A bábuk élete - Zo života bábok - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

A próbababák világában is fejetlen rendszer uralkodik. Hol ott emocionális kihűlést nem igazán tapasztalnak, mégis van, amikor nem csak ruhát váltanak, de fejet is.
Lakodalmas feeling, gyerekek, csini csaj akiért egy üzletláncot rúgnának fel a versengő műanyag szívek és totális fejetlenség a végén. Az emancipációs skálán ezt úgy lehet pörgetni mint a szerencsekereket.

Talán a Világ is szebb lenne, ha nem vetítenénk ki mindezt reális szintekre. De még az embert is sokszor kegyes hazugságban tartsák, hogy igazán fontos az ölelése, a tekintése az álmai. Fontos hogy lelkesedjen, játsszon, szeressen. Nem mások helyet, hanem saját maga helyében.  
Vigyázz! Nem mindegy ki vagy és hogyan léped át a határt.  Egyszer csak odaállítanak a Világ elé s te engeded, hogy a kirakatba rakjanak.
Ó igen, nagyon fontos szerepet játszol.
Követed a divatot
Nem szólsz, mert helyetted beszélnek
Nem élsz, mert helyetted álmodnak
Nem döntesz, mert nincs szabad akaratod, véleményed, gondolatmeneted
Figyelem! Saját hibáid vannak… sőt! A „megatrónos szempöckösök” csak erre figyelnek és kifejezetten élvezik, hogy minden rosszért, ami legfőbbképpen őket érinti, kizárólag te felelsz.   
Tudod, hogy fáj. Nem találsz okot igaz mosolyra se könnyekre, mégis eljátszod s hazudod a többieknek, hogy a kirakat egy tökéletes veszélytelen Világ – egy védett zóna, terület ahová soha nem fog betaposni senki annak érdekében, hogy divat szerint „átöltöztessen”, más irányba fordítsa a fejed vagy azt mondja rád: „sajnos ez már selejt árú”

Ez egy kulturális próbababa. Élettelen szemei a várat ostromolják. Ott áll ahová elhelyezték.

Az emberek (akik úgy hiszik, bennük több élet van) a ruházatát kritizálják. Igaz, másat nem igazán tudnak tenni. Nem mondhassák: „Nézd már milyen link és beképzelt bábu” Tudniillik panaszkodni a gyártónál lehet… de minek? Nekidőlök az üvegfalnak s az érzéketlen, merev, védett Világba könnyes szemmel súgom Wass Albert szavait:
„…Ma nem népszerű erről beszélni, tudom azt. Ma, amikor egy olyan korszakba megyünk át, ahol az egyéniség jogai teljesen alá vannak rendelve a tömeg jogainak. De én művész vagyok, és én sohasem fogadom el ezt a törvényt. Én hiszek kiváltságosak azon jogaiban, hogy elszigeteljék magukat a tömegtől. Művészek mindig hinni fognak ebben, mivel a művészek nem csupán egyéniségek, de kiváltságosak is az emberek között.
A nyáj sohasem ismeri ezt el, az természetes. Mivel a nyájemberekből hiányzik a bátorság ahhoz, hogy a maguk egyéniségét éljék, gyűlölnek mindenkit, akiben ez a bátorság megvan, és minden erejükkel azon vannak, hogy belekényszerítsék őket a nyájba, az egyenlőség divatos szólama szerint. A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma ember.”…(Átoksori kísértetek)

Jó, hogy nem látsz úgy, mint én, mert sokan rugdosnának. Így csak lecserélni tudnak s feledni, hogy voltál valaha…
Képmutató világot élünk, lassan már a halálunk is másé, pihenj csak a kirakatban, míg nem találnak sokkal szebbet helyetted. Mert rád is csak ugyan az vár… kételyek, hogy van-e valaki ezen a Földön, aki önmagadért szeretne… s ott áll-e majd lélekben melletted, ha nem az ő kirendelt útját választod?! Mert a szeretet az szeretet, nem alkudozik, nem vádol, nem átkoz a sárgaföldig, engedi, hogy szabadon tapasztald saját békéd a bajban.
Jó hogy élettelen bábu vagy, hidd el nekem, mert amíg le tudnak akasztani a szögről, addig eljátsszák, hogy szeretnek. S amíg hiszel ebben a „kiváltságban” nincs miért szemügyre venned mennyire tévedhetsz.



 
Vo svete bábok z prezentačnej plochy obchodov panuje štrukturálna bezhlavosť. Napriek tomu, že nepociťujú úzkosť z emocionálneho ochladenia, sú chvíle keď sporadicky menia namiesto šiat svoje hlavy.
Svadobný feeling, decká, kočka „z vedľajšieho vchodu“ kvôli ktorej umelohmotné srdcia rozbíjajú výklady a totálna bezhlavosť. Na emancipačnej škále tým môžeme točiť ako s kolesom šťastia.

