S-ördög - :-) - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

A macsó Sördög

„Anyámmal élek,
Babettával járok,
Macskám van,
És ne is legyek kemény?”
(Üvegtigris)

Jól tudom hallgatózni nem illik, de az ember gyermekét időként legyőzi az akarat. „Nem illik, de én mégis akarom” s ha nem is akarom van, amikor elkerülhetetlen. Ez a nyílt rendezvények hátránya.
Köztudattá vált, hogy a szocializálódás (csoportba illeszkedés illetve környezettel való kontaktusteremtés) akkor kezdett veszíteni igazán az értékén, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy maszkabált csinálnak a Világból. Így lett a prédából hajtó, aki sokszor akaratlanul saját magát űzte el, majd rácsodálkozón körbe nézett: „Ha tőlem függetlenül nem volt senki, aki kergessen minek futottam?”
Ez a történet egy srácról szól, aki baráti alapon igyekvőn s korántsem visszafogottan próbálta elnyerni a vele szemben ülő hölgy kegyeit… kisebb – nagyobb sikerrel.
S hogy a történet ne veszítsen hitelességéből egy pár könnyebben megjegyző mondattal vázolnám a megtörtént eseményt.
Mivel a mondatok 85% százalékát ocsmány, trágár szavak cifrázzák kifütyülés helyett egy rövidke, bármikor könnyen használható szóval szeretném helyettesíteni, hogy az olvasás közben tanulhassunk együtt új és hasznos dolgokat. (Az ötlet atyja: Sierra – Nevadai Mester)   
Íme: MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT
Na tehát, munkára fel!

Srác: Tudod, volt úgy, hogy este jól berúgtam, reggel MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT felébredtem és még akkor is részeg voltam, mint az állat. MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT

Csaj: Ez jó

Srác: Oszt érted, amikor a rendőrök leállítanak MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT beköszönnek: „Jó estét”. Én meg elmesélem nekik az életem értelmét. Lassan 22 éve, hogy megszülettem és még mindig itt vagyok, de minek?
Az iskolában is csak egyetlen egy dolgot tanultam meg. Annyit kell mondani a nőknek mindenre, hogy jó, igen, persze és örülnek majd, mint majom a farkamnak.
Nekem az összes csajjal nehéz beszélnem. Mindegyik barátnőm olyan néma volt vagy mi a MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT. Te is megszólalhatnál már MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT
Mi a MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT csináljak? Se pénzem se semmim. Há neked mihez van kedved? Mert én biztos, hogy felállok és veszek magamnak még egy sört.

Csaj: Ez jó

Srác: (Jött a sörrel) Tudod, minden rendes ember a kocsmába jár, addig se csajozik. Csak most már úgy MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT ahogy akarod, vagyis ahogy nem akarod. Nem?
Múltkor is metál részeg voltam, kint fetrengtem a sárban.

Csaj: Aha

Srác: MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT tele van a MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT gulyással meg a MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉR pörkölttel. Vágod? Én haza is csak aludni járok.
Igazán mondhatnál már valamit.
Mennyi fém MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT visszajött. Mi úgy kerekítünk, hogy 5 az 5 a 2 meg semmi.
Amúgy te hová valósi vagy? Hortobágyon jártál már? Hegyek, völgyek meg mi a MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT
Tudod kinek a legjobb? A hajósoknak bár még mindig vannak MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT kalózok. Aztán meg, ha úgy vesszük, a hajón mindig van legalább egy MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT mentő csónak. A repülőn ugyan miért nincs mentő repülő?

