Kislány vigyázz... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

„Kislány! Azt még mondani kevés,
hogy felmászni nem mersz, mert fájna az esés.
Nézz körül! Nézz, csak nyugodtan körbe
a helyedben fájna belenéznem a tükörbe.”

(Deniz)

Hülye tréfaként szánta a sors, mégis belementem a fogadásba.
Csakhogy képben legyetek, az én portám tájékán mások szerint inkább vagyok áldott állapotban, mintsem hogy elfogadják, felhíztam. Részletezhetném, de nagyon sajnálnátok aztán meg már nem bírnám elhessegetni Önmagamtól mindazokat akik csak azért barátkoznának velem szívesen mert oly szívszorító lettem.
Ettem a kiérdemelt csoki adagomat, amikor hozzám tipeget magas sarkú szőrmés csizmácskában egy jól ismert csuda szép leányzó. Úgy gyűrte maga alá a cigarettacsikket, mint aki Hollywoodból érkezett. Rúzsos fogakkal mosolygott rám, egy kicsit fura volt (vagy csak én nőttem ki a divatból). Fél szemmel bemértem volna. A bevásárlóközpont előtti automata ajtó tutira nem érzékeli, s ha nagyobb szélben megfogná a sapkáját, a GPS léghajóként identifikálná. Nem dühből írom. Nekem vannak kifejezetten szép és értelmes barátnőim, akikkel bármiről ellehet beszélgetni. Ezt a harmóniát se a szépségük, se a karcsúságuk nem dúlja fel csak azért, mert a Világ nem volt hozzászokva ahhoz, hogy felszedek ám hat kilót még akkor is, ha ezt nem terveztem be. Hú de nagy katasztrófa!
- Szia
- Neked is, ha már mégy! (Hát nem ment, sőt!)
- Te gyereket vársz?  
- Igen, várok. Meg a vonatot is, de az csak később jön.
- Ne bolondozz már komolyan. Biztos bánatodban habzsolsz. A csoki még jobban hizlal, tudtad?
- Nem! Nem volt hozzá használati utasítás, se felsorolt mellékhatások. Te studírozod a cigi dobozt mielőtt füsté varázsolod anyukád pénzét?
- Nem, de a cigitől legalább vékony vagyok.
- (Az alkoholtól meg másnapos) Hát én meg inkább kövér, ha nem okoz problémát!
- Hm! Jóféléket írsz, nagyon ritkán olvasom, ha nem vagyok épp szoliban, vagy körömstúdióban. Tudsz írni bármiről?
- Igen, eléggé lexikális vagyok!
- Fogadjunk, hogy a Piros Pettyes Túró Rudiról nem tudnál összehozni verset.
- Fogadjunk, ha ismernél, nem mernél fogadni.
- Hm!
- Hm!
…Ezzel sarkon fordult és elment. Engem meg kitör a frász a határidős cikkektől. Remélem azóta nem égett szénné!     
Végig néztem magamon, mit tesz a testel egy nem várt betegség és keserű mosollyal a számon visszaigazoltam Önmagamnak, ha eljön az ideje, írni fogok erről is. Ez eszembe jutatta, hogy a távoli múltban ért már ilyen felkérés, pont olyan embertől, akitől leginkább támaszt vártam volna. Az akkori nézőpontom arra ösztökélt, hogy kihívásnak szánjam, miközben úgy fest, ez is csak egy rossz móka volt. Röhejes, hogy komolyan úgy nézek ki, mint aki azért lett hat kilóval nehezebb, mert bánatában csokit eszik. Hát bocsássatok meg, hogy nem tornázom Norbival, de nem kötelező szeretni engem és gyűlölni sem. Hunyorogtam, ne hogy már az utca kellős közepén bömböljem ki magam, bár úgy érzem ebből kár volt kinőni. S akkor abban a pillanatban érzékeltem Gergő előadásában elhangzott vicc lényegét: „Egy őrült?! Hiszen mind szembe jön!" Lehet, ismeritek a teljes verzióját, én csak azért nem mesélem el, mert bizonyos részeit annyira igaznak vélem, hogy a hangsúlyt teljesen máshová pakoltam.
Ha tudni szeretnétek a fogadást elvesztettem, mert nem tudok írni bármiről. Sok mindent nem láttam még, nem éltem meg s bár alkothatok véleményt, aki azt hiszi, hogy ez majd attól lesz hiteles, ha én leírom nyilván hülyébb mint én vagyok. Minden élethelyzetnek legalább két verziója van, akkor is, ha az egyik sosem tárul fel igazán. Van, aki nem fárad azzal, hogy megnézze az „előzetest”… Most mit mondjak erre? Nem tudom!
De azért egy igazi Túró Rudival tartozom még :)))

