Tettek vs következmények - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Rám törtek a reggeli rosszullétek. Milyen jó lenne közölni veletek, hogy a gratulációkat reggel nyolctól, este hatig fogadom. Sajnos csak annyi történt, hogy szívemre vettem a rendszerünk oszlopos természetét. Így hát mindenképp fontolóra kellet vennem, hogy a vagyonomhoz mérve ugyan mennyre pofázhatok vissza a Világnak?! Nem olyan siralmas a helyzet (merthogy értem úgysem kár, de aki a helyemre lép már eleve attól bátor, hisz tudatosan számolnia kell mindazok megvető tekintetével, akik mások felet csak úgy tudnak ítélkezni, hogy nagy ívvel kerülik a tükröket.)
Manapság ezért nem jár luxus ingatlan Pesten, bezzeg ha a többmilliárdos vagyonnal négy ártatlan ember halála párosul, az már elegendő ok a provokatív jóléthez.   
Szóval a hányás innen ered, de annak érdekében, hogy egy picit megvédjem Önmagam a Világfájdalmától kidolgoztam egy különleges stratégiát, amely szerint már attól is hányok, hogy egyáltalán hánynom kell! Mert minek?!
Nem ismerem Eva Rezešová élettörténetét. Ezért talán a legkevésbé vagyok jogosult arra, hogy konkrét ítéletet hozzak felette, amely szerint ez a személy visszafordíthatatlanul szar ember marad. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy ebben a teltpoháron túlcsordult demokráciában (ahol az ember beszél s nem a pénz – Ne nevess, köszi!) szabadságomban áll kifejteni a véleményemet. Ahogy így elnézem a szituáció alapállását a gyászoló család örülhet, hogy megúszta ennyivel. Mert amilyen mocskos, korruptív, pénzéhes világot élünk (és ahogy az események zajlanak) még a végén Ők kapnak életfogytiglan-t azért, hogy egyáltalán mernek boldogtalanok lenni. Eva Rezešovát a Világ szenté avassa (mivel más nem úszta volna meg ilyen könnyen ez évszázadok múlva csodának számít majd) és szobrot állítatnak neki Budapesten. A hülye birkanyáj (mert nekünk ez is jó) meg visz majd oda sok – sok illatos virágot…
Az ilyen emberek pechjére az írással is úgy vagyok, mint a hányással, ha megindul, nem tudom abbahagyni… de egy próbát mindenképp megér megtudnotok, ki mindenki támaszt, ki áll mögöttem, illetve mellettem, és ki tapossa az utamat… mert ha csak blöffölök, a fejeteket fogjátok verni a falba, ez senkinek nem hiányzik… pláne nekem nem. Ezért a legfontosabb titkomat osztom meg Veletek, ezzel kapcsán: Nem bírom az ostobákat, se ezred tömeggel, se egyedül…
Az emberek úgy oszlottak kétfele, mint Jézus által a Vörös tenger, hogy megvitassák Rezešová Eva vezetés előtt fogyasztott-e alkoholt, vagy az autóbaleset után?! Könyörgöm, nem mindegy? Feltehetően nem azzal a szándékkal ült autóba, hogy márpedig Ő mindenképp ölni fog, így aligha kizárható okozatnak számít a tény, hogy látván tette súlyát, irdatlan sokkot kapott és segítség helyet gondolván: „már úgyis mindegy”, elfogyasztotta a „mit keres vezetés közben a szád melletted” vodkáját.
A helyzet egyenlege sajnos nem változik ettől. Felborultak az útközlekedési szabályok és ezáltal négy ember meghalt. Hárman a tragédiát megkövetően életüket vesztették, egy végsőleheletéig harcolt, eredménytelenül. Azóta megszületett az aligha jogérvényes határozat melynek köszönhetően elképesztő gyorsasággal elárasztott minket a „dögöljetek meg k…a szlovákok” feeling. Hol – ott tudtommal egy magyar járásbíróság kezeiben van a jogarát. Vagy tévedem? Lassan már vád se lesz, csak egy nevetséges okirat mely szerint Eva féldeci Bromhexint húzott le.  A gyászoló családnak ez pluszcsapást jelenthet, ez miért nem számít morális bűnnek???  
