Ha varjú :-D - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Ha varjú?
I´m OK thank´s! :D

Az embernek valamiért fontos, hogy igazolni tudja szavát. Hisz a felnőttek világban sok minden forog kockán. Elég, ha olyas valaki hazudtol meg, akinek erősebb szurkolói tábora van s a becsületed romokban hever. Lesz-e erőd újra felállni, bizonygatni, hogy nem Te átkoztál, nem Te gyűlöltél, nem Te éltél vissza a hatalmaddal? Persze, de… minek? Kinek? Az, akinek minden áron és mindig igaza van bármilyen módszert képes bevetni annak érdekében, hogy végeredményben kizárólag Te érezd magad hibásnak mindenért. Végül is egy ilyen embernek nem az őszinte megbánásod dukál, hisz ha merít az agyából s közben használja a szívét is, tudnia kell, útközben valahol Ő is hibázott. Olyan nincs, hogy pont Ő soha semmit nem cseszett el. Esetleg olyan van, hogy sakkban tudja tartani a birkanyáj környezetét.
Alázatos hason csúszás… csak ennyit követel. Egye fene, ha nem gondolod őszintén… egyetlen egy dolog számít, s mindvégig az hajtsa, hogy a többiek is úgy lássák neki volt igaza.
Így van… neki volt igaza! Mindenben!
Engem meg csak olyan keressen aki, elég merész ahhoz, hogy szeret majd akkor is, ha netán hibázom. Remélem ez elég könnyen értelmezhető.
Emlékszem egyszer gyermekként nagyon - nagyon fontos volt, hogy a felnőttek higgyenek a szavamban. Nem saját magam miatt, hanem a barátom miatt. Gondoltam, ha meglássák, mit tud, akkor nem csak hogy elfogadják, de egyenesen szeretni fogják, úgy ahogyan én szerettem. Banális történet, ahogy Zoltán Erika mondaná. Mert ugye gyermekként (ha egészségesen fejlődsz s nem a Tv nevelget) olyan fantázia világban élsz ahol alapvető dolognak számít, hogy a láthatatlan barátaiddal teadélutánt szervezel. A plüss macid sétál, az autód magától gurul, a babáid felelevenednek. Barátságos sárkány repít fel az égbe, mint a The NeverEnding story főhősét. S amíg ezt nem növöd ki, addig élsz igazán. Persze ezt ki kell nőnöd, mindenképp! Mert nem tudom észre vetted-e, ha valaki gyermekként érinti a láthatatlan világ ereklyéit, a felnőttek általában megsimogassák az értelmes kobakját és engedik hadd játsszon tovább. Felnőttként untig elég, ha saját magaddal vitatod meg mi a gond, az idióta Világ skizofrénnek állít be. Hogy olyan Jézushoz imádkozol, akit éltedben sosem láthattál, maximum csak érezhettél, az valamiért nem okoz problémát… Amikor gyermekként hat ujjat mutatsz fel az ovis szerelmeid összeszámlálásánál, a felnőttek megdicsérnek… mert olyan szép vagy, ügyes és okos. Próbáld meg felnőttként számlálgatni, jobb esetben csak fehérmájú leszel. Nagyon szomorú a felnőttek világa… de a jelenlegi helyzetállás szerint a gyermekek világa is kikopott. Verekedni, visszaszájalni tudnak, de a játszáshoz már nem igazán értenek. Ezerféle jog, nulla kötelesség… Ha fenéken paskolod, rád borítsa az asztalt, ha túléled, börtönbe kerülhetsz.
Egy szó, mint száz, hogy ne térjek el teljesen a témától gyermekkoromban volt egy értékes barátom. Olyan, amilyet látni kell a felnőtteknek ahhoz, hogy elhiggyék. Épp ezért látták is. Túl kicsi voltam ahhoz, hogy mindegyik emlékképet színtisztán tárolgassak, a találkozásunkra mégis emlékszem. Egy varjú féle madár volt, csúnya és fekete. Bármit is gondolnátok, egy egészséges gyermek a csúnyát és a feketét nem köti össze se a gyásszal – se a halállal. Ha valaki gyámoltalan – akkor gyámoltalan, törődésre, odafigyelésre van szüksége. Neki meg el volt törve a szárnya, így hát szerettem, ahogyan a legjobban tudtam és törődtem vele mindaddig, amíg igazán szüksége volt rám. „Én akkor is szeretlek, ha senki más nem szeret", gyakran mondogattam neki. (Mondjuk a békákat kár volt összeszedni a zsebembe, mert egyik sem nyerte el a szimpátiáját, de a gilisztalevesemet gond nélkül megette, pedig ott oszt minden volt, egy kis föld, szalma, fűrészpor…)  
Számomra Ő volt a legszebb, a legcsodálatosabb, a legokosabb. Persze a felnőttek szerint, ami csúnya, fekete és káros az nem rendelkezhet saját intelligenciával. Én nem csodálkoztam akkor, amikor megszólalt, viszont fájlaltam, hogy nem hiszik el Nekem. Mert a felnőttekhez nem beszélt. (Már ebből is tudtam, hogy intelligens) Végül is egyszer - kétszer rábólintottak az igazamra, de nem kell ahhoz indigógyerekként születned, hogy észrevedd a szemhéjakon tükröződő bizonytalanságot.
