Isteni tehetségek - Talentovaní od Boha - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

HU:
Számomra a legnagyobb gyógyír az a fajta szeretet, amely természeténél fogva bárki tudatán kívül létezhet, ha észrevesszük, ha nem. Nem kérkedd, nem akar bizonyítani, ugyanakkor figyel és elemez.
Szétszórja jeleit az úton, de nem győzköd arról, hogy alázatos könyörgés élteti. Egyszerűen „csak” van, s ha netán nem vennénk észre, nem törli önmagát, nem dob ki köreiből, nem tüntet fel mellék selejt termékként. Nem kér leszállási engedélyt, úgy költözik szívekbe, hogy senkit nem kérdez, szabad-e?
Van, s ha elsétálunk „mellette”, lelket önt a szavakba, értelmet ad a csendnek. Meghat, felráz, és felébreszt a mély álmunkból.
Van, és nem lenne, ha nem éltetnék olyan fajta emberek, akik elsősorban önmaguk örömére mások figyelmetlenségével számolva újra és újra kikelnek reggelente az ágyból, hogy a szívük vágyaiból egy olyan alkotás születhessen, amely megváltoztathassa mások nézetét a világról. Kitartásuk irigységre méltó, őszinte elismerésre, támaszra sajnos ritkán lelnek. Egyszer csak valaki lelassul, megáll, hogy kifejezze a lelkesedést, mert valakiben nyomot hagy, valakit cselekedéshez késztet. S hogy „lássátok” nem hiába való „mindez”, s nagyon is szükségünk van ezekre az emberekre, egy kicsit mesélek most nektek. Öveket becsatolni… indulunk.

SK:
Pre mňa je najúčinnejšou medicínou taký druh lásky, ktorá vychádzajúc zo svojho prirodzeného základu nezávisí od vedomia ľudstva. Je podmanená vlastnou existenciou, či si ju včas všimneme, alebo nie. Nechvasce sa, nechce nič dokazovať zbytočne, zároveň však pozorne sleduje a analyzuje sa. Rozsype po ceste svoje jedinečné znamenia, pričom nás nepresviedča jednostranne o tom, že ju živí ponižujúce prosíkanie. Jednoducho „len“ existuje a keby sme si ju náhodou nevšimli, nezmaže sa, nevysotí nás zo svojich kruhov, nevystaví nás pod drobnohľad iných ako vedľajší nepodarok. Nepýta si povolenie na pristátie, do ľudských sŕdc sa nasťahuje nebadane, neopýta sa: „Môžem?“
Proste existuje a keď sa „popri nej“ prejdeme, vleje dušu do vrúcnych slov, poskytne svojský zmysel aj samotnému tichu. Dojme nás, potrasie nami a prebudí nás z hlbokého spánku. Ale neexistovala by, keby ju nedržali pri živote takí ľudia, ktorí v prvom rade pre svoje vlastné duševné blaho, rátajúc s nepozornosťou iných znova a znova vstanú každé ráno z postele, aby vychádzajúc z najhlbšej túžby svojho srdca dýchli život do svojich veľdiel tak, aby zmenili pohľad človeka na okolitý život a svet. Ich vytrvalosť je pozoruhodná, úprimného uznania, či opory sa ledabolo dočkajú. Raz za čas sa však stane malý zázrak, možno ktosi spomalí, či rovno zastane, aby vyjadril svoj hlboký obdiv. Niekto, v kom dokáže takéto čosi zanechať až také hlboké stopy, že ho to burcuje k veľkým činom. A aby ste „videli“, že „to celé“ vôbec nevyjde navnivoč, totiž práve takýchto ľudí svet potrebuje, trošku vám o nich porozprávam. Zapnite si prosím pásy...pohýname sa.  

