volna, hogy valami nagyon nincs rendjén, ha egy fecske nyarat nem csinál, (pláne amikor ténylegesen jó, értelmes, humán és igazán hasznos dolgokról van szó) viszont egy bolond százat is!
Nyilván a fél világot fogom kihívni önmagam ellen, még az is lehet, hogy elvesztek néhány „igazi” barátot, viszont ha nem írom meg a saját véleményem, önmagammal kell majd harcolnom, ami százszorta rosszabb annál, mintsem hogy lehülyéz egy pár „nagyon okos” ember, csak azért, mert nem értettem meg kellőképpen a jégloccsantós jótékonykodás lényegét. De könyörgöm, mi ez?
Öntsd le magad egy vödör jeges vízzel vagy adományozz pénzt! A legjobb, ha mindkettőt megteszed, feltöltöd a hálózatra és láncreakció révén kihívsz legalább három embert, tegyék ugyanezt. Ezzel „segítesz igazán" az agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó végzetes betegségben szenvedő embereken?!?

Az emberi butaság komolyan határtalan, nem is csodálkozom rajta, hogy az egyik aktív kitalálója (az egyébként fizikálisan teljesen egészséges) Correy Griffin, 27 évesen szörnyet halt. Azt hiszem a fejlettebb országokban ezt Isten kegyelmének nevezik, mert egy pár kétségbeesett szülő, aki ennek az ötletnek köszönhetően elvesztette gyermekét, előbb utóbb hozzá döngette volna valamihez a fejét. Így hős! És mivel a hősökkel semmi baj nem történhet,(mert ugye Superman se esett le a lóról… csak épp az, aki Őt alakította) Correy eleget tett egy csodálatos hagyománynak. Éjszaka ugrott fejest az Atlanti – óceán vizébe. Ez volt az utolsó jótékony ugrása. Na, gyerünk… ki csinálja utána? Senki? Ilyenkor nem megy? Pedig van egy olyan érzésem, hogy egy pár idióta a sínekre is kifeküdne, ha az internetnek köszönhetően láncreakcióval terjedne a hír, hogy ez tuti bérlet az örök feltámadáshoz.  
De maradjunk szerintem a jeges vizes kihívásnál (ismertebb névvel Ice Bucket Challenge) és a hülye felfogásomnál. Az már csak az ügyi apropója, hogy ennek az eszeveszett hisztériának már van egypár szívrohamos és agyhártyagyulladásos áldozata is. A tragikus baleseteket inkább nem is sorolom, ha nem muszáj.
De mégis… elrettentő példaként szolgáljon, hogy egy 41 éves tűzoltóparancsnok ennek köszönhetően úgyszintén szörnyet halt (talán mert ahelyett, hogy még legalább 20 évig a saját „portáján” mentse az életeket, úgy ahogy eddig is tette, ha tűzvész volt, a gyógyíthatatlan halálos beteg embereken akart segíteni. Mert rajtuk csak úgy lehet segíteni, ha jeges vízzel öntöd magad nyakon, biztos nincs más módja!)
A gyerekeket és a tiniket sem említeném, kiváltságos helyzetben vannak manapság. Sajnos nyugodtan mondhassák, hogy csak a felnőttekről vesznek példát. De amikor már egy nagypapa a tízhónapos unokáját önti le jeges vízzel (aki történetesen el sem dönthette, hogy szeretne-e egyáltalán ilyen formában jótékonykodni vagy sem…) kezdem azt hinni, hogy nagy baj van a Világgal!
…és tényleg nagy baj van! Nem is annyira a Világgal, mint velünk… emberekkel. Emlékeztek? Valaha, (és nem is oly rég) borzalomnak neveztük a történelem órákat, ahol a tanár koncentrációs táborokról mutatott fel nem épp étvágygerjesztő képeket. Nők, férfiak és gyerekek teljesítőképességeit tesztelték azzal, hogy jeges vízzel öntözték őket. Azt mondtuk: „Ez szörnyűség, ez kínzás! …” Most meg lényegében ugyan azt jó bulinak nevezzük, sőt önszántunkból produkáljuk magunkat ezzel. Nagyon – nagyon szomorú szerintem. És sajnos nálam ez még mindig fokozható! Ugyanis ha már a jótékonykodásnál tartunk, miért nem emeljük ki azokat akik „az orrunk hegyében” élnek és ugyanúgy szükségük lenne a támaszra?! Csak itt a környéken, legalább három, súlyos betegségben szenvedő gyermeket meg tudnák nevezni, akiknek jól esne egy – két bátorító kézfogás vagy ölelés. Nekik például az idióta jéglocsolkodás helyett miért nem „jár" minden évben jótékonysági koncert, vagy kiállítás? Miért nem nekik nyitunk bankszámlát? Miért nem látogassuk meg Őket élőben? Igaz is… azzal nem foglalkozna ennyire a Világ, nem lenne olyan önmutogatásos, illetve önfényezés effektje.