Možno by bol svet krajší, keby sme si to nepremietli do reálnych rozmerov. Lenže aj človeka často udržiavajú v umelo vytvorenej pravde, v akejsi slepej milosti, že skutočne záleží na jeho objatiach, pohľadoch, snoch.
Že záleží na tom, aby bol šťastný, hravý, aby reálne miloval. Nie za iných, ale za seba.
Mnoho záleží na tom, kto si a akým spôsobom prekročíš hranice. Zrazu sa otvoríš svetu a čakáš kedy ťa vložia do výkladu na obdiv – na hanbu...
No jasné, hráš nesmierne dôležitú životnú rolu
Napreduješ s módou
Nerozprávaš, veď rozprávajú za teba
Nežiješ, veď snívajú za teba
Nerozhoduješ, lebo nemáš slobodnú vôľu, názor, myšlienkové pochody
Pozor! Disponuješ vlastnými životnými omylmi...ba čo viac! Tie „bezchybné okaté netvory“ si všimnú iba to, čo nerobíš v súvislosti ich svetských predstáv a s vysloveným pôžitkom ťa utvrdzujú v tom, že zodpovedáš za všetky životné tragédie, ktoré sa ich určitým spôsobom dotkli.  
Vieš, že to bolí. Už nenachádzaš príčinu na skutočné úsmevy, na skutočný prúd slaných sĺz. Napriek tomu zahráš klamlivé divadlo pred svetom, že tvoja prezentačná plocha je dokonalým útočišťom, chránený terén, kde nikto nikdy nevstúpi v záujme toho, aby ťa „prezliekol“ podľa najnovšej módy, aby ti otočil hlavu opačným smerom, aby ťa vyradil so slovami: „tovar je žiaľ nepotrebný“

Táto bábka je kultivovaná. Neživotný zrak upiera na múry hradu. Stojí tam, kam ju položili. Ľudia (ktorí majú pocit, že sršia životom) kritizujú jej oblečenie. V skutku iné ani nevedia. Nemôžu sväto sväte tvrdiť: „Pozri aká prchká, namyslená bábka“ Viď je možnosť sa sťažovať pri samotnom výrobcovi...ale načo? Opriem sa o sklenený výklad a so slzami v očiach šepkám slová do bezcitného, strnulého chráneného sveta od Wass Alberta:
...“ Dnes už nie je v móde o tom rozprávať, viem. Dnes, keď prekračujeme do takej doby, kde sú práva indivídua celkom podriadené zákonom davu. Ale ja som umelec a nikdy si tento zákon neprisvojím. Ja verím v silu vyvolených, ktorí sa nedajú strhnúť davom. Umelci vždy budú žiť pre túto pravdu sú nadštandardnou hnacou silou. Pritakávajúce stádo si to nikdy neprizná. Nakoľko príslušníkom tohto davu chýba odvaha k tomu, aby sa podriadili predstavám o integrite vlastnej tvorivej sily nenávidia všetkých, ktorým táto odvaha nechýba. Všetku svoju energiu koncentrujú na to, aby prinútili ostatných žiť podľa ich vlastných predstáv pričom vyhlasujú jednotu rovnoprávnosti podľa aktuálne stanovenej módy.  Popritom dobre vedia, že niet rovnakých stromov v lese ani rovnakých ľudí vo svete“...
(Wass Albert Átoksori kísértetek – preklad z originálu)  


Dobre, že nevidíš nič z toho, čo ja vidím. Mnohí by do teba kopli. Takto ťa vedia len vymeniť a zahrabať tvoju existenciu do údolia zabudnutých...
Pokrytecký svet žijeme, pomaly už ani vlastná smrť nie je naša. Oddychuj len vo výkladoch, kým si ťa niekým nenahradia. Lebo presne to isté ťa čaká...pochybnosti, či ťa má na tejto planéte niekto skutočne rád za to aký si...a či bude pri tebe v duchu stáť, keď odbočíš od nasilu stanovenej cesty? Totiž láska je láska. Nevyjednáva, neobviňuje, nepreklína, povolí nájsť vlastný pokoj a zmierenie v ťažkosti.
Dobre, že nežiješ v našom svete bábka ver mi, pretože kým ťa vedia využiť vo svoj prospech zahrajú, že ťa majú skutočne radi. A kým ťa chránia tieto ilúzie nemáš prečo zisťovať ako neskutočne sa môžeš mýliť.