HU:
Egy panelház bejárata szerelmese lettem. Mert amint kinyílik a bejárati ajtó, szívélyesen üdvözölnek, s bármilyen vándorbottal járnám körbe a világot, ott a szemeim fényében mindig felragyog egy – egy kedves szó, üzenet, amelyet akár magamra is vehetek. Nem kívánkozok ujjongó, rácsodálkozó tömeget vinni oda a hátamon, hisz jól tudom bárki képes alkotni ilyen szépet, akiben ott lappang a szabad akaratából keletkezet döntés: Én akkor is végigcsinálom ezt, ha semmibe néznek majd. Kell hozzá egy nagy adag türelem, esztétikai összhang és egy szív, amely felőrli a sok irigykedőt illetve szitkozódás nélkül útjukra bocsájtja a megrongálókat. Kell egy szív, amely örül minden egyes dicséretnek, viszont nem veszi zokon az elvakultak hozzáállását. Nem könnyű, jól tudom s bevallom nem mindig sejtem, ilyen szívek hol teremnek. Nem ismerem a bejárat alkotóját sem, s a cikkem ezzel a tudattal születet meg. Ebből kifolyólag egy idegennek tartozom köszönettel.
Tehát akárhányszor arra járok majd, meg – meg állok az üzenő fal előtt és megtisztelően fejet hajtok. Mert bármennyire vagyok „csak” vendég azokon a tájakon, úgy érzem, haza érkeztem. Köszönöm.
Szeretnék köszönetet nyilvánítani a barátaimnak Andykának és Gabinak, hogy a megfigyelésem révén az ő személyük által támogatásra leltem. S a férjem – barátom türelmét is köszönöm hogy a fényképezésnél végső pontig harcolt a fényviszonyokkal.

SK:
Na prvý pohľad som sa zahľadela do vchodu jedenej panelovej bytovky. Totiž len čo sa otvoria vchodové dvere, srdečne ma vítajú. Tým pádom je úplne jedno s ktorou putovnou palicou pochodím celý svet, tam sa v lesku mojich očí vždy odzrkadlia milé slová, či odkazy, ktoré si môžem vziať ku srdcu a až tak pokračovať vo svojej púti ďalej. Netúžim predostrieť híkajúcemu, obdivnému davu svoj jednoduchý postreh, veď každý je svojim spôsobom schopný vytvoriť akýsi prirodzený zázrak. Musí však zo svojej vlastnej slobodnej vôle dať prednosť rozhodnutiu: Ja to dotiahnem až do konca, aj keby mala moja práca zostať bez povšimnutia okolia. Určite je k tomu potrebná obrovská dávka trpezlivosti a tolerancie voči poškodzujúcim závistlivcom. Takisto je potrebné estetické cítenie a srdce plné lásky, ktoré sa dokáže potešiť každej malej pochvale, či pomoci. Nie je to jednoduchá práca, chcieť rozdúchať lásku tam, kde neraz zostane bez povšimnutia. Priznám sa, nie vždy tuším kde sa takéto srdcia rodia. Nepoznám osobne  ani tvorkyňu spomínaného vchodu, môj článok sa tým pádom nesie v duchu vďaky cudzej osobe. Kedykoľvek však budem mať tým smerom cestu, pozastavím sa pred oznamovacou tabuľou a poctivo pokloním hlavu. Totiž akokoľvek sa považujem „len“ návštevou v tých končinách, cítim sa ako doma.
Ďakujem.
Ďakujem aj svojim priateľom Andyke a Gabovi, že ma plne podporili v tom, aby som zverejnila svoj postreh. Taktiež ďakujem svojmu manželovi – priateľovi, za trpezlivosť vďaka ktorej do poslednej chvíle dokázal bojovať pri fotení s odrazmi svetla.   


HU:
A másik utazás számomra úgyszintén ismeretlen szívhez vezet benneteket. Viszont nem tudom az alkotó tehetsége játszik-e fontosabb szerepet vagy az akarat. Mindenesetre, ha kézügyességgel rendelkező egyénnek havat adsz a kezébe, egy jeges meseországot alkot majd, amit megcsodálhatsz, ha arra jársz. Mert bizony csodálatos, hogy van, akinek számít az a fajta nyilvános alkotás, amely megbotránkozás helyet-szenzációt vált ki a tömegben.
