Hlavná ponuka:
Csak a kacsa…
Bizonyára ismeritek az explicit mondást, amely szerint, ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Csak a kacsa (egy kis nyelvtörő, rendesen artikulálj) szempontjából nézve elég dermesztő a gondolat (pláne ha vad), hogy lebukik a víz alá, lehülyézi a sodrást majd kisétál a partra mondván: „Háp, háp, háp…háp,háp.” (Fordítás: „Hülye víz, most miatta futott zátonyra az életem.) Gyerekek, nem fogjátok elhinni, de van ilyen! Ez nem csak emberi tulajdonság manapság. Úgy fest, hogy még a kacsák is tőlünk tanulnak.
A gyakori kérdések oldalán feltették a kérdést: Kire vagy mire mondják azt, hogy "Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye."?
A pragmatikus válasz: Olyan helyzetekre, amikor egyértelmű, hogy ki a hülye, de ő nem látja, nem fogadja el.
Az egyértelműséget kutatva elérkeztem hozzátok egy képsorozattal, legnagyobb spíler a kacsa volt… nem azért mert nem tudnék mintaszerűen előállítatni olyan autokrata emberfajtát, akinek az élete születése óta kizárólag mások fikázásából áll csak… tudjátok… a kacsa nem csakhogy fogékonyabb a tanulásra, de a képeken is szebben mutat.
Ez nem egy teszt, nem egy próba, csak egy sima látványhatást nyújtó gyakorlat. Bár az eredmény ugyanaz, nem mindegy hogy állítsuk be.
a.) Elengedlek lúzer kacsa, mert még vacsorának sem kellenél.
b.) Elengedlek kicsi kacsa, mert érsz annyit, hogy önszántadból sajátítsd el azt a szabályt, hogy aki igazán éhes az nem veszi szemügyre a szép kacsacsőrű mosolyod.
Úgy kapart az életéért, mintha fogat fentem volna rá és eszeveszetten rohant „ugyanazokra a vizekre” ahol ösztönösen hajtotta magát előre. Süssétek meg…tud úszni!
Öt perc múlva mit nem látok, a kacsa úgy mintha mesében élnénk újra kibiceget elém, hisz a közös fotózásról teljesen megfeledkeztünk.
Hát puszta tényként fogadtam el: Az „én kacsám” nem hülye, csak barátkozni szeretne. Ennek érdekében, ha kell, feladja az életét.
Így aztán előálltam egy új klauzulával: „Ha ez a kacsa ember lenne, a sok irigykedő bármit megtenne annak érdekében, hogy a nyakára taposhasson.”
Nem az számít, ki rúg belénk, (és miért ne lehetne hülye a víz) hanem hogy meddig vagyunk képesek elmenni annak érdekében, hogy megtanuljuk az egyetlen feladott leckét: Bízva szeretni azt, akit a világ tükre árulóként kezel.
Kösz kacsa, fasza gyerek vagy! (Tepsi nélkül… szabadon)
ma nem megy a úszás...
dnes sa mi nedarí...
meglesem, hogy a víz mennyire hülye...
idem si overiť nakoľko je voda hlúpa...
ebből kapás lesz...
z tohto bude úlovok...
indigó kacsa ... nanááá hogy megvagy :)
indigová kačica ... mám ťa :)
heeeej nem intettél búcsút ...
heeeej ani si sa nerozlúčila ...
de úgy látom megy az úszás...
ako vidím plávanie ti ide...
a közös fotózásra még kijött... :-)
na spoločné fotenie ešte prišla ... :-)
a privát kacsám, nem hülye csak kifogyott a szufla :-D
moja osobná kačica, nie je hlúpa len jej vynecháva motor :-D
Keď kačka čká
Zrejme aj vy poznáte to explicitné porekadlo, ktoré v plnej miere naznačuje, že keď kačka nevie plávať, nie voda je hlúpa. Len z hľadiska pohľadu kačky je dosť mrazivá myšlienka (hlavne ak je divá), že sa prívetivo ponorí v hladinách jazera, vynadá sprostej vode a nakoniec sa odtacká na breh povediac: „Háp, háp, háp…háp,háp.” (V preklade: „Voda sprostá, kvôli nej mi visí život na vlásku.) Decká, určite mi nebudete veriť, ono to funguje! Už to nemôžeme celé pripísať len ľudskej vlastnosti. Zdá sa, že ak kačky sa učia od nás.
Na stránke častých otázok sa v minulosti ktosi opýtal: Na koho, alebo na čo sa hovorí, že : „Keď kačka nevie plávať, nie voda je hlúpa." ?
Pragmatická odpoveď: Na tie životné situácie v ktorých sa jednoznačne dá dokázať, kto je ozajstným hlupákom, ibaže on sám si to neprizná.
Hrabkajúc sa v jednoznačných odpovediach som vyrukovala s prezentáciou fotiek na ktorých je mojim najväčším spojencom kačka. Vôbec nie preto, že by som nedokázala vzorovo predviesť autokratickú človečinu, ktorá už od svojich raných začiatkov odpisuje celé spoločenstvá, ale viete kačka je dosť učenlivá a na fotkách má príjemný vzhľad.
Toto nie je test, ani skúška. Je to vizuálne cvičenie. I keď výsledný efekt je často ten istý, vôbec nie je jedno ako celú vzniknutú situáciu nastolíme ostatným.
a.) Pustím ťa kačica nešťastná, veď ani na večeru nie si súca.
b.) Pustím ťa kačiatko malé, si hodné toho, aby si sa stihlo ešte z vlastných chýb poučiť, totiž kto je naozaj hladný, toho nedojme tvoj krásny kačací úsmev.
Kačica tak vrúcne bojovala o svoj život, ako keby som si brúsila na ňu zuby. Ako zmyslov zbavená vletela do hlbín jazera. Plachtila ostošesť. Páni... však ona vie plávať!
Lež o päť minút, čo nevidia moje oči?! Kačka sa vytackala späť ku mne tak, ako keby bola vystrihnutá z rozprávky o dôvere. Veď na spoločnú fotku sme úplne zabudli.
Prijala som to ako fakt: „Moja kačka" nie je hlúpa, len sa chce priateliť. V záujme toho ak je potrebné vzdá sa svojho života.
A tak som zostavila novú klauzulu: „ Keby bola táto kačka človekom, mnoho závistlivcov by jej stúpilo na krk.“
Nezáleží na tom kto do nás kopne, (a z akého dôvodu by nemohla byť voda hlúpa) ale ako ďaleko sme schopní zájsť v záujme toho, aby sme sa naučili jedinú úlohu, ktorá nám je od stvorenia sveta daná: Vierohodne milovať tých, ktorých svetské zrkadlo považuje za zradcov.
Ďakujem kačka, si vážne fajn (bez pekáča...na slobode)
A teraz tá kačka čká.