A nagy utazás - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa
Hlavná ponuka:
A nagy utazás
Publikoval Dadka v Cikkek - Články · 11/1/2015 21:16:00
A gyermekkori barátnőmnek köszönhetem, ezt a szárnyalást. Esztétikai érzékelése irigységre méltó. Legalább is engem nagyon szíven fogott, ahogy mesélni tudott a nővére tehetségéről. Ella igazán szereti a testvérét, ez jutott eszembe miközben hallgattam. Ezáltal az események annyira bepörögtek, hogy újra találkozni tudtunk… méghozzá egy csodálatos kiállításon, amelyet a nővére képei ékesítettek.
Talán el sem tudjátok képzelni milyen nagy léptekkel siettem a Madárterem Galériába. Annyira izgatott voltam, gondoltam már ott, a küszöb előtt képes leszek nyakon csípni a szavakat, hogy reális időben olvassátok az élménybeszámolómat… ne haragudjatok, nem sikerült összehoznom. A szívem az impresszióban gazdag légtérben úszkált. Persze hogy elérzékenyültem. Istenem, hogy lehet ennyire Haza jönni?! És miért könnyezem? Állítsátok meg az időt! Értsétek meg, én nem akarom, hogy vége legyen! Annyi ismerős arc, mosoly s bennük a lelkem visszatükrözése. Annyi átjáró a csodaszép kamaszkorba… igen oda, ahol még mertünk nagyokat álmodni s nem kellet hozzá tré duma, se emotikon.
Egy igazi szívhez szóló kiállításon vettem részt
Hogy pontosabb legyek: Lukács Marika - A NAGY UTAZÁS című egyéni monumentális tárlatának megnyitóján hajtottan szelíden fejet az Isteni tehetség előtt. Élve Don A. Marton Gyula szavaival: „Egy egészen családias hangulatú rendezvény” volt ez. Így van! Az asztal mögött ott ült egy család melynek közvetlen közelében cseperedtem fel. Ennek apropójára valahol egy kicsit az én családom is! Ezért sem tudok hivatalossá válni. Persze így sosem lesz belőlem igazi közvetítő, hisz tudnotok kellene, még hozzá általam, hogy ekkor az történt, és én ott voltam. Szinte röhejes mennyire nem megy ilyenkor az írás, pedig csak úgy dőlnének belőlem a szakszavak… ha engedném, de én még csak meg sem próbálom. Szakszavakkal biztos nem. „Más oldalról” közelítek így hát meg kell elégednetek velem, illetve azzal, ami megszólalt bennem Marika csodaszép művei által.
Kamaszkor, szeretet, szárnyalás, ábrándos hajnalok, álmos reggelek, életöröm, könnyek, vidámság, emlékek, akarás, igyekezet, éhség az új után, fontos célok… és még fontosabbak, tapogatózás az ismeretlenben, birkózás az élettel, másokkal és önmagammal… amikor még nem oly nehéz felfogni, hogy néhanapján a színtiszta vesztés a legnagyobb nyeremény. Építés, rombolás, újraépítés, a régi hidak felégetése és a folytonos keresés… a folytonos honnan és hová? Az örökös meddig még?! Miért és miért is ne? Boldogság!
„Egy igazi Világban, igazi otthon. Egy igazi otthonban, igazi család”, súgtam a kislányom fülébe, miközben a képeket csodáltuk. S csak egyet kértem… ne múljon el, ne fussunk széjjel, ne legyen oly hamar vége ennek a napnak is.
…Az idő!
Oh, az idő mindent maga alá gyűr. S aki egykor apró gyermek volt, mára felnőtt szemekkel nézett rám. Nem hiszem el, hisz „tegnap” még ott ültünk a beton szegélyen, ittuk a limonádét, üvegből, mint „az igazi nagy emberek” és hatalmas álmokat szőttünk ám. Emlékszel Veronika? Ma viszont a szemeiden keresztül a szíved lázadását láttam. Persze nem tudhatom jól láttam-e?! De mintha Te sem tudnád megérteni, hogy miért kell minden áron orra buknia annak, aki annyira, de annyira igyekszik jó úton haladni?! Miért kell folyton félnie, hogy reménytelenül egyedül marad a Világban? Ezt én sem értem igazán… mintha előre kellene fizetni azért az oroszlánszívért, amellyel a Sors megáldott. Mert sokkal több van benned, mint hinnéd, sokkal erősebb vagy, mint gondolnád!
