Szívverés - Tlkot srdca - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

„Nem születtél erre, magadnak születtél. Nem hiszem, hogy meg kell mentened mindenkit”

Levél a nyughatatlan lelkek országába (Lajos László emlékére)
Próbáltam elhaladni „melletted", üres légtérré varázsolni a gondolatmenetet, kidobni ezt az égető érzést, mint valami selejtárut, szemetet. De hajt a szívem s nem nyugszik. Nem ítélkezhetem, ez lett a sorsom, mégis minden sejtem igazságtételért kiállt. Gyáva az ki ily módon menekül és ostoba, aki az élete utolsó perceiben elhiszi, hogy az alaptalan vádakra azon nyomban fény derül. Mert biztos elérkezik egy angyal egyenesen a menyből, aki mindent tisztáz majd…
Még így ismeretlenben is futnék felébreszteni téged az ócska halálból, hogy lásd milyen sivár, ütött – kopott falakat építettél s milyen szélvihart okoztál tetteddel.    
Mert a világ tükre rideg dívaként tüntet fel valakit, aki mindvégig ott állt melletted, s akire igazán büszke lehettél. Bántottak valakit, aki szemeid fénye volt, éjjeled – nappalod, mosolyod s igaz könnyed jelképe. Valakit, aki csak azt tette, amit a szívére kötöttél.
Mond, hogyan is tudnád megvédeni ezek után? A drága jó édes öregedő anyádtól, akinek álmait lested, majd magabiztosan elmozdultál a szoknyája mellől, hogy végre, valahára ha csak egy kis időre is, de kifújhass, és boldog lehess. Lehessen saját életed – halálod, saját karácsonyod. Talán a családod kevésbé hibázót? Kérdezem…
Azzal, hogy nem értették meg időben az élet rendjét, (hogy nagyfiú vagy már, tudsz vigyázni magadra, tudsz dönteni egyedül, már nem kell fogni a kiskezed. Most már a szerelmedet viszed majd tengerhez, vele karácsonyozol s az ő álmait teljesíted – mert ő a te családod) egy lavinát indítottak el, amelyben a párod nem akart részt venni. S én teljes szívvel megértem. Egy olyan családból én is menekültem (volna) a legtávolibb messzeségbe. Éreznie kellet, bármi történik köztetek, támadni fogják.(De ehhez Istenigazából nem is kellet Csézy, egy közönséges paraszt bugyuta Sárival, amely képtelen követni az álmait ugyan ezt tették volna, bárki lett volna a párod, ahhoz hogy mindenből őt okolják elég lett volna, ha őszintén szereteted.) S mond, nem jól érezte?
”… csak amióta Csézy belépett az életébe”… ez lett az értelmetlen napi mottójuk. Mást nem is mondhatnának mivel értük sosem borítottad volna fel a világot. Nem tudtak rólad semmit az égadta világon. Ezt fájlalták igazán és nem lelnek megnyugvásra többé már. Egyszer csak elő áll egy pojáca, aki még azt is a papírról olvassa, amit érez. És legyen övé minden tiszteletem? A szemeimbe nézhetne, onnan is lenne mit olvasnia. Milyen érdekes… amikor az életedben Csézy jelen volt, a családnak nem felelt meg, mert hát hogy is van a mottó? Idézzük csak fel… „csak amióta Csézy belépett az életébe”… s amikor kiszállt az életedből, úgy ahogy a család bizonyára lélekben kívánta az sem volt jó, mert ugye akkor már minden ő miatta… Ellentmondásos és átlátszó. Se így nem jó – se úgy… ilyenkor ugyebár.  
Én haragszom rád, még így ismeretlenben is, mert érzem Csézy több volt, mint társad, több volt, mint szövetségesed. Keményen harcolt, azért, hogy felnézz rá, s hogy észrevedd ott áll sziklaszilárdan a szíved közepén s el nem mozdul, amíg te sem engeded. Sosem döntött helyetted. Nem kényszerített arra, hogy vele oszd meg álmaid. S gondoltad a családod majd megérti, vagy az emberek, akikért oly sokat tettél? Netán idővel előbukkan valamelyik gyáva „jó” barátod, hogy őszinte vallomást tegyen? Ne nevettess! Azt mondanám neked, ha élnél. De nem élsz, s már nem tudsz tenni semmit, hogy tisztázhasd. A szemed fényét, a mindenedet dobtad oda azoknak, akiktől nem hiába védted éveken keresztül miközben azt állítottad, hogy igazán szereted. Sajnos önmagadat nem szeretted eléggé ahhoz, hogy képes légy feldolgozni a veszteséged. Csak ennyi hibád volt… ezért ugyan ki felel?
Dühös vagyok, csalódott és fáradt, de nem a te hibád. Te csak nyugodjál békében, mert az élőkkel a sors úgyis elszámol.

Ez nem egy közönséges cikk a megkopott tegnapokról
A Csézy néven befutó fiatal popsztár élettörténete annyira közeli számomra, hogy nem tudtam elhaladni szó nélkül. Nem ismerem és nem is fontos megismernem ahhoz, hogy átérezzem fájdalmát.
A cikkben kizárólag a saját érzéseim szerepelnek, amelyekért ha kell, felelősséget vállalok, mint ahogy elfogadom azokat is, akik nem értenek velem egyet. Mindenkinek van saját véleménye, tiszteletben tartom.
Köszönöm

„Nenarodila si sa pre celý svet, narodila si sa pre seba. Nemyslím si, že dokážeš  každého zachrániť.“