…Persze, értem én! Mondhatjátok azt is, hogy kritizálni és nem tenni semmit nagyon könnyű. Viszont (ha mélyebben belegondoltok) az is hozzá tartozik, hogy lehet fogalmatok nincs arról, ki mindenki képes tenni valamit úgy, hogy közben nem véseti a nevét aranytáblára. Talán amíg Ti Teréz anyáskodva jéggel locsoljátok az okos fejeteket a szomszédotok, akit évek óta lenéztek, úgy küld pénzt ilyen – olyan alapítványnak, hogy nem írja magát alá. Mert minek? Igazán segíteni szeretne, nem pedig bohóckodni! Jó mi?! Mindegy! Ez sok mindenkinek magas lehet…
Túlmentünk már sok mindenen gyerekek. Volt ez a alkoholos Beer Challange, vagy NekNomination vírusjáték amelynek a lényege az volt, hogy minél több sört vagy más ( jóval töményebb) alkoholt vedelj. Meg ugye készíts Selfie vagy Instagram fotót a síneken (hátha késik a vonat ma) mert az olyan szórakoztató és nagymenő, ha belehalsz. Hogy három nap múlva a kutya se beszél rólad és mind ezt teljesen feleslegesen tetted, ne aggasszon! Neked már úgyis mindegy! Az a fontos, hogy elfogadtad a kihívást! Így már nem vagy puhány… csak idióta! És ez a társadalom szempontjából nyilván jelentős különbségnek számít sajnos. Vagy csak tudják, hogyan kell ritkítani az embereket… úgyis sokan vagyunk már.  
Őszinte leszek… én még így a bejegyzésem végéhez érve is ott tartok, hogy maradok inkább puhány! Nem ítélkezem, csak egyszerűen nem értem meg… ennyi!  Pláne, hogy az ilyenfajta jótékonyságra szánt pénz nem mindig érkezik a megfelelő helyre, így hát nem mindig a megfelelő célt szolgálja. Több kell a reklámnak és a marketingnek, mint a betegeknek. „De fő, hogy szerepeltem"…
Persze aki bevállalja, hogy nyilván elküldöm a jó büdös francba, engem is kihívhat ilyenre!
Szerintem legjobban az államfőnek örülnék, gondolom Ő is részt vett ebben a globális őrületben. Nem akarom megbántani, csak merem remélni, hogy miután leöntötte magát jeges vízzel maradt egy pár épp agysejtje melynek köszönhetően tán azon is elkezd majd egyszer gondolkodni, hogy miért mindig a tisztességesen dolgozó, illetve tanulni vágyó emberek fizetnek rá mindenre?!?  De ez már egy másik „mese”.

…Mindenesetre megnéztem ezt a (nyilván) jótékonyságról szóló videót és ráeszméltem, hogy tényleg nagy az Isten állatkertje! Még jó, hogy senki nem kötelezi az embert arra, hogy élete során mindenkivel személyesen megismerkedjen! Kívánok jó szórakozást hozzá. Nekem valamiért van egy olyan érzem, hogy az ALS betegségben szenvedőknek ez nem ennyire mulatságos. Cáfoljatok, ha netán tévedem!   

Mindentől függetlenül sok olyan embert kedvelek, aki elfogadta a kihívást s ez nem igen fog változni, amíg tiszteletben tartsuk egymás nézeteit. Én ilyen vagyok – Te olyan… Mind ez nem azért van, mert nem látom magam előtt a nemes célt, hanem azért mert a hozzávezető utat kifejezetten szánalmasnak tartom. Sajnálom, ha netán csalódást okoztam, de inkább most és inkább így, mintsem hazudnom kelljen önmagamnak, hogy egy magamra borított jeges vízzel váltom meg a Világot.