Ó, régen volt már, de én azóta sem éltem át olyan emlékezetes vihart. Pocsolyákon át, vizes járdán keresztül rohantál édesanyád karjai közé. Az esővizet csavarni lehetet a ruhánkból. Isten bizony, azt hittem védelemre szorulsz, de nem! Bájos gyermeki őszinteséggel oda simultál anyához és azt mondtad: „Ne félj, én, megvédelek mindentől!” Ebben az egyetlen egy mondatban minden benne volt! Noná, hogy Te voltál az első, aki észrevette a szivárványt. Mai napig szívemben hordom azt az őszinte, vidám nevetést. Szeretek visszaemlékezni rá. Te is emlékezz vissza és maradj meg ilyennek, (vagy olyannak) csak ennyit kívánnék. S hogy mit kellene tenned, nem kérdés. Ragadj gitárt és alkoss, mert nem sokára felőled is hallani szeretnék. Neked alapból nagyon - nagyon jó szíved van, azt az utat válaszd ahol ezt belsőleg Te magad is megélheted, mert ez az, ami előre visz és vigaszt nyújt a búskomor, szürke napokon. Van egy szállóige, amely szerint ha az arcod a fény felé fordítod, minden árnyék mögéd kerül. Hiszek benne s hiszek ám Benned is!
Marikám, köszönöm Néked ezt a fantasztikus belső utazást. Valóban nagy volt, sőt… hatalmas. Csodálatraméltó ember vagy! Soha ne add fel az álmaid, erre szeretnélek megkérni. Van benned valami, amire mi laikusok azt mondjuk: „titáni, gigászi, emberfeletti”. Szívhez szólót alkotsz, azt kell, hogy mondjam. Legyen az kép, torta, vagy mézeskalács… legyen az emléklap, legyen az mosoly a szádon… Soha ne add fel!!! Ha csak egyetlen egy embernek varázsolod szebbé ezáltal a napjait, már megmentettél egy Világot. Boldog vagyok, hogy része lehetek. Szívből köszönöm.
Drága gyermekkori barátnőm Ella,
Néked külön köszönettel tartozom. Egyrészt a csodaszép közös emlékek felelevenítéséért, másrészt meg a lelkesedésedért, amellyel a művészet iránt fordulsz. Ezáltal elindítottal egy gyönyörű folyamatot melynek köszönhetően egymás mellet csodálhattuk Marika képeit. Sokkal többet tettél a vártnál, mert ez a családias hangulatú kiállítás örök emlékként fog ragyogni mindannyiunk szívében. Egy kicsit becsaphattuk az időt és a teret, amely elválaszt… de nem választ el!
Nem utolsó sorban köszönet minden egyes fényképért. Jó érzéssel bíztam rád a fotózást, mert ahol meg van a lelkesedés, ott tökéletesen rögzül minden egyes pillanat. Kifejezetten tetszik, ahogy lencsére vetted a Világot. Egy szó, mint száz… elkaptad a lényeget!
Hatalmas hálaözön Don A. Marton Gyulának a lehetőségért melynek köszönhetően egyre többen hisszük, hogy az igazi tehetség nem veszik el a tömegben.
Köszönet Andykának és Gabinak Rozsnyóról. Ez a két csupaszív ember úgyszintén kiállította Marika képeit égy csodálatos, lélekmelegítő jótékonysági akción melynek mindketten aktív szervezői (Minimaratón 2014) s amely évről évre tartósan beteg, illetve hátrányos helyzetű gyermekeken segít.
Mindenkinek szívből köszönöm!
Kategórie