Hogy kiről van szó… nem sejtem. Nem ismerem az urat.
Viszont jól tudom, megtehetné, hogy egésznapokat a tv-előtt heverészik. Annak ellenében kimegy a hidegbe s formát önt a hóba, hogy téged is kirántson a megszokott mindennapjaidból ahol a hó számodra nyilván akkor volt utoljára élvezetes, amikor gyermekként mit sem törődve a hideggel, ugyan abban a parkban bolondoztál.
S nem azért nem jó ez a világ, mert mi nem vagyunk annyira ügyesek, hogy hóból hattyút formáljunk, hanem mert elfogadtuk a bezártság kényelmét és azt hisszük ez a legnagyobb szabadság. Pedig ettől nagyobb börtönőr nem is kell. Próbálj egy panelház padlóján hó angyalt csinálni úgy, hogy közben nem az unalmas reklámok előnyeit élvezed, illetve nem azt lesed egyvégtében, hogy melyik „igazi barátod” hiányol a Facebookról ha kétperces pisi szünetet tartasz. Ha sikerül valami megnyerőt alkotnod, én elmegyek majd hozzád fényképezőgéppel a kezemben, hogy a birkatömegből kiemelhesselek. Mindaddig nincs jobb tanácsom számodra. Menj ki, ha nem megy a hattyú, építs hóembert, de ne rohadj meg bent a négy fal között. Szerintem volt valami mondanivalója az alkotónak s kihasználva tehetségét nem megszokott, hanem teljesen egyedi módon tette ezt. Nagyon jó érzés, hogy nem maradtam le róla. Rengeteg köszönet illeti, hisz Ő a csodák atyja, amelyekért a legnagyobb hidegben is kisétálok. Épp azért ezt üzenem: Ha nem a hóolvadás tesz keresztbe, hanem a buta emberek, ne bússúlyon, alkosson tovább. Az irigy, unintelligens egyének világa komor és egyhangú, nekik mustalj rombolniuk ahhoz, hogy az igazi művész új erőre kapjon, és ne álljon meg a fejlődésben. Elég nagy büntetés az nekik, hogy figyelemfelkeltésképpen máshoz nem igazán értenek, hisz mondjuk meg az őszinte igazat, rombolni bárki tud, művész lélekkel viszont születni kell. És az irigy megrongálók nagyon is tudatában vannak ezzel.       

 






Video: Zula Alexander-FAV Studio

SK:
Naša ďalšia cesta nás posúva znova k neznámemu srdcu. Neviem, či tu hlavnú úlohu zohráva skôr talent, alebo pevná vôľa samotného tvorcu. Každopádne, ak zručnému jedincovi vložíte do rúk sneh, vyčaruje vám ľadovú rozprávkovú krajinu, ktorú si môžete obdivne obzrieť, ak sa popri nej prejdete. Je to fantastický pocit, vedieť o existencii takého človeka, ktorému záleží na tom, aby v dave vyvolal namiesto pobúrenia -  senzáciu. To, že o kom vám píšem ani ja netuším, totiž nepoznám autora snežných diel. Naprieč tomu viem, že by mohol celé dni vysedávať pred televíznym prijímačom, ako to mnohí z nás veľkodušne robia. On však vyjde von do tuhej zimy, aby vlial formu do kôpok zľadovateného snehu s odkazom: Aspoň na chvíľu sa odpútaj od svojich každodenných zvyklostí, kde sneh bol pre teba naposledy iba v tých časoch vzácny, keď si sa ako nič netušiace dieťa šantil v ňom.
