A Palóc írók találkozója - Stretnutie s Palóckymi spisovateľmi - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Az érzékeim sosem hagytak cserben még. Amint határvonalat húztam az ösztönszerű tolerancia és a kényszer tolerancia között az ölelések helyett hatalmas pofon csattant. De bántani csak azok merészkednek, akik jól tudják már a tegnapok rengetegjében elveszítettek. S jó is ha megköveznek, tördelik a szárnyaim, hadd lássa a nagy közönség milyen „jól” szeretnek s mit tesznek majd mindazokkal akik ugyanúgy ellentmondanak majd egyszer.
Kiálltam a sorból, mondván távdobást lehet gyakorolni rajtam. A végeredmény meglepett.
A legelső követ az dobta rám, aki az önzetlen szeretet hívében Istentől félő üzeneteit harsogja a világba. S mily könnyű ítélkezni az olyannak, aki a saját tökéletessége rabságában él miközben osztja a sok okos tanácsot. „Hogyan kell jó embernek lenni?!” Jó is ha rajta a nagyvilág szeme hisz ő úgysem hibázhat, ő sosem! Nekem ilyen tökéletes barátokra nincs szükségem ebben az életben. Nem tudok mit tanulni tőlük pedig nagyon sokat kérdeztem: „Mi van akkor, ha megbotlom, ha „rossz fát” teszek a tűzre? Ha nem csúszom alázatosan térden a bocsánatért? Csak simán szólok… hibáztam.
Hová tesztel, hová pakolsz, ha addig ott voltam a szívedben, ember?”
Szívedben? Abban a speciális kuckóban ahonnan már nincs kiút? Én mégis megtaláltam.
Ha látnád milyen hatalmasat köptem a lábadra esne a kavics, amelyet felém szegezel.
Dobjad te Istentől félő… hadd lássák mennyit ér a szeretet ott, ahol nem téged választanak… ahol nem a te utasításaid szerint élnek… ahol többet ér a szabadság, mint a hazug ölelésed. Dobjad s mond, amit mondani szoktál, amit a világgal elhitettél: „Te képes vagy szeretni igazán” Hadd lássák, hogyan bünteted a szeretteidet amikor nem a te elrendelt útjaidon szaladnak át a nagy betűs életbe.
Dobjad csak, s nézd meg jól a sziklád törmelékei hová zuhantak, mert nem én szedem utánad…

Micsoda monológ, hát ebből még nem lesz könyv…
Mégis tarisznyámba raktam a törött szárnyaim és útra keltem. Tán akad valaki, aki megragasztaná, vagy csak kiszedné a koszt a sérült pelyhek közül.

Tán nem fog rám orrolni senki, ha Füleken is szétnézem.

Leültem, csak úgy akárhová, ahol másnak épp nem volt jó és tökéletlen „embertípusokat” kerestem. Mert az a rengeteg tökéletesség az ekkori világban fóbiákat okozhat. Nem hajszolom, nem kell!
Írtam csillagokról, fákról – rókákról, kiskacsákról…ról és ról  - Rock´n roll
Mint lélek a testel,
Aki csak önmagának Mester
…és tanítványa egyben

Olykor félszemmel felnéztem, megmosolyogtam az öreg „nagy farkas” Jóska bá stand - up comedy előadási módját. Nem egész két deci bor után már nem az államot szidta, hanem önmagát mert, ahogy elmondván: „Istenverte nemzedék, én önszántamból bíztam bennetek.” Égnek emelve görbe sétabotját fenyegetőn zengte: „Mindhiába harácsoltatok, hej! Úgyis mind egy helyre megyünk, be-be-be a koporsóba.”
Fogatlan víg nevetése jó kedvre derítette az összes reménytelen holnapok eszméjét. Az idén Füleken nyaraltam. Egy pár négyzetméternyi „bolygón” ahová szívesen visszatérek. Csak legyen ott is Kofola.

