Egy ló NAP-LÓ-jából - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Kesergő borús szemekkel nézem a földet
Nem érzékelve a környéket, a hegyet, legyet.
zsibolygó ez a csend, visszariadt körülöttem minden
Nagy állat vagyok,Kortis a va/ló/ nevem.
Taposom a füvet, zavarom a vizet
Várom a kecses, zabos lakomát.
A gazdi inkább más merre biceg
Erős folyadékkal tompítsa akaratát.
Ugornék, menekülnék, vissza nem néznék,
De mi lesz vele?,ha már én sem leszek??
A keserű szájíz elvadul, vesztve terhét.
Csak ez marasztal, lábaim izma feszességét.
Szomorú a napom, estém, reggelem
Ugróértelmem még utódomban sincsen.
Bízok a napsugárban, és olyan régen látott sapkában.
Ha meglátom, az a perc változtat, értem-ellenem.
(Kovács Róbert verse)

Va/ló/ban…
(Üzenet Kortisnak)
Csak magad elé néztél, nem láttad a napot
Árnyékod utolért és beléd harapott.
Tudtad jól szabad vagy s ez nem neked való
De a szeretetnek ára van, hiába vagy ló.
Mi lenne vele, ha te sem lennél mellette?
Az „erős folyadék” már mindenét elvette!
Maradtál te és lehet beléd rúgni
Mert élni sokkal nehezebb, mint, jaj de jól berúgni.
De ha te elhullasz, nem ejt könnyet érted
Akad majd másik ló, akit jól megsérthet.
S ennek hidd el Kortis paci nem te vagy a forrása
Ezer szív porba hull, amíg ezt belássa.
Vágtass hát az éjnek és ne nézz soha hátra
Ki józanul szenved, hidd el sokkal bátrabb.
Ha fontos voltál neki eljön egyszer érted
S cipelheted büszkén, ahogy Istentől kérted.
Nem lesz ott sértés, nem lesz ott vád,
S akkor érzi majd milyen szükség volt rád.
Akkor majd ne büntesd, tartsad a hátad,
Hogy ugróértelmedben áthidaljátok a gátat.
Legyél rá büszke, hogy vágtattok a napnak
Mert ilyen jó szívet csak a bátrak kapnak.
(Dadka válasza)