Tento svet sa už necharakterizuje ako dobrý, vôbec nie preto, že nie sme dosť šikovní na to, aby sme zo snehu vyformovali labute, ale preto, že sme prijali pohodlné uzavretie v myslenom bezpečí, pričom sme prišli o to najcennejšie, hovoríme tomu sloboda. Skús na podlahe svojej betónovej izby vytvoriť snežného anjela tak, že popritom nekonzumuješ haldu zbytočných a nudných reklám, respektíve nie si odkázaný na pomoc „skutočných priateľov“ z rôznych sociálnych sieti ako je napríklad Facebook. Ak sa ti podarí vytvoriť čosi výnimočné, ja si ťa nájdem s fotoaparátom v ruke, aby som ťa svojským spôsobom vyzdvihla zo stáda oviec. Zatiaľ mám pre teba iba jednu radu: Choď von, netráp sa s labuťou, postav si obyčajného snehuliaka, ale nechci zhniť medzi štyrmi stenami. Podľa môjho názoru nám chcel samotný tvorca snežných diel čosi dôležité odkázať. Využijúc svoj talent to spravil nezvyčajne jedinečným spôsobom. Som šťastná, že som o to celé neprišla. Patrí mu veľká vďaka, totiž on je majstrom tých zázrakov, ktoré ma dokázali vylákať aj do nepríjemného chladu. Tentoraz mu však chcem ja čosi odkázať: Ak nie práve topenie snehu prinesie zbytočnú stratu jeho hodnotnej tvorby, ale hlúpi ľudia, netreba sa zbytočne trápiť, je potrebné tvoriť ďalej. Mnohí z nás si jeho snahu vysoko cenia. Svet tých nežičlivých, neinteligentných ľudí je monotónny, oni jednoducho musia rúcať práve preto, aby skutočný umelec nadobudol dostatok nových síl a aby nezastal vo vývoji. Ich najväčším trestom od samotných nebies je práve to, že v záujme dožadovania sa pozornosti nedokážu robiť nič iné. Veď povedzme si úprimnú pravdu. Rúcať dokáže každý, s umeleckou dušou sa však treba narodiť. Nežičliví jedinci sú si práve toho vedomí a vyrovnávajú sa s tým práve týmto spôsobom.  
     
HU:      
A harmadik utazás ismertebb tájakról, egy olyan alkotói elemmel zárt önmagába, hogy ennek elsajátításához egy érett lélek kell. Mert itt nem csak arról van szó, hogy leülsz és kikapirgálsz egy Angyalt, legyen jó nagy és színes, összhangban az ebédlői fallal, hanem arról, hogy meghagyod mások szabadságát, lássák az alkotást annak, aminek szeretnék. Ehhez a Mirelly művésznévre hallgató fiatal hölgy ért, de azt nagyon. Tehetségét több ízben fényezni lehetne, nem egy – nem kettő amatőr kiállításon vett részt az alkotásaival. Én a számomra legfontosabb reflexióról szeretnék tenni egy kis megemlítést. Ugyanis az elkészült képekbe annyi szeretet szorul, hogy gyógyító hatással rendelkeznek. Vitalitást, életkedvet öntenek a mai felgyorsult világ örvényébe. S ha mindez csak egy parányi csepp lenne a hatalmas óceánban, ne feledjük, minden egyes cseppnek kirendelt útja van. Az üzenetközvetítéshez is érteni kell. S ha már a képzeletbeli szabadságnál tartunk, több ízben kitárgyaltuk ezt. Megmosolyogtató, ahogy önmaga ellen képes fordulni valaki, aki mások tehetségébe kapaszkodik, miközben a sajátjáról nem vesz tudomást. „És ha a képben épp Lucifer rejtőzik? Erre nem gondoltál még? Hisz ez egy olyan fajta művészet, amely sosem lesz egyértelmű.” Elhangzott egy hosszú, monoton mondatban. Kicsoda? Vissza kell, hogy kérdezzek, miközben a könnyen érthető válaszom is megszületet.
