Az elveszett karkötő. - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Aktualizované


Prejsť na obsah

Hlavná ponuka:

Az elveszett karkötő.

Publikoval Dadka v Cikkek - Články · 4/8/2015 23:08:00
„Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele…
Olyan titokzatos világ a könnyek országa.”
Antoine De Saint – Exupéry

Nagyon szerette volna, ha a múlt békésen lezárul és látod mégis... mint akit gyomorszájon vágtak, olyan érzése volt, amikor hirtelen szem elől tévesztette a kedvenc karkötőt. Igen, pont azt az egyet, vagy kettőt, nem mindegy már?
Egy helyben topog, gondolkodik. Kit szeretet benne? Talán azt az embert, akivé vállhatott volna, ha nem veszíti el tragikusan élete szerelmét. Mérhetetlenül tisztelte benne, hogy a síron túl is őrzi szerelmük zálogát. Nem tudja miért, de annyira közelinek érezte, muszáj volt megérintenie. A szíve sajogott az örömtől, ott van, ott ragadt a kézen, lehetetlen lehúzni, leszakítani. S bár azt tanácsolta egykor, hogy szabaduljon meg a múlttól, önző módon remélni vélte, hogy ettől az egytől majd sosem akar. És mégis...
Eldobta? Elvesztette? Betaposta a sárba? Hűtlen? Hazug? Áruló? Nem! Csak szeretne igazán boldog lenni. Joga van hozzá, pont úgy, mint a többi embernek, mert ez így helyes… mert ez így van jól.
A lány komolyan elgondolkodott. És ha beépített emlékei, álmai vannak? Talán csak elhitt valamit, ami nem felel meg a valóságnak. Hisz nem állt meg annál a bizonyos sírhalomnál. Nem látta szemmel, pedig a szíve nyomatékosan megkérte rá. Csak a megérzéseibe kapaszkodhat eztán. Létezik? Nem létezik? Lehet hinni Shakespeare Júliájában? A Rettenthetetlen harcos küzdelmében? Úgy érzi igen. Van, ami véglegesen örök.
Gyertyát gyújt és búsan, vigadva énekel.
Ha megtálaljatok azt a bizonyos karkötőt, adjátok oda annak a bizonyos egyetlen egy lánynak, azt hiszem, hozzá tartozik.



foto: Mgr. Csutor Ella



Návrat na obsah | Návrat do hlavnej ponuky