Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Nagyapám Világa

Világok Világa merre tartasz éppen?
Szemeim fényétől át egy emlékképen…
Csillagok mögötti csillagos táj,
Tudd, hogy a hiányod szüntelen fáj.

Kitátott szájjal, oly kicsike e Világba
Felálltam a székre és semmisem volt hiába.
Ha megingott a talaj, az ölébe vett.
A Hősök királya NAGYAPÁM lett.

A szíve udvara biztos otthont rejtett
Tudott lenni szigorú, de dühöngni elfelejtett.
A csodaszép kertekben, ott a hegyek alatt
Fát ültetett AZ EMBER s nem betonfalat.

A Gömöri hegység mindig újjal meglepett
Tudtam volna játszani örökké e szerepet.

Telefonok helyett a megérzésünk épült
Egy kapcsolat az élő beszédektől szépült.
S amikor mondták: „Hozzál a nyúlnak egy kis szénát, fiam.”
Nevetve rohantam, hisz nem volt allergiám.

Tudtuk hol az otthon, nem éreztük messzinek
Mi Potockynak drukkoltunk, nem Lionel Messinek
Mi kerti almát ettük s nem éretlen licsi-t
Édes kis semmiség?! Hiányzik, s nem kicsit.

Ránk tüsszögött a kutya s karcolt a macska karma
De mi feleltünk érte s nem a lelki karma
Slaggal öntözködtünk, nem váltottunk strandi bérletet
Így éltük valaha a csodaszép életet.

Most nem kell székre állni, remeg a föld szüntelen.
A legnagyobb hazug hiszi azt, hogy bűntelen
Itt akkor vagy valaki, ha vastag a tárcád
Már nem ismered meg a barátaid arcát.

Csatlakozó Világ, mindenhol követnek
Ne ültess virágot, indulj nagykövetnek.
Ne kergess lepkét, legyél inkább miniszter
S legyints rá nagyokat, ha már senki nem tisztel.

Nagyapám Világa ettől nagyon messze állt.
Szerette az életet, nem zsarolt és nem szekált
Csodaszép álom volt tele kacagással,
Én megéltem köszönöm, s nem cserélnék mással

A nagyapám Világa ma világgá menne,
Ebben a Világban csalódott lenne.
De lelkem mélyén ma is nagyokat nevetünk
Mert nem hal meg az, kit igazán szeretünk!