A papok mindig megbocsájtó Istenről prédikálnak, egy olyan energiába öntenek életet, aki eleve bízik a változásban, s abban, hogy az emberek a jóra törekednek. Javítsatok ki ha netán tévednék. Én katolikus vallású vagyok, az én keresztapám egy evangélikus pap, nincs köztünk vérrokonság. Isten igéire egy református templomban bólintottam rá először. Tizenhárom évesen keresztelkedtem, amikor már el tudtam saját magam dönteni mi az, amiben hinni szeretnék. A keresztapámat én választottam, talán volt benne némi lázadás az út ellen, amelyet oly sokan egyetlennek hisznek. Én a köztes utakat szeretem s ez egy olyan élethelyzet volt, amivel közölni tudtam ezt. Sosem voltam hálátlan ezekért a fura véletlenekért. Nem járok templomba, Istent egy négyméteres tengeri hullámon keresztül tapasztaltam meg először igazán. Keresztapámmal sem ámítottuk egymást feleslegesen. Szerintem annyira egy az Istenünk, hogy velünk még barkóbázni se lehetne. Isten? Isten! Hát nem ez lenne a helyes út? A saját válaszok keresése. Mert ugye mi alapján születik meg az igazi hitrendszer? Gondolkodjatok el ezen.
S ami a képet illeti… Mint ahogy én kaptam szabadságot abban, hogy Angyalnak láthassam, nektek is kijár ez a fajta szabadság. Túl sötétnek látszik? Miért a fény ugyan kinek köszönheti a megnyilvánulását? Szerintetek önmagának – a fénynek? Szerintem nem.
Aki még sosem gyűlölt senkit s nem volt irigy mások sikereire, annak még akár Lucifer is szép lehet. Mert szerintem nem az Istennel van itt baj és nem a Luciferrel, hanem az emberekkel. Azt mondják Jézus maga a jóság volt a sajátjai mégsem álltak ki mellette. Nem értem miért.
Élve Osho szavaival: „Ahhoz, hogy intelligens légy, erőfeszítésre van szükség, azt jelenti, hogy fejlődnöd kell. A fejlődés pedig fájdalmas. Intelligensnek lenni szüntelen éberséget jelent, nem alhatsz el, nem élhetsz alvajáróként. És intelligensnek lenni veszélyekkel is jár. Nagyon nehéz dolog, mert ostoba tömegekkel kell együtt élned. Vak emberekkel élni úgy, hogy van szemed, veszélyes szituáció, óhatatlanul tönkre teszik a szemedet. Nem tudnak tolerálni, sértést jelentesz számukra. Ezért feszítették keresztre Jézust, mérgezték meg Szókratészt. Ezek voltak a legintelligensebb emberek, akik valaha a Földön jártak, és hogyan viselkedtünk velük? Miért kellet egy Szókratész intelligenciájú embernek meghalnia? Elviselhetetlenné vált. Sértéssé vált a jelenléte. A szemébe nézni egyet jelentett a tükörbe nézéssel. És mi olyan csúnyák vagyunk, hogy a csúnyaságunk tényének elfogadása helyet a könnyebb út elpusztítani a tükröt, és megfeledkezni a rútságunkról, majd folytatni az életet a régi álomban, amelyben te vagy a leggyönyörűbb ember a világon.”       
Ezzel szerintem mindent elmondtam. A világ úgy van kitalálva, hogy bárhogy hajlonganál tömegek előtt s bármi szépet alkothatnál… Akinek szálka vagy a szemében az mindent megtesz annak érdekében, hogy elhitesse veled, rossz úton jársz. De az érme két oldalas. Aki netán Lucifert lát a szépben, lehet csak önmagának tart tükröt?! Sajnos az ilyen fajta emberekkel az a baj, hogy nem saját magukon akarnak majd változtatni, hanem a környezetükön és győzködni fognak erővel, akarattal, hogy csak az ő igazuk számíthat. „Azok, akik nem csömörlenek meg maguktól, rossz helyzetben vannak, fennáll a veszélye, hogy sosem fognak megváltozni.”