Mert amikor már azt hittem, ez pont elég, több jó már nem is kell, összenéztem egy kirakattal. Végig volt ragasztva hirdetésekkel.
Azt mondja, hogy: Találkozás palóc írókkal és költőkkel „itt” Füleken 2012. augusztus
11-én.
A meghívást elfogadta:

Szászi Zoltán
Ardamica Ferenc
Ardamica Zorán
Mizser Attila
Bettes István
György Norbert

…ekkora szerencse. Könyörgöm, csak ennyire szeressen Isten, csak ennyit tegyen meg értem s már büszkén kinyújthatom a nyelvem rátok.
„Éltem halálomig, mint Isten boldog gyermeke, akit a költészet örökbe fogadott”
Ebben az identitáskeresésben mi másra reflektálhatnék? Ha mindjárt gyalog kellet volna aznap elindulnom szülővárosomból, akkor sem adom fel „ezt az álmot”
Ezt az egyet nem. Ott kell lennem a találkozón, úgy éreztem.
S lám megadatott. Köszönöm.

A palócság kapcsán Mikszáth Kálmán munkássága törvényszerűen beágyazódott a köztudatba. Bennem prózaiabb okok miatt kavarta fel az örvényt, ugyanis kemény harcot vívott az érvényesülésért s nem adta fel az álmát. „Eredeti hóbortja ez, ahogy meg akar élni a tollából” S bár lesújtott rá az akkori kor figyelmetlensége (ami ugyebár azóta sem sokat változott) kedvére írt, korlátozottság nélkül, ami éppen jól esett. „Művei híven tükrözték vissza az úri – nemzeti társadalom fokozódó erkölcsi – szellemi züllést, belső szétesését. A valóságot írta”     
Az én álmaimat történetesen Gatyás Bill szilánkokra zúzta, s ez mégiscsak egy szőrszálakat hasogató igazság. Sosem tudósítottam hordozható számítógépről, vagy okos telefonokról, ha írás közben épp hegyre másztam vagy almafára. Van tollam és nem félek használni.

Tehát a palóc írók – költőkhöz visszatérve. Mit is mondhatnék? Ha a saját benyomásaim tükörképét adom át, életrajzmentes lesz. Ugyan változik – e a véleményem attól, hogy György Norbert májusban született? S a bolygók állása szerint ez épp azért fontos mert… hát ezzel forduljatok a mindentudó Wikipédiához.
Én csak arról tudok mesélni ami engem érint s ezek az írók pont azokat a hegyeket mozgatták meg bennem amelyek mustármagnyi hit alapján működtetik az embert.   

Szászi Zoltán
MINDIG ELÁZOTT – s ezzel a szívembe teljesen belopta magát. Ő aki a szeretetet vágyva halni akart akkor…hatévesen. Nem kevés bátorság kell hozzá… elhinni, hogy „a világ holnap is él még” s élni úgy mintha ez lenne az egyetlen igazság. Mintha sosem jönnének el azok a megkopott holnapok, amelyek múlt időbe áshatnak.
A VÍZIÓK KÖZTES ÁLLAPOTÁT azért szeretem, mert ugyan olyan értelmet ad visszafelé olvasva. Mintha csak az eredeti verzió felé hunyorgatnék.
ZSÉ ELLOPOTT ARCÁT fáról lógva lefele fejjel olvastam. Olyankor nem fut végig az ember arcán könnyi, egyenesen önmaga alá hullasztja. Zs. Nagy Lajos – Mennyből az angyal…kitudja melyikből…csak engem vigyázzon, le ne zuhanjak. Hinta a palinta se, amikor az ember gyermeke ráébred, mi mindent hagyhat önmaga után.
…”te benned bízik eleitől fogva”, s a világba ordítottam volna, hogy én is… de ki érti ezt „manapság”… akkor?! Hogy jó nekem a kihúzott mackós póló csiribiri fini tini jellem helyet, csak írni – olvasni hagyjanak, s ne szóljanak bele a saját naplementéimbe.
Azóta talán „jobban” felnőttem már s most velem szemben ült az kinek hazája maga a kötetlenség szimbóluma… ahogy mondta: „egy ágy, egy párna, egy kávéscsésze s benne a frissen leöntött kávé. Mert aki szóban s nyelvben él az szellemi hazát keres.” Az ágy lehet ugyanaz, de az álmok változók…
Köszönöm!
Aznapi aranymondása: „Soha nem azért írsz, hogy a kritikusokat figyeld.”