…Itt már fonalat vesztettem s az agyam két egymástól független elméletben kezdet hinni.
1. A srác valami statiszta féle, szociológiai kutató, aki a tanulmányi ügyrend szerint azt a feladatott kapta a diplomamunka oktatójától, hogy mérje fel a terepet. A diplomamunka témája: Milyen férjre vágynak a csajok avagy önmagukhoz mennyire őszinték.
2. A srác inkorrekten be akart illeszkedni, ami önmegtagadással járt.
Ahogy így visszapörgetem az eseményeket a második lehetőség sokkal nyilvánvalóbb… bár, jól tudjuk, a látszat nagyon - nagyon sokszor csal.
Én úgy döntöttem, hogy mindenképp a srác mellett állok ki. Az őszinte előadást többnyire nem szokták megtapsolni ezért is érzem úgy, hogy őt a körülmények formálták. Talán az idő folyamán annyira elfásította a sikertelenség, hogy elhitte az életnek csak akkor van értelme, ha metál részegen fetreng a sárban, illetve azok az igazi barátok, akik támogassák majd ebben. S így válhat szállóigévé egy mondat: „Megszülettem és még mindig itt vagyok, de minek?”
Ezt követi majd az elkallódás és az örömtelen lét. Pedig de nagy kár érte. Ha ez a srác lerakná a poharat kimondhatatlanul jó pszichológus válhatna belőle. Persze ahhoz kell egy jó iskola ahol megtanítsák neki, hogy egy majom a saját farkának örül leginkább nem az övének és nem törődik azzal miért mond egy nőnek mindenre igent ha a későbbiekben úgyis szóvá teszi felkiabálja, illetve megbánja.
Szerintem a gyengeség leghitelesebb jele, ha Igen-t mondunk olyan dolgokra, amelyek nem tesznek boldoggá annak érdekében, hogy úgy érezzük, valahová tartozunk. Mert akkor legtöbbnyire olyan helyre cseppenünk, ahol nem önmagunkért szeretnek. Az ilyen szociális környezetben az idő is ellenünk dolgozik, mert legtöbbnyire az történik majd hogy a tízezer jóból, amit tettünk úgyis csak az egyetlen rosszra emlékezzenek vissza, s addig – addig feszegetik, amíg lelkileg le nem építenek. Én önkéntesen lemondtam az ilyen fajta szeretetről és nem is hiányzik.
Befejezésként annyit szeretnék mondani még, hogy a srácban sokkal több van, mint amennyit önmagából mutatott. A belső értékeivel világokat tudna menteni. S legszívesebben jó fejbe MEGSZENTSÉGTELENÍTHETETLENSÉGESKEDÉSETEKÉRT, hogy önmagára ébredjen!!!

Som si toho vedomá, načúvať sa nepatrí. Ak však ľudské dieťa požiera zvedavosť, mravná výchova sa usadí do úzadia a trebárs aj nechtiac zaostrí sluch, aby zachytilo, čo hýbe svetom mladých.
Je všeobecne známe, že socializácia (včlenenie sa do určitej sociálnej skupiny) začala v tom čase strácať na svojich hodnotách, keď sme sa my ľudia rozhodli, že našim osobným poslaním je striedanie všakovakých masiek na nereálnych javiskách reálneho života. A tak sa neraz z koristi vykľul lovca, ktorý často aj sám seba zahnal do úzkych, aby sa na sklonku života mal na čom čudovať: „Zbabelo som zutekal, napriek tomu, že sa do mňa okrem mňa samého nikto iný nepustil.“
Tento príbeh je o mladom chalanovi, ktorý sa rozhodol získať sympatie oproti sediacej slečny spôsobom, ktorý je viac menej populárny medzi dospievajúcou mládežou, žiaľ nejaví žiadne známky inteligencie.
V príbehu použijem viacero informatívnych citácii z ich strany.     
Vzhľadom k tomu, že pomer spisovných slov je k počtu tých obscénnych absolútne nerovnomerný, namiesto vypískania  použijem krátke, hocikedy ľahko použiteľné slovíčko ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI
Tak teda do práce!

Chalan: Vieš, bolo tak, že som sa na večer dobre ožral a ráno ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI keď som sa prebudil som bol ešte stále ožratý ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI

Baba: To je fajn

Chalan: A chápeš, keď ma policajti zastavia ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI pozdravia sa mi: „Dobrý večer”. Ja im porozprávam zmysel svojho života. Už je tomu 22 rokov, čo som sa narodil a ešte som stále tu, ale načo?
Aj v škole som sa naučil iba jednu vec. Ak ženám na všetko poviem dobre, áno, jasné tešia sa ako opica môjmu vlastnému chvostu. Veľmi ťažko sa mi so ženami rozpráva. Všetky moje priateľky akoby onemeli pri mne, alebo ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI. Aj ty by si sa mohla konečne ozvať ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI.
Čo mám ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI robiť? Peniaze nemám, nič nemám. A ty máš na čo chuť? Lebo ja sa teraz určite postavím a kúpim si ešte jedno pivo.

