Csak óvatosan a kívánságokkal :-D - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Az élet misztériuma több ízben mutatkozik. Az érzelmeink meghajtója megdöbbentő eredményekhez vezethet, s így akár tudatunkon kívül kedvelhetünk másokat anélkül, hogy tudnánk, kiről van szó. Persze valamikor az emberek nyíltabbak voltak a csodákra. Nem volt ez a „egyszer szeretlek, aztán nem” érzelmi gyakorlat. Azt, amit belsőleg éreztek, nem kötötték érvekhez, így aztán volt elegendő szeretet, megbocsájtás, baráti mosoly mindenki számára.
Ezzel kapcsolatban egy gyermekkori emlék dédelgetése vágyik kibontakozásra. Nem voltam tévés gyerek. Csupa kéz, csupa láb, csupa kékfolt. Fiúk közt nőttem fel, mert Isten úgy adta, hogy nem teremtet számomra olyan fajta lányunokatestvért, akivel egy beöltözött élő macskát tologathattam volna a babakocsiban. Persze a foci is csak addig volt érdekes számomra, amíg nem kezdtek túlságosan védeni. „Nem játszhat, mert fejlődésben van”, „Vigyázzatok rá, nem hogy cicin rúgjátok” Így aztán én rúgtam… nem cicibe, de biztos fájt.
„Kapufa, kapufa” hangzott el kinyújtott nyelv kíséretében.  
Ösztönösen cselekedtem s miután kiadtam a felgyülemlő haragot megborotváltam a lábam, szoknyát öltöttem és fejlődtem, amíg nyúlt a takaró. Mit ne mondjak, nagysarkú cipővel fát mászni nagyon kényelmetlen, így hát letördeltem a sarkakat és „odafentről” vártam a csodaszép paripát, amely elhozná azt az idétlen „herceget”, aki majd ripityára töri a szívemet. Szerettem azt az időszakot, amikor egy – egy tévedés, vagy indulatból kimondott szó nem hozott az ember fejére örök haragot.
S egy könnyen félreérthető pillanatban megtanultam azt is, hogy nem szabad mindent szó szerint értelmezni, viszont ha már egyszer megtörtént a baj, futni kell az első fáig. Mert nem mindenki tud fát mászni. Én igen.
- „Dadka lenni szép”, véltem hallani a romantikus csillagok alatt egyszer.
- „Dadka lenni nagyon – nagyon aranyos.”
- „Dadkának lenni szép szeme, szép szája, szép….”
- „Jaaaj ÜSS TÖKÖN, ÜSS TÖKÖN, ÜSS TÖKÖN! KÍVÁNNI, ÜSS TÖKÖN!”
- „Mi???”
- „Dadka - Dadka, ÜSS TÖKÖN!”
Megijedtem, nem voltam felkészülve ilyen jellegű támadásra. De a srác olyan szaporán firtatta a kívánságát, hogy bár habozva kissé, de célszerű szándékkal oda vágtam jó nagyot. Majd amikor láttam, hogy meggörnyedve nézi a csillagos eget ijedtemben elszaladtam.
Végül is nagyon hamar kiderült, hogy a srác, tanulás helyet romantikázni vágyott s egy ÜSTÖKÖST látván arra ösztökélt, hogy kívánjak bármit, megteremti nékem azt.

-„Dadka lenni vagány csaj, de nagyon hirtelen, ugye nem kívánni másszak fát?”, hallottam egyszer lenn a mélyben a fák alatt.
Egy bocsánatkérő mosoly kíséretében kiáltottam: „Nem kívánni semmit, idefent všecko dobre úgy ahogy van!"
Évek során formálódtam, de valahol rendhagyó lett: Mindig csak az tudott elveszíteni igazán, aki folyton csak rajtam akart változtatni és nem kérdezte meg, hogy engem ugyan nem
zavar-e, hogy vele talán sokkal nagyobb a baj mint hinné. Nem tanítok nyelveket, viszont hatalmasat mosolygok üstököst látván, ösztönszerűen ökölbe szorítom a kezem, felmutatok és üzenem: ”Nem vagyok nagyravágyó, ha az lennék, a lovat megtartottam volna.” :)))))