Egy kis nyelv probléma... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

„S kedvetek ha jön kötődni,
Úgy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én”
(Petőfi Sándor, Pest 1844, december)


Őszinte bocsánatkéréssel tartozom, mert most ilyen fordításmentes időszakom van. Ez úgy nyilvánul meg nálam, hogy megírom a magyar nyelvű blog bejegyzésemet s hirtelen azon veszem észre magam, hogy a szlovák nyelvű fordítás helyet már következő magyar nyelvű bejegyzésen gondolkodom.
Mit szoktak erre mondani a nagyok? Önmegtagadás? Megborzongtam a gondolattól. Pláne hogy nem kívánkozom felhozni semmit a védelmemre. Talán csak annyit, hogy az út az, ami boldoggá tesz. És én nem holmiféle zsákutcában időzöm. Valahol olyan ez, mint amikor két különböző cég, két különböző nyalókát kínál fel a gyermeknek, boldog, ha mindkettőt zsebre vághassa. Viszont, ha csak egyetlen egy lehet az övé, a fütyülős felé nyúl. Lehet annak egyszerűbb a csomagolása, számára mégis többet ér. Mindkettőbe beletörhet a tejfoga, de valahol éreznie kell legbelül, hogy ez is csak egy átmenet. Hogy milyen piaci háborút indított el a választásával, az nem foglalkoztassa. Nyalókája van… boldog.
Én nem tagadom meg a nemzetiségem, csak jelzem, kell lennie egy ősi igazságnak, valamiféle génnek, amely nyolc évesen felébresztette bennem a vágyat, hogy a kedvenc almafámra Petőfi verseskötetével másszak s ne tegyem le, amíg nem értem mit ejtettem ki a számon. Később persze Ján Smrek-re váltottam, mert kíváncsi voltam, hogy egy szlovák író – publicista – kiadó hogyan tudta átfordítani Petőfi életrajzát és a verseit. Az még nem az internet időszaka volt gyerekek, így hipotetikus állításokba kapaszkodva örömmel konstatáltam, hogy a krapek nyelveket tanult. És én boldog voltam attól, hogy hetekig bújhattam a lexikonokat, kutattam, feltételeztem, cáfolhattam és egy belső izgalmas harc közepedtén ráébredhettem, hogy az eredmény gyakran adott, de a hozzávezető utat én választom. Most persze leülsz a gép elé, nulla perc alatt megoldottad az élet nagy kérdéseit s az időt, amit kaptál cserébe, végigunatkozod úgy, hogy ezt Facebookon keresztül a veled szemben ülő legjobb barátoddal beszéled meg. Felfogtad? Veled szemben ülő… értsd… valaki, akit kézen ragadhatsz, és együtt sétálhatsz vele…
Térjünk át a nyelvre. A tudat, hogy nem kívánkozom hamis biztonságban élni sok magyar barátot sodort utamba, olyanokat, akiket nem a nemzetiségem foglalkoztat, ugyanakkor sok szlovák barátom lett, olyanok, akik természetesnek tartsák a magyarsághoz érzett vonzódásomat.  Az, hogy írok, nem a profizmusról szól, hanem a vágyról, hogy fejlődhessek. Én nem az oktatási rendszernek köszönhetően tanultam meg magyarul, egyszerűen csak nyitott füllel jártam, majd leültem és a legjobb tudásom szerint írni kezdtem. Először csak önmagamnak, majd Nektek is. Még csak most indultam el. Van mit csákányozni, csiszolni rajtam. Tessék, segítsetek. S én szép lassan visszatérek a fordításhoz is, persze nem ebben az időszakban, amikor újfent Petőfi verseit emelem keblemre, mert Isten bizonyra így járnátok általam és mondjátok meg őszintén, kell ez nektek?

- Ez nagyot hall?
- Kiáltottam: „Hej, ne kapd be! Ne kapd be a horgot.” Eredménytelenül! Hal itt – hal ott, már nem hall, halott! Mondom, már nem hal…

Nejasný prípad, je v tom háčik. Skapala bo nečula, že sa nemá naštelovať na ohnutú oceľ.     


- Találtam a kakukkfűben medveszart. A lóhere jobban kiábrándított. Nem volt négyágú, elmentem hát az erdőbe s ráléptem a csirkegombára.
Našla som v tráve od kukučky medvedie hovienko. Konský miešok ma odčaroval, nebol roztrieštený na štyri konáre. Tak som odišla do lesa a prišliapla som kuraciu hubu.

- Felszállt a madár a nadrágból, galambfüst formában. Így nem a tojásaira ült.
Vyletel vták z gatí ako zaúdený holub a tak si nesadol na vajcia.

- Amikor bedobta a botját, gondolatban halászlét főztem.
Keď si hodil dnu palicu v myšlienkach som varila rybaciu tekutinu.

- Félelmetes, amikor a szarvas bőg.
Je to strašidelné keď skakané železo plače.

- A házi madár idegesen rikácsol, el kell hessegetned.
Domáci vták nervózne rapoce, musíš ho vyhoniť.

- A Télapónak levelet írtam, mégsem küldött ajándékot nekem.
Zimný otec sa na mňa doslova vykašlal.

- Haló – Haló, azt kívánom boldog légy!
Keď kôň, keď kôň, želám si šťastná mucha.

- Hány fontos íjjak?
Koľko dôležitých lukov?

- Töredezett hajszál.
Zlomený vlas letí

...Helytelen, de könnyen felfogható. Cáfoljátok meg, hogy nem hangozhatna akár így is…
Ez most amolyan lázadási forma, mert amíg a legmagasabb polcon nyelvtörvényről vitáztak a kompótok, én nyalókáztam.
Tessék, ez az anyanyelvem, kérdem, mi van ráírva?

Talán az, hogy várjatok meg, amíg visszatérek egyedül. S ne várjon az, aki csak álmodta, hogy önmagamért szeret, mert a felesleges idővesztés ott kezdődik mindkettőnk számára, amikor egy ilyen fazon támogat, majd próbálja elhitetni velem, hogy érdemes vagyok rá. De ha ez téged is boldoggá tesz, akkor miért csak én legyek hálás érted? S ha nem tesz boldoggá, akkor meg mit keresel mellettem?! Visszamenőleg felkiabálni dolgokat nagyon könnyű. Lettél volna akkor bátor, amikor önzetlenül öleltél… vagy mondjam el szlovákul? Nem tudom, egy kis olvasói segítséget kérnék. Lefordítaná nekem valaki a köcsög szó jelentését???