List do krajiny nepokojných duší ( Lajos László – spomienka)
Skúšala som prejsť „popri tebe“, vyčarovať prázdny časopriestor z pochmúrnych myšlienok, vypudiť zo seba ten pálivý pocit, spraviť z neho spotrebný materiál, či regiment nepotrebných smetí. Ale ženie ma búrlivé srdce, ktoré neutícha. Nedokážem posudzovať, stalo sa mi to osudným, napriek tomu, každá bunka vo mne vrie a kričí za spravodlivosť.
Zbabelý  je ten, kto takýmto spôsobom uniká a naivný hlupák, kto aj v posledných chvíľach života uverí, že pravda vyjde v momente najavo, lebo snáď zostúpi z nebies anjel, ktorý všetko vyjasní.
Ešte aj takto do neznáma by som utekala za tebou, prebudiť ťa z tej bezvýznamnej smrti, aby si videl akú spustošenú, obitú stenu si postavil, akú veternú víchricu si spôsobil so svojim zradným činom. Totiž svetské zrkadlo nám vykreslilo jedno necitlivé stvorenie zo ženy, ktorá stála vo všetkom pri tebe a na ktorú si mohol byť skutočne pyšný. Ublížili žene, ktorá bola leskom tvojich očí, tvojou nocou – dňom, úsmevom a symbolom tvojich skutočných sĺz. Žene, ktorá spravila iba to, čo si jej uložil na srdce. Povedz, ako ju dokážeš po tomto všetkom uchrániť? Od svojej drahej starnúcej materi, ktorej si plnil sny, až si sa konečne sebaisto pohol od jej sukne, aby si si čo i len na malú chvíľu vydýchol a pokúsil sa byť šťastný. Aby si mohol mať vlastný život – vlastnú smrť, vlastné Vianoce. Nebodaj tvoja rodina je menej vinná? Pýtam sa...
Tým, že nepochopili včas prirodzený chod života,( že si už veľký chlapec, vieš si na seba dávať pozor, vieš sa rozhodovať sám, už ti netreba držať ručičky. Už si svoju lásku vezmeš k moru, s ňou tráviš Vianoce a jej sny budeš náruživo plniť – lebo ona je tvoja rodina) spustili lavínu, ktorej sa tvoja partnerka nechcela zúčastniť. Ja ju z celého srdca chápem. Z takej rodiny(by) som aj ja ozlomkrk utekala do diaľav. Ona jednoducho musela dopredu cítiť, že čokoľvek sa medzi vami udeje, budú ju napádať. (K tomu však Csézy nebola vôbec potrebná, to isté by spravili aj obyčajnou ťuťmavou  Šárou, ktorá nie je schopná nasledovať svoje sny. K tomu, aby ju zo všetkého vinili by úplne bolo stačilo, aby si ju úprimne miloval.)
Povedz, nemala pravdu?...“len odkedy Csézy vstúpila do jeho života“... to sa stalo ich každodenným nezmyselným mottom. Iné by ani nedokázali povedať, totiž kvôli nim by si nebol rúcal celé svety. Nevedeli o tebe nič na svete božom, to ich v skutočnosti bolí a to si nikdy neodpustia.  Zrazu sa objaví na scéne akýsi pajác, ktoré aj svoje vlastné pocity číta z papiera. Jeho si mám vážiť? A za čo? Do očí by sa mi mohol pozrieť, aj odtiaľ by vedel dosť veľa vyčítať.  Aké zaujímavé...keď bola v tvojom živote Csézy prítomná, tvojej rodine to nevyhovovalo, veď ako znie ich motto? Skúsme sa rozpamätať... “len odkedy Csézy vstúpila do jeho života“...ale keď z tvojho života vystúpila, tak ako si to zrejme v duchu rodina želala, ani to nevyhovovalo, lebo zrazu to kvôli nej si sa...
Silné protirečenie. Ani tak dobre – ani tak.
Hnevám sa na teba, i keď ťa vôbec nepoznám, cítim Csézy ti bola viac ako partnerka, viac ako spojenec. Tvrdo bojovala za to, aby si si všimol, ako stojí celý čas skalopevne v prostriedku tvojho srdca a nepohne sa, kým ty sám nebudeš inak chcieť. Nikdy nerozhodovala za teba, nenútila ťa aby si sa podelil s ňou o svoje sny.
Čo si si myslel? Že tvoja rodina to pochopí? Nebodaj ľudia pre ktorých si tak mnoho urobil? Alebo sa časom objaví jeden z tvojich „dobrých“ zbabelých priateľov, aby pravdivo svedčil? Nechci ma rozosmiať! Toto by som ti povedala, keby si žil. Ale ty už nežiješ, a nevieš spraviť nič, čím by si svoje rozhodnutie vysvetlil. Hodil si svoj poklad, svoje všetko priamo tým, od ktorých si ju roky chránil, pričom si tvrdil, že ju miluješ. Seba si nemiloval dosť na to, aby si sa dokázal vyrovnať s prehrou, snáď to bolo tvojou jedinou chybou...ale kto za to ponesie zodpovednosť?
Som nahnevaná, sklamaná a unavená, ale nie tvojou vinou. Odpočívaj v pokoji, so žijúcimi sa osud beztak raz vyrovná.

Toto nie je obvyklý článok o nezáživných včerajškoch. Účinkujúca mladá popová hviezda menom Csézy mi je tak srdcu blízka svojim osudom, že som nevedela ľahostajne  prejsť „popri nej“. Nepoznám ju a nepotrebujem ju vôbec poznať k tomu, aby som dokázala precítiť jej bolesť.
V článku sú uvedené moje vlastné pocity za ktoré ak je potrebné ponesiem plnú zodpovednosť, pričom pochopím aj tých, ktorí so mnou nesúhlasia. Každý má svoj vlastný názor a ja to plne rešpektujem.
Ďakujem.