Hányok a rendszertől, hányok a bíróságtól, hányok én az említett Evától is eleget. Ennek semmi köze a nemzetiségtudathoz, a valláshoz és a bőrszínnek sem. S hitrendszerem minek is legyen? „Az igazság” úgyis megvásárolható.
…Mert a békét kell keresni! Hát ez elég nehézkés ott, ahol ártatlanok vergődnek.
Talán nem is fogjátok elhinni Nekem, mit tennék legszívesebben, hisz ez egy kicsit ellentmond majd a békés teóriáknak…
Kézen ragadnák egy olyan embert, akinek gyermekkorától fogva nélkülöznie kellet… majd ájulásig dolgoznia, hogy megélhessen Ő és a családja… majd nyelnie olyanfajta megaláztatást mely szerint Ő mindig csak haszontalan marad, simán csak azért mert állítólag rossz ember. Isten bizony kézen ragadnám és elvinném az általam aligha említett bíróságra. Megcibálnám az igazságos bíró néni talárját és elmondanám, mi a fészkes fene bajom van…
- „Csókolom, elhoztam Őt. Mert Ő is „csak” sokkot kapott, bár nem ivott előtte Bromhexint. Hát sajnos úgy alakult, hogy ebből a sokkból adódóan leütött, megfojtott, megmérgezett, leszúrt, lelőtt, kiszorított autóval az útról (teljesen mindegy) egy (és nem négy) embert. De tetszik tudni hogy van ez…Istenigazából senki nem volt közelben akire számíthatott volna s aki „ott volt”, azt nem akarta terhelni feleslegesen. Nem szerette Önmagát annyira, hogy minél hamarabb és minél messzebb fusson attól, aki folyamatosan „Te haszontalan és rossz ember vagy” – címkét aggasztott rá bárhogy is igyekezett. Tűrte, tűrte, nyelte, hallgatott… Iparkodott, hogy minden jó legyen, és ne rontsa el… végeredményben úgyis leszarozták… mintha soha semmi jót nem tett volna ebben a rohadt életben… hát akkor nem mindegy mi a fenét tesz? Talán másokat sem tudott szeretni eléggé, mert nem volt olyan, aki megtanítaná (vagy csak nem tudta/nem akarta észrevenni Őt). Talán nem volt eléggé erős ahhoz, hogy megmaradjon az egyenes úton, de NEM ez a teljes igazság! Nincs mentség arra, amit tett, de arra sincs mentség, amit a Világ elhitt ez által. És aki elhitte, hogy mindenről kizárólag Ő tehet, annak teljes szívből kívánok minimum kéthetes  üdülést egy olyan közösségben ahol napi szinten többször elhangsúlyoztassák milyen szar ember…és bármit tesz…akkor is csak semmirekellő szar ember marad.
Elég nagy büntetés neki az, amivel együtt kell élnie, már ezerszer megbánta tettét… Évácskától nem hallottam ilyet. Sőt!
Magácska milyen ítéletet hozna felette? Prestige Tower Budapest?
…és mikor költözhet?
Költözne-e vajon, ha tudatában van a tettével? Mondom… nem ivott Bromhexint! De még az én kezemet is ellöki, hogy ne sodorjon feleslegesen bajba és ne kelljen miatta a rohadt emberi előítéletek közepette állnom. Mintha engem érdekelnének azok a nyihogó – vihogó színészkedő emberek, akik úgy érzik, Ők sohasem hibázhatnak, sohasem eshetnek el…"mert övék az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké ámen"… Hülye, semmitmondó sumákok, egyszer látnám már az annyiszor elhangsúlyoztatott jóságuk arcát… mert hazugságban oly könnyű élni, ha van sok pénz és lefizetendő „barátok”.      

