„Nehezen hittem, a mondás igaz
Elmondanám, csak sovány vigasz.
Megírta régen Salamon fia:
Nincs ronda nő, csak kevés pia.”
(MC Hawer & Tekknő Miki)
Nyilvánvalóbbnak véltem a kóreaiak landolását a 6000 fokos napon, mint azt, hogy a gép engem megcsinál szépnek. Hogyan és miből? (Aztán meg minek?) Komolyan elég egy otromba kép? Hmm… Édesapám nyilván mesterlövész, azért lettem ilyen bájos, csak ugye én nem használok annyi sminket, mint a Riói karnevál résztvevői. Attól még a kíváncsiság birizgatta a csőrömet. „Légy Te is csodaszép 10 másodperc alatt”, ez oszt ám a kihívás gyerekek. Annyi idő alatt még az ágy alá gurult szájfényt sem halászom ki. Lássuk csak, mi kell hozzá?! Azt mondja: Egy nem jól sikerült fénykép és megfelelő „paraméterek”
Kék szem van, de jobb lesz a még kékebb. Hosszú, csábító szempillák, teltebb ajkak, vállig érő vörös haj… nem jó, legyen még vörösebb. Natúr, hétköznapi smink. Tadáááááám…megszületteeeeem! Miiii??? Ez egy hétköznapi smink? És még hozzá csodaszép? Most akkor én vagyok hülye?
A kínos csend, negyvenhét másodpercig tartott, aztán kitört belőlem a röhögés. Meg úgy általában a sajnálat mindazok iránt, akik elhiszik, hogy egy nő így néz ki, ha vasárnap reggel kikel az ágyból. Így néz ki, ha szorulás közepette pucsít a vécén, így néz ki, amikor leszedi magáról az uborkapakolást, vagy amikor menstruációs görcsölésnek köszönhetően négykézláb kúszik a padlón. Nem, egyáltalán nem szeretném lejáratni ezzel a nőket, de ezt egyszerűen muszáj volt leírnom. Köztudat, hogy még a világ legszebb, legcsodálatosabb nője se parfümözött szivárványszínű lepkéket büfizik kifelé, bármilyen görcsösen él. Legyen ez egy kis használati utasítás mindazok számára, akik úgy szeretnek bele mások profilképébe, hogy még sosem látták „azt a másikat” élőben gyöngyözött homlokkal ablakot pucolni, a legnagyobb hőségben 40 darab palacsintát sütni, vagy lefele fejjel lógni az ágyról papucskeresés közben.
Attól még persze nem kizárt, hogy más így néz ki,(vagy még rondábban) én nem! A Használd fel-oldalon találtam egy gyönyörű hasonlatot erre. „A virágaimba szerettél bele, de a gyökereimbe nem. És amikor eljött az ősz, nem tudtad mit tegyél…” Elgondolkodtató, ugye?!
Esetleg ha valaki észrevenne egy ilyen fejet az én privát nyakamon, ne szóljon hozzá(m), mert az nem én vagyok! Persze akár én is lehetnék (nyilván nem 10 másodperc alatt), de köszönöm szépen, én „másban utazom”. Tehát más jellegű „dolgokba” fektetem azt az időt, amelyet történetesen arra kellene (?)
szánnom, hogy a tükör előtt olyanná alakuljak, amilyen nem szeretnék lenni.
ez lenni én :-)
Szóval mitől nő, egy nő? Óóóó hát még ma sem tudom pontosan. Nyilván nem egy kamu profilképtől…