Ezáltal üzenném a művésznőnek, hogy teljesen mindegy mit alkot és milyen mennyiségben, amíg szeretettel teszi ezt. A szeretet sosem válogat. Ezért egy vérbeli művész, amit épp érez, azt adja át, nem játszik semmire és nem torpan meg a kritikus tömegtől. Épp ezért várom a további fejleményeket reménykedve abban, hogy rengeteg alkalmunk lesz még arra, hogy mind ezt teadélutánok révén kitárgyalhassuk. Nekem nagyon tetszik a kép, egy hatalmas Angyalt ábrázol… az én világomból nézve, mi egyéb számíthatna?

SK:
Cestovanie tretieho typu nás zavedie do známejších končín. Samotná cesta ma podmanila takou formou tvorivej jedinečnosti, že jej pochopenie si vyžaduje dozretú dušu jedinca. Totiž tu vôbec nejde o to, že si sadneš a vyryješ do tušu obrovského Anjela, ktorý by farebne ladil s obývacou stenou. Ide skôr o to, že ponecháš úplnú slobodu iným vidieť v diele to, čo by chceli. V tomto druhu umenia sa domácky pohybuje jedna mladá dáma, ktorá si zvolila umelecké meno Mirelly. Jej nadanie má z viacerých strán svojský lesk. Jej diela boli viackrát vystavené na obdiv formou amatérskych expozícii. Ja by som chcela spomenúť jednu z najdôležitejších reflexií. Totiž v hotových tvorbách sa ukrýva toľko lásky, že samotné obrazy majú liečivý účinok. Prinášajú vitalitu, chuť do života v zrýchlenom tempe životných udalostí. A keď toto všetko má byť iba nepatrnou kvapkou gigantického oceánu, nezabudnime, že každá jedna kvapka tvorí efekt veľkosti. Aj do sprostredkovania dôležitých odkazov sa treba rozumieť. Je úsmevné ako sa dokáže proti sebe obrátiť ten, kto sa opiera o nadanie iných, ale k vlastnému talentu sa stavia poslepiačky. „Čo ak sa v obraze ukrýva sám Lucifer? Na toto si nepomyslela? Veď toto je presne ten druh umenia, ktorý sa nikdy nebude dať jednoznačne vyjadriť.“  Zaznela nahlas jedna z monotónnych myšlienok. Kto? Musím odpovedať protiotázkou, pričom moja ľahko zrozumiteľná odpoveď sa práve narodila.
Kňazi zakaždým držia kázeň o odpúšťajúcom Bohu, darujú tým život takej forme energií, ktorá verí v prirodzenú zmenu človeka, ktorý sa usiluje konať dobro. Opravte ma pokiaľ sa mýlim. Ja som katolíckeho vierovyznania, môj krstný otec je evanjelický kňaz, neviaže nás dovedna pokrvné príbuzenstvo. Na božie slová som prvýkrát prikývla v reformovanom kostole. Krstila som sa ako trinásťročná, keď som sa už dokázala sama rozhodnúť, v čo chcem skutočne veriť. Krstného otca som si vybrala sama, môj výber bol poznačený určitou formou revoltovania voči ceste o ktorej si mnohí myslia, že len tá jediná môže byť správna. Ja mám rada prechod medzi cestami a táto životná skúsenosť mi dávala nádej k tomu, aby som sa mohla vyjadriť. Nikdy som nebola nevďačná za tieto čudesné náhody. Nechodím do kostola, s Bohom som sa prvýkrát skutočne stretla vďaka štvormetrovým morským vlnám. S krstným otcom sme sa nikdy nebalamutili navzájom. Ja si myslím, že Boha máme jedného a tak nám nikdy nedávali zbytočné hádanky. Nie toto má byť tou správnou cestou? Hľadanie vlastných odpovedí. Na základe čoho sa rodí skutočný systém viery? Zamyslite sa nad tým.