…Így van, s bár a történetnek (ezáltal a dalnak is) eléggé fikciós beütése van (nem kell tapsolni, ez a művészet eredetisége) akár igaz is lehetne. Akkor ugyan mekkorát zuhannék a szemeitekben? Egyre kevésbé számít. Nem hinném, hogy bárki biztonságban van, ma Te ítélkezel, holnap majd feletted fognak… Agymosott fénylő kirakat felé nézünk mindannyian…
Mindenesetre egy „dögölj meg k…a szlovák” szeretne elnézést kérni a gyászoló családtól. Mélységesen érint legbelül, nem tudom, mit tennék a helyükben?! Jelenleg a saját magam helye sem fenékig tejfel, ha csodatevő lennék, ez biztos nem így alakul… Nem tudom van-e még számukra olyan igazságos igazság, amiért érdemes megmaradni az egyenes úton?! Talán az emberi becsület… még akkor is, ha letiporni kívánják. Ezzel most már nyilván örökös harcban lesznek. „Meg kell tudni bocsájtani”… mondja majd az, akinek fingja nincs milyen érzés elveszíteni ilyen értelmetlen halál által a szeretteit. Lehajtom a fejem, mert szégyellem, hogy én is azt mondom…   
Eva Rezešová bármennyire „megmenekültnek" érzi magát, az örök kérdések forgataga nem fogja ereszteni többé. És tényleg, jut eszembe… olyan vagyok már, mint Salamon király… de mi lett volna, ha ugyan ez az élethelyzet fordítva alakul és az Ő családja veszik oda egy ilyen, vagy hasonló autóbalesetben? Biztos engedné, hogy az ügyben érintett vádlott luxuslakásba költözzön… eszébe nem jutna, hogy cellás őrizetbe helyeztesse… sőt… saját maga ajánlaná fel a bíróságnak azt a meghatározó döntést, amely szerint a vádlott ez által, hogy a saját erkélyén szívhat friss levegőt, és ha kedve szottyan, medencében úszkálhat, tutira megtanulja a feladott leckét. Többé már nem fog vezetni ittasan… sőt inkább már sehogy nem vezet! S bár Ő az áldozat, képes megbocsájtani és felejteni… sőt… kifejezetten örömére szolgál, hogy ilyen ítélet született. Szerintetek???  Könyörgöm, ne ábrándítsatok ki! Mondjátok azt, hogy IGEN Dadka, ebbe a nőbe szorult annyi együtt - érző emberiség, hogy tudatában van a ténnyel, ha Ő lenne a gyászoló és a gyászoló ülne a vádlottak padján, oda menne hozzá, keblére szorítaná, és azt mondaná Neki: „Semmi baj, hogy Te egyáltalán nem érzed magad bűnösnek.  Nyugodtan költözz abba a luxuslakásba, legalább már Te élj nyugalomban, békében, ha Tőlem mindezt elvetted.”
Sikítani tudnék a dühtől… de ettől talán egy páran hangot adnak a ténynek, hogy valami nincs rendjén a világgal. Sajnos mindhiába jöttök a „k…a szlovákkal” aranyoskák, mivel a magyar bíróság dönt (és merem remélni, hogy mindenki tudja a bírónőn, az orvosig s a büntetés végrehajtón keresztül, hogy mire esküdött valaha). Rezešová Eva „csak" elfogadni tudja a vádat. Higgyétek el, ahol a pénz nem beszél, ott az ember nincs olyan kiváltságos helyzetben, hogy pattogni tudjon! Egy fejhez mindig kell egy nyak, amely mozgathat. Hogy ez az egyszerű logikus igazság miért veszik folyton el… nem tudom. De köszönöm, nem kívánkozom megdögleni, csak azért mert a Világ ennyire lefizetendő! Nem én vagyok az a k…a szlovák, aki ha ilyet elkövetne luxuslakásban fejezné be. És nem én vagyok az a „majd lemosom a kezeimet” magyar se, aki engedi, hogy egyáltalán megszülessen egy ilyen ostoba ítélet. Akinek Velem van személyes problémája, az nyugodtan álljon elém, mert egyikünknek igaza van! Én nem akarok háborút, ezért ha kell, feladom az igazam… de sokszor nincs is ettől jobb válaszom arra, hogy nem kérek az ostobák világából, pláne nem a szeretetükből és a barátságukból. Túl sok álcázott „önzetlen” szeretetet kaptam és keményen megfizettem érte. Annyi sokat hibáztam már, hogy eszem ágában sincs megmászni a tökéletesek léceit, csak rácsodálkozó szemekkel bámulok „lentről”…”az ott” fent mi az eget keres, hisz hazugságok által aratott győzelmet.