„Te is hallottad? Ez a gyerek azt állítsa, hogy a holló emberi hangon szól hozzá. Azt hiszi, papagájt nevelget.”
Pedig tényleg, amikor szomorúan hozzábújtam elismételte, amit Tőlem hallott: „Én akkor is szeretlek, ha senki más nem szeret." Így lettünk mi igaz, jó barátok. És nem azért nincs velem, mert felnőttem. Nem azért nincs velem, mert csúnya, fekete és káros. Nem azért nincs velem, mert a halál hírnökévé avatta a Világ… egyszerűen csak beforrtak a sebei és én elengedtem, hadd éljen szabadon.
S mint ahogy Istenben ott a szentháromság (mégsem skizofrén, ugye?) a Biblia is hangsúlyozza: „Szeresd felebarátodat.” Nem találkoztam olyan résszel, hogy a „Janit, azt ne, mert valaha csalt, lopott, hazudott ezért már soha többé nem válhat jó emberré. Esetleg megtehetitek értem, hogy átfogalmaztassátok a Bibliát. De akkor egyenesen Demjén Ferivel is intézzétek el. Ugyanis Nekem azt mondták, hogy az Ő tollából pattant ki olyasmiféle, hogy „Vigyázz a madárra, ha válladra repül” Nem volt benne olyan rész, hogy a csúnya fekete madarat el kell hessegetned.
Egyébként ebben az egészben az ember mohósága a legszomorúbb. Ha ráébredne, mekkora intelligenciával rendelkezik egy varjú, agyon szeretgetné, majd pénzt csinálna belőle. Ugyan már kinek kellene akkor egy ötszáz eurós papagáj, akit babusgatva tanítgatsz? A varjút az Élet készítette fel mindenre. A túlélése ösztönös, mert soha senki nem szerette igazán, így csak magára számíthatott, vagy a saját fajtájára. Érdekes, amikor egy színes papagáj támad meg, azt olyan aranyosnak vélik az emberek. „Juj, nézzétek már a kis csibészt, hogy belém harapott” (közben már a fél ujjad lecsüng, jobb esetben még mindig hozzád lehet varrni) Annyira szeretni való, (és annyi sok pénz van benne) hogy egyszerűen nem haragudhatsz meg rá. Ha egy varjú ösztönből neked repül (mert Ő is csak védi a családját) kegyelem nélkül lecsapod és életed végéig abban a tévhitben élsz, hogy jót tettél a társadalomnak, mert amúgy is el van terjedve a fajtája. Tudod, nagyon nagy merészséget igényel a hit, hogy téged nem csap le a társadalom amint megtorpansz az utadon… olyankor eszedbe kell hogy jusson… a Te fajtád is „csak” el van terjedve. Tudtommal már a hétmilliárdos rekordot is túlhaladtuk. Mindennek a tetejébe a mi fajtánk annyira gyáva (tisztelet a kivételnek), hogy az szerint szeretünk, illetve útalunk dolgokat és élőlényeket az életben amilyen sablont ruház rá a Világ. Ha kiderülne, hogy a varjú egy pozitív Istenség szimbóluma, szobrot állítatnánk neki és egész napokat hajlonganánk előtte. Boldogok lennénk, hogy épp a mi kertünket túrja fel és alig várnánk, hogy jelenlétével megtiszteljen. Még nem derült ki ilyesmi, így hát kővel dobáljuk és káromkodunk felette. Mondjátok, hogy nem így van?!   
Ugyan hogy érezné magát egy ilyen Világban Jézus? Lehet végső elkeseredettségében Ő is „csak” ismerősnek jelölgetné és lajkolgatná a feltámadókat. Mi mást tehetne? Én nem vagyok köztük, Bennem biztos nagyot csalódott… mert az Én felebarátom csúnya, fekete és káros mégis SZERETEM. Remélem kiszűrtétek a lényeget. Sajnálom, ha kiábrándítottalak. Hazudok… nem sajnálom, egyáltalán nem!
