A mindennapi vizünket add meg nékünk... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Egy hatalmas mosoly kíséretével tükörbe néztem, megigazgattam a rakoncátlan hajtincseimet és elmormoltam magamban egy pár megerősítő pozitív gondolatot.
Nagyon szép vagyok…(na és persze elvakult)
Nagyon okos vagyok…(csak olykor bután jön le)
Nagyon vékony vagyok…(csak rossz tükröt vettem)
Rengeteg pénzem van…(épp hogy kifedi a hónapi rezsit)
Biztos számít a véleményem, mert nem kérek gúnyos leckét az Élettől annak érdekében, hogy értékelni tudjam mind azt, amit már elértem, épp ezért is gondolom, hogy a magamfajta emberek profiljához nem illik az a fajta lassú halál, amely szimpla érdektelenségből eredhet.
- Úristen ez milyen csapi víz???
- Nem érdekel, az a fő, hogy nem halok szomjan!
- Én meg inkább meghalok szomjan, mint bélgörcsben…
Hiába mondjátok, mert bár egy helyre menetelünk mindannyian, mégiscsak különbözünk egymástól.
Ti nagyon tudtok mosogatni – én meg nagyon nem… szívesen eljátszom ezt mindanyóitokkal. Mert szeretném, ha megmutatnátok, hogy a víz, amiért tisztességesen benyújtsák a számlát (mi meg tisztességesen kifizessük) nálatok miért nem ragad meg a konyhamosogatón, illetve különböző edényeken? Használjak ecetet és drágább mosogatószert. Ezt mind halottam már, jó bevált recept, csak sajnos az íze kevésbé az. Igaz a sűrűbb Jar-nál, színesebb buborékokat büfizek kifelé.
Ha valakinek még nem eset le a tantusz, elárulom, hogy nem is annyira a megoldhatatlan és úgymond felesleges mosogatás hasítgatja a fejemet - (bár a foltos poharak elég hülyén néznek ki egy olyan vendég előtt, aki normális közösségből érkezet, ahol az alapvető, életbevágó dolgokat automatikusan megoldják) - hanem az, hogy fogalmam nincs arról, mit engedek ki a csapból, majd le a szervezetembe. Nem azért iszom a vizet, mert fizetek érte. Fordítva! Azért fizetek, hogy ihassam. Szerintem a különbség könnyedén észlelhető. Privát kutatói munkát végeztem és képzeljétek el, úgy fest, hogy elég sokan nem értünk a mosogatáshoz. Köszönjük szépen, szerintem nem kérünk filtert se vízcsinálót a laboratóriumi vizsgálatokhoz meg nem nőttünk fel eléggé. De nekem ne akarja bemagyarázni senki, hogy az, ami két perc alatt lerakódik egy szimplán „csak” leöblített evőkanálon nem árthat az emésztőrendszernek, illetve nem gátolja hosszútávon a vérkeringés működését. Azt, hogy szedjem szét a csapot, mondjátok annak, akinek régi van. És olyan munkálatokért sem vagyok hajlandó fizetni, amelyek nem a saját hibámból károsítanak. Hát igen, mondhatnánk úgyis, hogy nekem csak ennyit ér az életem… nem eladó, nem megvásárolható. Annak ellenében kifejezetten szeretem a nálam jóval merészebb embereket, akik sokat beszélnek, de nem csinálnak összevéve semmit. Illetve folyamatosan ahhoz vezetnek, hogy márpedig csak Neked kell változnod, mert Ők már elérték a dicsőítő jóság és tökéletesség kegyelmét. (Amelybe persze simán belefér a gyűlölet is, csak húzd ki a gyufát…)
Ebből adódóan a saját szabadidőm kárára hajlandó vagyok palackozni szakértő tanuk szemeláttára a „vizemet" és felkérni az illetékeseket, igyunk egymás egészségére, napi szinten két litert, legalább fél évig. Mert én szeretem a példázást. S abból is nem épp azt az egyszerűbbik fajtát ahol piros az arcod a dühtől… mint az alma, mint a pipacs, mint a málna, paradicsom, cseresznye… Ferrari.
„Nem tudom, hogyan kell kemencébe bújni”, mondta Juliska a gonosz boszorkánynak és lám két életet mentet meg.
Bizalmat kell fektetnem valakibe, aki hisz még a csodákban. Legyen az mondjuk Péter, tudjátok az OPO feszt-es. Annak idején, amikor még nem volt annyira elfoglalt elég sokat beszélgettünk, mert olyan embereket keresett, akik nem félnek véleményt alkotni és nem futamodnak meg a kihívásoktól. Szerinte nem csakhogy egy gitáron játszottunk, de még a húrt is eltaláltuk. Bármit is gondolnátok, voltak jó ötletei s negatív visszajelzésként csak az szolgált, hogy nem áll mögötte senki, aki észrevenné, mennyire szíven viseli a város dolgait. Azóta egy kicsit változott a helyzet, ma már a Vörös tengert is kettéoszlana attól a tömegtől, amelybe szó szerint belevegyült. Mondjuk, ezt az egyet pont olyan őszintén irigylem Tőle, mint Ganxta Zolee - Kelemen Anna fizimiskáját. Én egyszerű mindennapi dolgokra vagyok hivatott, hogy ne sírjatok utánam, ha netán utat tévesztek. Hol ott tudom, még a legegyszerűbb ember után is marad valami hamisíthatatlan, ami porba hullasztó könnyeket idéz elő majd. A lelkiismeret nagyobb úr, mint gondolnátok, hisz akkor áll útba, amikor a legkevésbé várnak rá.
Ti tudtátok, hogy a nyughatatlan nagyszájú embereket általában könnyebben eltávolítsák, mint a problémák igazi forrását? Azért tart itt a világ, ahol tart, mert az ébredéshez Jézus keresztre feszítése óta folyton kell egy áldozat. (Ennyit haladtunk kétezer év alatt)
Épp bocsánatot készültem kérni az esetleges tévedésemért… úgy kövezzetek meg. Egy szó, mint száz…
Egyet ne feledjetek drágáim! Ti ugyanazt a vizet fogyasztjátok, mint én, aki mindezt szóvá tette. És nem kell inni belőle, untig elég, ha lezuhanyoztok. A felismerésnek ára van, de ez elválaszthatatlan része az ébredésnek.   
Hát jó ébredezést kívánok mindnyájunknak:))

   
Mosogatás után - nincs eltörülgetve


Ilyet lehet lekaparni az edényről

        
Kisúroltam, letörültem...                                               és 5 percre rá ilyen


Ez már viszont egy kajálda Tornalján, úgyfest többen "harcolnak" ezzel, de mindez a szervezetünkbe megy!

SZERINTETEK EZ ÍGY VAN RENDJÉN???

Annak érdekében, hogy felfedjem az útirányt, amelyen haladok, belinkelek nektek egy dalt. Emelje fel a kezét az, aki magyarázat nélkül is megérti a szövegét.
…esetleg a bátrabbak?
Péter? Egy szavad sem lehet. Gitáros dalt választottam… a szövegét meg fejből tudom. Kitudja miért? :D