Sok fehér pötty piros alapon
Ha ezt beveszed, emelem kalapom.
Amíg Te fecsegsz, a csokimat harapom
Megfogtál bakker, de ettől van jó napom.

A sok örök kérdés engem sem ereszt el
Ha a nap napozik, bikinit nem vesz fel?
A dalmata inkább fehér, vagy fekete?
Két biztos tippel tévedni lehet-e?

Mi volt előbb, tyúk, tojás vagy rántotta?
Mielőtt a pasid reggel kirántotta?
Kíváncsi vagyok szavad ugyan lesz-e
Ha magadtól rájössz, van saját esze.

Mindenki tudja a boldogság kölcsönös
Ha szívből ad, nem csupán kölcsönöz
Te hisztizel azért, hogy legyen szolis bérleted
Miközben diktálod a csúcs világképletet.

Én nézek a sarokból és szólni sem merek
Mert forog a Világ és csak Tőled kerek
Nyomtalanul veszik el mindegyik lépésem
De mielőtt eltűnök, van néhány kérdésem

Ha a tehén tejet ad, miért iszik vizet?
Aki eladja a lelkét később mivel fizet?
Mától már nem a szél fújja a harasztot!
Kellet Neked piszkálnod egy lázadó parasztot.
 

A piros pettyes táskám okozta a bibit
Láttam benne Rudit, Bocit és Tibit
Bevettem mind, most meg a hasam fáj
De nem kap ki rajtam a hülye birkanyáj

Bár ebből is biztos csak egy volt az igazi
Ha rántok a szíjon a nadrágom kilazít.
Ha lecsúszna teljesen, látnád a fenekem
Egy jó kis ihlethez pont Te kellesz Nekem?

Maradok az úton, ami nekem érzéki
A mű mosolyoddal szerinted hogy néznék ki?
Nem kell ide kérlek erőltetetett szépítés
Mert engem nem izgat a karrierépítés.

Nem kell sok ahhoz, hogy újra leessek
De ne Te mond nekem, Én hogyan szeressek
Mert amikor ott volt előtted az alkalom
Úgy lenéztél, hogy mai napig fájlalom.

Titokban szarozni nagyon – nagyon könnyű
És mesélni arról a másik milyen szörnyű
Majd akkor leszel nagy arc, ha mindent elmesélsz
De mesélhetsz bármit, a mesédben rég nem élsz.

Mert csak az él igazán, akit folyton hibáztatsz
A hazug könnyeiddel mindenkit kiáztatsz
Mert nincs olyan szív, amely ordítana benned
Hogy valahol neked is hibásnak kell lenned.

Ha eljön az idő, miattad is feladom
Elismerőn bólintok, de a lelkemet nem adom
Eszem a csokim, úgy játszok focit
Ugye nem láttál még ilyen aktív bocit?

Fogadtunk kislány, és most én vesztettem
Nyerni akartál, hát örülj, hogy ezt tettem.
De ha majd Te leszel ügyesebb és okosabb
A barátságunk is lehet sokkal szorosabb!