Ardamica Ferenc   
Ami az írói pályát illeti, csodálatos 50 évet tudhat maga mögött. Mondjuk ezt az okos internet világ is tudja, de könyörgöm, hogy adhatná át a lángot, az érzést a csillapíthatatlan mosolyt, amellyel közölte „milyen tehetséges csaj” volt a nagyanyja. S ezek után ki vonná kétségbe, hogy az írói véna örökölhető? Senki. S én ezt élőben hallhattam.
„Az író akkor is író, ha nem ír mert épp levest eszik, mindeközben jól tudja, hogy a levest is meglehet írni.” Ezzel szó szoros értelmében azt hiszem tíz évesen próbálkoztam először, amikor a betűs tésztából a tányér szélére kiraktam anyukám kérő szavait: „Egyél drága, mert kihűl a levesed.” Természetesen se é, se á, se ű betűt nem találtam, így ékezeteket szabdaltam a felmaradt tésztából. Anyukám azóta rizst rakott a paradicsomlevesbe, de még ez sem jelentett akadályt, csak nagyobb tálcát igényelt és több türelmet.
Persze tudom, nem ilyen értelemben gondolta az író úr a leves „megírását” s szeretném hozzáfűzni, hogy a véleményén osztozkodom.
Egy levest meg lehet írni, csak legyen, aki megeszi.
Egy levest meg lehet főzni, csak legyen, aki elolvassa.
S ez most szándékosan fordított helyzet…
Köszönöm!
Aznapi aranymondása: „Többet ésszel, mint ceruzával.”


Ardamica Zorán
Ardamica Ferenc fia 1986- óta publikál. Ami nagyon meglepett, hogy a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filológia Karának Hungarisztika tanszékén adjunktus volt azokban az években, amikor boldog diákként habzsoltam a tudást eme Egyetem Pedagógiai karán. Nem hiába mondják: „Kicsi a világ, de erős”…vagy ezt már talán a borssal kombináltam össze, viszont úgy érzem, nem állok távol az igazságtól.
A művészúr kissé pesszimista – ahogy ezt önmagáról elmondta – ebben viszont ténylegesen pont az a pozitív, hogy legtöbbnyire kellemes meglepetések érik az életben.
S hogy egy vérbeli művész „annyira belülről látja a dolgokat, hogy még a téridő is olykor meghajlik”…
Ez reális képet mutat arról, hogy miért könnyebb az öntudathiányos embereknek pálcát törni mindazok felett, akik egy kicsit másképp, más szemmel lássák a világot. Egy művész játszik, sziporkázik, obszervál… ezt sokan nem értik meg s a naiv tehetséget szabályosan fékezni próbálják. Épp ezért szeretném megkérni a művész urat, hogy ne dolgozzon az értelmező szótárakkal, nagyon szeretném, ha a szívére hallgatna.  
S így a fránya „nem létező”  „blőnye”
Lefordult a szőnyeg-RE-Covery
Jelzem a Google fordító sem tudja mi fán terem, pedig azt mondták jó barát, hát ezek után még jobbat keresek.
Köszönöm!      
Aznapi aranymondása: „Az írás betegség, de nem bírjuk ki, hogy ne írjunk.”


Mizser Attila
Önmagában az a tény, hogy bármikor szembesétálhat Füleken miközben én embertípusokra vadászom, plusz pontot jelent. Az ember gyermekének ugye ilyenkor eszébe juthat, hogy parancsba adja a szélnek, ne rontson a frizuráján, mintha ez javítana a megérzésen, hogy nincs elegendő toll, vagy papírlap a megéltek kifejezésére. „Úristen egy Mizser Attila, még hozzá velem szemben.”
2008-tól a Palócföld könyvek sorozatszerzője. Nagyon sok elismerő díjra tett szert a többire meg keressetek rá.
„ha nem volt valami csináltam én” s ezzel azt hiszem az élet titka feltárult. Minimum az a része melynek reményét Ipricsomba fektettük, mert a „hazait” megszoktuk már.
A Titok című könyvért ezred sorokat álltunk, hogy ausztrál íróknak fejezzük ki a hálát.
„Ha megismered a Titkot, megtudod, hogyan érhetsz el bármit, és tehetsz magadévá bármit, amit csak szeretnél.” Mondta Rhonda Byrne! Nem kekeckedem, csak olykor képtelen vagyok egyetérteni. De tegyünk egy csekély próbát kedves olvasók. Szeretném elérni, hogy észrevegyük végre, a megoldás mindig sokkal közelebb van, mint amennyire hisszük. Ha majd Mizser Attila művei fogynak el általunk 18 milliós példányban, köszönetet mondok a világba. Hisz ugyan azt mondja el csak szebben, s számomra érthetőbben. Igaz, nem csinál belőle reklámot illetve nem rezegteti el a Világegyetem Kifogyhatatlan Bankjának.
De hát mindenki nem lehet az első helyen könyörgöm. Vagy a Világegyetem Kifogyhatatlan Bankjának egységes feltételei szerint egyazon dobogón állhatunk mindazokkal, akik már megfejtették a Titkot? Gondoljátok nem dobnak le, nem rántanak le a mélybe, ha Isten akaratából még sikeresebbé váltok, mint önmagában az a rengeteg ösztönös cselekvő? Ugyan már agymosottak! Miért vizualizálnánk ezreket ha milliókat is lehet a szegény meg ott koldul a pulpitus alján és azt mondjuk rá: „életképtelen.” Jézus ugyan melyik „csoportnak” segítené ha közöttünk járna ma?! Kétezer év elteltével ugyanúgy keresztre feszíttetnénk…sőt!
Köszönöm, jó nekem az egyszerű. Inkább sétálok egyet Mizser Attilával.(Mármint valamelyik versével)
S ha majd Rhonda is úgy dönt szépet akar olvasni, vagy kevésbé rhondát azt mondom: „Törekszik a megfejtésre.”
Mizser Attilára voksolok, mert ahogy Szászi Zoltán mondaná: „Nem a kétszáz szót használó metrón egymásra ugató üresfejű tinédzserek világa ez…”
Köszönöm!
Aznapi aranymondása: „Mennyi embert össze lehet hívni…s mennyien nincsenek itt.”