Egyet senki nem feledjen el… attól, ha mi megdöglünk még a büntetés végrehajtóitok életben maradnak…
Teljesen elkeseredtem. Akad-e ezek után egy magyar barát, aki bátran mellém áll? Mert bármit érzek, bárhogy gondolkodom, bárhogy élek, bármilyen messze futnék, vitathatatlanul szlovák vagyok. Szlovákiában élő szlovák – szlovák, hogy pontosabb legyek. Ennek ellenére egy kicsit meg tanultam magyar nyelven formálni a szavakat, mert jól érzem Önmagam „bennük” és szeretem a barátaimat, akikkel magyar nyelven írhatok és beszélhetek. Nincs mögötte se több – se kevesebb. Nem leszek „jobban szlovák” semmiféle politikai parancstól és nem leszek „jobban magyar”… mert eleve nem vagyok az. Ezt a „hontalanságot” azzal kezelem, hogy nem zuhanok extrémekbe senki kedvéért. Nekem oly mindegy ki milyen nyelvet használ… csak igyekezzen megmaradni embernek… olyannak, aki ha kell oda áll a védtelen elé (akkor is, ha a mindentudó okos Világ már előre eldöntötte, hogy Ő halála napjáig rossz ember marad). Vigyázz! Akinek rengeteg pénze van, az korántsem védtelen! Az sokszor lefizetni vágyó (Tisztelet a kivételeknek)… Mit gondoltok, az ostobákat mi élteti leginkább? A sok, a még több és a csak azért is…
Krisztiánhoz fordultam a rádiós, vers-írós magyarországi barátomhoz. Mert aki úgy forog a médiákban, hogy rögvest közölni tud, elejthet egy pár „oda illő” vagy épp „nem odaillő” megjegyzést. S Vele a sors összekovácsolt… nem kicsit. Amolyan szoros, testvéri „hangulat” van közöttünk. Néha fenékberúgós, meg „van három perced, hogy talpra állj, máskülönben én csapdoslak meg”…dolgok. A saját hibáinkat sokszor egymáson lássuk, hogy legyen min bőgni vagy épp vihogni… Szóval, feléje fordítottam orcám ilyen ostobán…
- Jut eszembe szlovák vagyok, és lehet nem sokára megfogok dögleni, mit szólsz hozzá drága magyar barátom?
…levágni egy ilyen önsajnálatos dumát, amikor mások fájdalma ezerszer meghaladja az enyémet… újabb hányás!!! Végre valahára már saját magamtól! Nem mintha erre különösebben büszke lennék, de a „saját magamtól” dolgaimat mindig valamiféle fejlődés követi. Mintha újra és újra kitörnék valamiféle burokból… mert Nekem jobb tanulni „így” mintsem hogy hazug öleléseket fogadva azt keljen megtudnom a későbbiekben, hogy már akkor szar ember voltam, amikor a húúúú de nem szar ember magához ölelgetett. (Mert Ő oooolyan jóóóó szívű… szegény)         
Krisztián ezt sajátos módon egy - kettő elintézte! Nem fordult Tőlem el, ehelyett postázott Nekem tollat és tollal írt élő képeslapot, (Magyarországról – Szlovákiába) ami az Ő nyelvezetében (legyen az magyar, szlovák, angol, orosz, kínai, vagy némacsendű…) „csak” ennyit jelenthet: „Írd ki Te lány, mert érzem, nagyon fáj. Írd ki! Látod, én is folyton ezt teszem!"
…Megtörtént! Köszönöm…
Ne bánkódj Krisztián, hidd, el nem csak Peti gondolja így! Bármi történne, már utat törtem másoknak…
Ha oda állhatnék a gyászoló család elé, megtenném. Ha millióim lennének, eléjük szórnám, és két hányás közt elmondanám, hogy jelenleg sajnos nem az igazság számít… az nyer, aki többet add, mert ez egy ilyen rendszer… de ki csinálja? Ki választja? Ki engedi? Csakis az emberek! Eva Rezešová évmilliókat rohadhatna börtönben, ahhoz képest, hogy egyáltalán nem érzi Önmagát bűnösnek, ez nem neki szánt igazságtétel… éljen csak, szaunázzon, medencézzen, sportoljon és legyen résen, mert a sors előbb - utóbb kiszúrja a gyávákat…   
Tudjátok, hogy van ezzel? Őt lefizetni nem lehet…Én, ha tudnám, se akarnám…Hál Istennek a gyávaság nem akkor kezdődik amikor hibázol, hanem akkor ha nem ismered be…