Baba: To je dobré

Chalan: (Došiel s pivom) Vieš, poriadny chlap chodí vždy do krčmy, aspoň nedolieza za ženami. Lenže teraz ťa ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI  ako chceš, alebo nechceš. Nie?
Aj minule som sa desivo ožratý váľal vonku v blate.

Baba: Aha

Chalan: ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI mám plné zuby ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI guľášom a s ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI perkeltom. Chápeš? Ja chodím domov len spať. Už by si sa mohla ozvať. Koľko ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI mincí sa mi vrátilo. My tak zaokrúhľujeme, že 5 je 5 a 2 je nič.
Ozaj, ty odkiaľ pochádzaš? V Hortobágy si už bola? Vrchy, kopce a ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI.
Vieš komu je najlepšie? Námorníkom, i keď ešte stál sú  ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI piráti. A keď sa to tak vezme na lodi aj záchranný čln máme. Na lietadle prečo nemáme záchranný vrtuľník?

...Tu som už prestala načúvať a vytvorila som si v sebe dve od seba nezávislé teórie.
1. Ten chlap je štatista, výskumný pracovník, sociológ, ktorý pracuje na svojej diplomovej práci. Zrejme sa zameral na význam medziľudských vzťahov medzi mužmi a ženami s podkapitolou, ktorá sa zaoberá úprimnosťou dnešných dievčat -  žien.
2. Ten chlap sa nekorektným spôsobom snažil dostať do priazne dievčaťa a tým sa vzdal seba samého.
Teraz ako si spätne pretáčam v myšlienkach udalosti, tá druhá možnosť je oveľa viac pravdepodobnejšia i keď zdanie často zaklame.
Ja som sa rozhodla, že toho chlapa obhájim. Úprimnému predstaveniu sa tak často netlieska, práve preto si myslím, že toho chlapa formovali okolnosti. Plynutím času ho odradili viacnásobné neúspechy do takej miery, že uveril: Zmyslom života je, keď sa do nemoty ožerie a pováľa sa dobre v blate, respektíve jeho skutoční priatelia sú tí, ktorí ho v tom budú podporovať. Takto sa z nevinnej myšlienky stáva celoživotné motto: „ Narodil som sa a ešte som stále tu, ale načo?“
Takémuto spôsobu života predchádza pocit úplnej beznádeje, stagnácia, zbytočná smrť...
Aká škoda toho chlapca, totiž ak by sa viac nepozrel tak beznádejne na dno pohára mohol by sa z neho stať vzorný psychológ. Samozrejme zo základu by musel navštevovať takú školu, kde by ho naučili, že opice sa tešia predovšetkým svojmu vlastnému chvostu, a vôbec sa nestarajú o to, prečo jednej žene hovorí na všetko áno, ak jej to časom beztak vykričí.
Myslím si, že skutočnou známkou slabosti je povedať áno na životné udalosti, ktoré nás  neobšťastňujú, len aby sme mali pocit, že niekam patríme. Totiž to nás hodí do prostredia, kde sme akousi formáciou tých, ktorí netúžia vidieť nás, ale samých seba. V takomto prostredí aj čas hrá proti nám, pretože väčšinou si nás vážia len dovtedy kým tancujeme ako pískajú. Keď prestaneme tancovať, prestaneme byť tými, ktorí si zaslúžia lásku. A z tisícky cenných udalostí si vyberú len tie, kde sme prestali konať to, čo bolo v súlade s ich potrebami, aby nám pripomenuli všetko, za čo im môžeme ďakovať napriek tomu, akí sme bezcharakterní. Ja som sa takejto nezištnej lásky dobrovoľne vzdala.
Záverom by som chcela spomenúť, že ten chalan disponuje úžasným vnútorným svetom, je v ňom oveľa viac ako si myslí. Najradšej by som ho ZNAJNEPREKRYŠTALIZOVÁVATEĽNEJŠIEVAJÚCIMI po hlave, aby sa konečne prebudil!!!