Nagy baj van, hol a szívem... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

„Életem harmonikus elégedetlenségben telt"…
(Cipő)

Cipő nélkül maradtam. S tudjátok ez nem az a: „nem baj ha szétszakad, nem baj ha kinövöm” érzés…”majd beszerzek egy másikat” Nem! Még egy ugyan olyan Isteni „gyártmány” nem lesz már. Általában folytatni szoktam az utam akkor is, ha a cipőfűzöm, lecsüng a bolygónkról. Nyilván egyszer megbotlom majd és leesek, úgy, mint sokan mások. Mégis nekem kell megtanulnom miként fáj az, ha a saját hibámból nyalom fel az aszfaltot. Ne szidjatok, ne haragudjatok rám ezért. Mert aki helyettem él, az haljon meg helyettem."
Cipő nélkül lépkedem, a „szilánkos mennyország” már vérig csikarta a lábam, s én mégis – mégis – mégis énekelem a fellegekbe bámulva oly értetlenül:  
„Dudududu-dadadada – dididi – dudududu”…

Cipő azaz Bódi László a Republic frontembere, menni akart. A médiák szerint kijelentette, hogy nem akar sokáig élni, elég lesz 50 év. Idén ünnepelte volna a 48-ik születésnapját, már nem élte meg. Ami nekünk szomorúságot okoz az nála kiváltságos helyzet volt… hogy kell ilyen esetben önzetlennek lenni? „Hoppá – hoppá, menni akart, jaj de jó, hogy sikerült?!"  

Cipő: Nem akarok sokáig élni!

Egyszer volt, hol nem volt
Soha nem volt még…
…De mi ott ültünk a lépcsőkön és olyat játszottunk, hogy felkészít a legrosszabbra. Harcoljak egyedül hisz egyszer mindenkire ez vár majd. Túl egyszerű lett volna „abbahagyni” s csak úgy ok nélkül ünnepelni az életet. A vonatok jöttek – mentek múltból a jövőbe és én egyáltalán nem értettem…”muszáj ezt pont most, amikor épp szeretetre vágyom?” Egy perc „rivaldafény” tán mindenkinek kijár, hogy a legcsúnyább, legrosszabb, leghaszontalanabb is érezhesse… most ő a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb…
„Ha eljön az időm és mennem kell a halálba, ésszerű, ha elengedsz”…
Szorongást éreztem, a világ elmosódott. Most nekem van szükségem valakire, aki szeretne, védene, egy kicsit önmagamért, egy kicsit önmagáért… ez meg tudatosan elpatkolni készül.
Jó persze, menj csak, velem ne törődj… Gondoltam magamban…
Értetlen vigyor hagyta el a pofámat. Nem akart rosszat. Istenigazából nincs aki rosszat akarna nekem, csak sok volt a „példakép”. Már nem tudtam különbséget tenni.
Mondjak le mindenről, hisz ezek csak földi javak, örömök… deklamálja az, akié az ország a dicsőség és a hatalom mindörökké. Én erre azt mondanám: „Neked könnyű lehet, de azért nekem sem rossz…yahúú."
…és még folytathatnám.
De most szóljon ez arról, aki itt hagyott minket. Övé volt az élete és övé lett a halála, akkor ne hogy már a médiák döntsék el, hogy mi volt az utolsó kívánsága. A Republic menedzsere a médiák szerint úgy véli, hogy a csapatnak tovább kell működnie.

Cipő nélkül is folytatja a Republic

Szerintem is! Mindenképp!!! Egy más névvel, más profillal… netán egy más menedzserrel. Hisz mindenki pótolható, nem de?! Ebben az esetben nem csak Cipőt lehet cserélni, hanem zoknit is…
Cipő nem így érezte. „Egy esetleges tragédia, vagy bármelyikünk kiszállása a zenekar megszűntét is jelentené.” (Cipő)

http://www.montam.hu/mt/cip.html

Ő volt az együttes alapítója, frontembere, ő volt az ötlet atya a meghajtó lélek hát ne akarjanak már a halálából profitálni. Én úgy érzem a Republicot Cipő tette halhatatlanná. S most jön majd egy énekes, aki lehet ezerszer rosszabb lesz, vagy ezerszer jobb nála… mégis arra ítéltetett, hogy Cipő árnyékában éljen. És ez az egész nem róla szól majd… hanem egy énekesről, aki a Republic csapatban Cipőt helyettesíti. Én úgy érzem ez egyáltalán nem korrekt.

Mintha ismerném, mintha hallottam volna már. „Ha mennem kell, el kell engedned, nem szabad sírnod utánam”. Ültünk a nehéz, hideg betonlapokon merengve, értelmetlenül. A vonatok jöttek – mentek. Mosolyogtam miközben a szívem ezerszámra haldokolt.
„Tudom, önző vagyok, mert talán másképp döntöttem volna helyetted, csak annyit engedj hadd fájjon”… Semmi mást, semmi egyebet…
Mert én kicsi vagyok – kicsi vagyok és a bánatom túl nagy volt…
Így hát végül én mentem…

Szeretném megköszönni Nikinek, hogy mindvégig együtt drukkolhattunk Cipőért s hogy bátorítot, írjam ki ami fáj.
Csak ültünk a nehéz betonlapokon és tudtuk...ezt a járatot sosem törlik le...Republic=Cipő
Köszönöm Te lány...
...és köszönöm Vikinek, hogy támogat Dudu-dudu-dúdoljam ki ami fáj...dididi-dada-dadka