Persze az is lehet, hogy csak a fantáziámat eresztettem útjára, és mindezt kitaláltam, mert már nincs miről írnom. Attól még legszívesebben versenyt futnék az idővel, hogy megmutassam nagymamámnak… igazam volt. Nem azért mert dacból ki akartam harcolni, csakhogy odafigyeljenek rám. Az a varjúféle beszélt hozzám. Igazam volt és kész, de ha nem lett volna igazam, akkor is szeretniük kellet volna. Hisz ahhoz vezettek, hogy mindenkit szeretni kell. Én ezt tettem… Nincs több hozzáfűzni valóm. Sajnos nagymamám nemrég meghalt, én meg nem fogok egy halottal társalogni. Mert ugye Ti sem tesztek ilyet soha? Mert ugye nem hiszitek el, hogy akit szeretünk, az sosem hal meg igazán?! Egy racionális társadalomban mi már csak Szűz Máriában hihetünk, és az bosszant a legjobban, hogy még mindig fel tud bosszantani az ilyen.
Egy szó, mint száz… az a varjúféle beszélt, csak akkor még nem ismertem a kamerát, de ha ismertem volna, akkor sem szedem fel… mert nem kötelező hinni Bennem! És szerintem Benne sem…
Mi több volt olyan, aki azt álmodta hisz bennem és én véletlenül bebizonyítottam neki, hogy sosem hit igazán. Volt olyan is, aki Nekem bizonyította ugyanezt. Mert az Élet erről is szólhat. Sőt szólnia kell erről is. De bármikor bedőlhetek fáradtan szívem ajtaján, nincs, ami azt tükrözné, hogy szántszándékkal gyűlöltem…
Mit jelent szeretni igazán? Én is „csak” ennyit kérdeztem! Remélem ebből mindenki kiszűri a magának valót. Innentől kezdve már nem az én dolgom, hogy versenyt fussak az idővel. Nincs az a kötelék, amellyel csak azért láncolnák magamhoz valakit, hogy megmutathassam, mennyivel erősebb vagyok nála. Nem vagyok erősebb, sosem voltam az. Viszont iszonyatosan jó szívű barátaim vannak (olyanok, akiket nem a számítógép nevelt fel) Aki meg nem önmagamért szeret, az szeressen olyat, akit egy kicsit sem zavar, hogy Őt sem Önmagáért szeretik. Mert igaz a mondás, hogy megtalálja zsák a foltját. Így gyakorolhat bátran másokon. Ne olvasgasson, mert saját magát hazudtolja meg. Mit fognak szólni az emberek? Hasznosabb dolgokra kell fordítani az idejét… minimum olyan emberekre, akikről elhiszi, hogy puszta emberszeretetből süketek, némák és vakok… pedig nem! Meg tanulhattam volna gyűlölni, de nem akartam. Köszönöm azt a rengeteg „önzetlen támaszt”, de nekem megvan a saját hitem a jószívű emberekről.  És olyat, aki kizárólag csak jó, vagy csak rossz úgysem láttam még.
Ja, és az a varjúféle beszélt hozzám és engem igenis boldoggá tesz, hogy azóta rég felnőttem már, a HITEM mégis megmaradt! Innentől kezdve úgy érzem, ha megtámadna egy varjú, akkor csak azért tenné, mert tényleg ezt érdemeltem. Csak az tud folyton másokat hibáztatni a saját sérelmei végett, aki szántszándékkal tehetetlenül lézeng a saját életében. Bárki más pozíciójából talán én is úgy cselekednék… de mi lenne, ha egyszer az Én helyzetemet is meg akarná érteni az, aki folytonosan azt várja Tőlem, hogy értsem már meg az Ő helyzetét?! Ja… vagy az úgy nem működik nyilván! De miért nem?
Ámen.    

U.I. Ismeritek Mátyás Király történetét? Mielőtt végleg meglincselnétek, nézzétek meg, mit tartalmaz az igazságos király családi címere. Segítek! Egyrészt azért, mert Gömöri lányka vagyok, így hát Matyiról is tudok egyest, mást.
Másrészt meg a Wikipédia változata is könnyen megemészthető. Azt mondja, hogy: „A Corvinus nevet Mátyás a család  címeréről  kapta, amely egy gyűrűt tartó  hollót  ( latinul  Corvus) ábrázolt."
Aki esetleg nem tudná a holló egy csúnya, fekete, káros varjúféle állatka. Hát Mátyás király tényleg igazságos volt.

U.I.1: Most ahogy így mélyebben belegondolok a történtekbe a kis nyuszim is beszélt… sajnos nem érek rá mindent bizonygatni.