Čo sa týka obrazu...Tak ako ja som dostala slobodu rozhodnutia, či v ňom uvidím skutočného Anjela, aj vy si zaslúžite tieto privilégiá. Zdá sa vám dielo príliš tmavé? Prečo, svetlo komu vďačí svoj výjav? Samotnému svetlu? Podľa mňa nie.
Ten, kto nedokáže nenávidieť, či závidieť úspechy iných, tomu sa môže zdať aj Lucifer pekný. Totiž podľa môjho názoru vo svete nerobí problém ani Boh, či Lucifer, iba ľudia. Hovorí sa, že Ježiš bol od základu samé dobro a predsa ho zradili jeho vlastní. Nechápem prečo.
Páči sa mi myšlienka od Osha: „K tomu, aby si bol inteligentný potrebuješ vypätie síl, to znamená, že sa musíš vyvíjať. Vývoj predchádza mnoho bolesti. Byť inteligentným znamená neustálu ostražitosť, nemôžeš zaspať, nemôžeš žiť ako námesačný. Inteligenciu predchádza mnoho nebezpečných situácii. Je to zložité, totiž musíš žiť spolu s davom hlupákov. Žiť so slepcami tak, že ty máš zrak v poriadku je veľmi nebezpečné. Budú sa snažiť zo všetkých síl tvoj zrak poškodiť. Nedokážu ťa tolerovať, znamenáš pre nich urážku a hrozbu. Preto ukrižovali Ježiša, otrávili Sokrata. Toto boli najinteligentnejší ľudia, ktorí kedy žili na našej planéte, ako sme sa správali k ním?  Prečo musel taký inteligentný človek ako bol Sokrates umrieť? Lebo sa stal neznesiteľným. Jeho prítomnosť sa stala urážlivou pre spoločnosť. Pozrieť sa mu do očí znamenalo pozrieť sa do zrkadla. A my sme takí škaredí, že prijať tento fakt bolo oveľa zložitejšie ako odstrániť prekážku v jeho osobe, tým pádom sme mohli svoju ošklivosť zastrieť a žiť život ako v starom sne, kde sme tými najkrajšími tvormi na svete.“ (Preklad z originálu)
S týmto som povedala zrejme všetko. Svet sa zakladá na svojráznom fungovaní, kde sa môžeš od rána do večera ukláňať pred davom a vytvárať čoraz krajšie diela. Ak existuje niekto, komu tvoja prítomnosť vhodil tŕň do oka, ten na dôvažok tohto faktu spraví všetko pre to, aby ťa presvedčil, že si na zlých chodníkoch. Každá minca má však dve stránky. Kto nebodaj vidí Lucifera, možno si len sám pred sebou drží svoje zrkadlo?! Žiaľ  takýto druh človeka sa nebude chcieť meniť, ale bude neprestajne silou - mocou presviedčať svoje okolie o tom, aby sa naučilo tancovať tak, ako mu bude pískať, lebo pravda je len jedna – presne tá jeho.
„Tí, ktorí sa raz za čas nedokážu sami sebe zhnusiť, sú vo veľmi ťažkej životnej situácii, totiž hrozí im nebezpečenstvo vychádzajúce z presvedčenia, že sa nikdy nezmenia.“ (Preklad z originálu)
Tým pádom odkazujem mladej umelkyni, že je úplne jedno, čo do budúcna vytvorí a v koľkých exemplároch. Hlavné je, aby ju sprevádzala láska. Tá si nikdy nevyberá. Skutočný umelec vždy vydá zo seba to, čo práve cíti. Nehrá sa na nič, nepreľakne ho dav kritikov. Práve preto čakám na ďalší vývin situácie s nádejou, že si to vydiskutujeme v rámci čajových popoludní. Mne sa obraz neskutočne páči, vidím v ňom obrovského Anjela...hľadiac sa na to z môjho sveta na čom inom záleží?