Bettes István
1983 év óta főállású író amolyan ezerarcú, most így rá nézve mindenki másra tippeltem volna, de tény és való sosem láttam éltemben csak most nagyon – nagyon először s remélem nem utoljára.
Tudom, hogy hallottam róla, tudom hogy olvastam. Nem az interneten, nem a vasút állomáson. Csak eszembe jutna már mivel kapcsán hangzott el a neve.
Bettes István, Bettes István, Bettes István…Dúdor István…Dúdor István a festőművész. Ez pont „az a lemez”, csak ugrana már be, melyik… hát persze „A Szamaras ember”
„Hajózni kellet, megpróbálni nem félni, mikor az általánosan is kötelező volt”…
Pont ezzel a mondattal kopogtatott be szívem ajtaján Bettes István 2007-ben.
Természetesen Dúdor Istvánt nem ismertem, de tornaljai lakosunk Kovács Magda író nő tollából érthetővé vált számomra, hogy valamiféle génhordozója lehetek, pedig a vérvonal nem tette lehetővé a rokonságot.
„Olyan volt közöttünk, mint aki egy másik bolygóról tévedt ide. S akárcsak Exupéry Kis hercege, csodálkozva nézte a földi világot. Nem értette, és nem is tudott a törvényei szerint élni.”
Bettes István barátként emlékszik vissza „az ilyenre”, plusz pont nálam.
„Még a reklám is visszaköszön: amíg a készlet tart”…
S merem remélni Bettes István író úr tudja, hisz megélte, hogy „A hangya bolondja volt a sörnek” s mily jó ha akad egy – két igazi „tücsök barát” aki megérti s jól érti, hogy egy művész szabadnak született s még a halála ezred másodperceiben is kezében tartsa a sorsát. Neki ne magyarázza senki a saját élete értelmét…
Köszönöm!
Aznapi aranymondása: „Költő vagyok s abból próbálok megélni”


György Norbert
Abszolút művészeti kisugárzása van. Klára kilenc hónapra született, mint általában sokan mások, csak ugye teljesen más formában, mivel ez egy regény gyerekek.
Klára neve szlovák fordításban sem változó aminek mindenképp pozitív kihatása van, hisz önmagában az ötlet, hogy épp azért ne legyen például Katalin, hogy ezt „mások is így lássák” teljesen felcsigázta az érdeklődésemet. Ha minden egyéb más lenne, Klára ugyan az marad… vagy nem…mert nem is Klára?!
Az ikrek csillagjegyében születni végzetszerű lehet, mondom én… májusi, aki nem revizor, de nem is Klára csak sokat tanulhat, sírhat, nevethet általuk.
„Leszállni, vagy nem szállni le, az itt a kérdés. Az is. Minden másképpen alakult volna, mondja valaki a telefonba, ha leszáll… Így alakult.”
Csejndzs dö vörld…én azt mondom.
„A regény roppant intenzív illúziós hatása, hogy valós történettel állunk szemben… Mintha. Pedig nem” ( s ezt mások mondták)
Köszönöm!
Aznapi aranymondása: „Klára 6000 koronás számítógépen született a kilencedik hónapban.”

Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Mázik Istvánnak – a füleki Városi Művelődési Központ igazgatójának, hogy ilyen felejthetetlen élményben részesülhettem általa.
Végre a saját elememben lehettem. Hálás köszönet mindenért!

U.I.: "Eloi Eloi lama sabachthani?" Hisz még hátra van a szlovákfordítás. Te jó szagú málnabokor bele se kezdek inkább…

Moje zmysli ma ešte nikdy neoklamali. Len čo som si stanovila hranicu medzi intuitívnou a vnútenou toleranciou namiesto objatí mi vylepili facku. Ale ublížiť sa opovážili iba tí, ktorí dobre vedia, že už v spleti včerajších udalostí zo mňa všetko stratili.
Ako dobre, že do mňa hádžu kameňom, ako dobre, že mi lámu krídla, nech aj veľké obecenstvo vidí, čo pre nich znamená skutočne milovať a s čím všetkým môžu rátať tí, ktorí sa im taktiež raz opovážia vzoprieť.  
Vystúpila som z radu povediac si, môžete si odskúšať hod do diaľky. Konečný výsledok bol prekvapujúci.
Prvý kameň hodil človek bohabojný, ktorý odkazy o nezištnej láske rozsieva do sveta. Je ľahké vrhnúť tieň odsúdenia a žiť pritom v otroctve vlastného dokonalého sveta  rozdávajúc múdre rady ohľadom toho, ako zostať dobrým človekom?! Dobre, že veľký svet všetko vidí, beztak sa nedokáže mýliť, či občas pochybiť. Ja nepotrebujem dokonalých priateľov od ktorých sa už nemám čo učiť. Veľakrát som sa pýtala: „Čo v prípade ak sa potknem, ak vložím „nesprávne drevo“ do ohňa? Ak sa nebudem pokorne plaziť na kolenách pre odpustenie? Len jednoducho odvrknem...prepáč, spravila som chybu. Kde si ma uložíš, kam si ma odpraceš človek, keď ste si ma dovtedy údajne nosil vo svojom srdci? Vo svojom srdci? V tom špeciálnom klbku odkiaľ vraj niet cesty späť? Ja som ho predsa našla.
Keby si videlo ako som si odpľula, padol by ti na nohu kameň, ktorým na mňa mieriš.
Tak hádž ty bohabojný ľudský tvor, nech vidia ostatní aká cena sa platí za tvoju lásku, čo sa stane s tými, ktorí ťa opustia, ktorí nechcú žiť podľa tvojich zlatých pravidiel „lásky“...kde sloboda značí viac ako tvoja klamlivá náruč.
Hoď a povedz, to čo máš nacvičené, čo sa nahovorilo svetu: „ Ty dokážeš skutočne milovať“, nech vidia ako trestáš milovaných, ktorí si zvolili vlastnú cestu životom. Len hoď a dobre sa pozri kam dopadnú úlomky tvojich skál, totiž ja ich po tebe už nezbieram.
   

Aký zvláštny monológ, tak z tohto ešte kniha nebude...
Napriek tomu som si odložila krídla do kapsy a pobrala som sa vlastnou cestou. Snáď nájdem niekoho kto by mi ich rád zlepil, alebo aspoň vybral špinu zo zranených páperí.

Snáď sa nebudú ponosovať, keď sa poobzerám po Fiľakove.   

Sadla som si len tak, hocikam na okrajové miesta, kde ostatným nebolo dobre a hľadala som nedokonalé „ľudské typy“, lebo z tých dokonalých má v tomto svete človek časom fóbie. Nenaháňam dokonalosť, ja nechcem!
Písala som o hviezdičkách, stromoch – líštičkách, kačičkách
Ako duch z tela
vlastného učiteľa
...a učňa v jednom  

Občas som napoly pozdvihla zrak, pousmiala som sa nad starým Jóskom, ktorý sa v štýle stand-up comedy dokonale predstavil. Necelé dva deci vína stačili k tomu, aby si uvedomil, že viac ako na štát sa hnevá sám na seba, totiž ako povedal: „ Bohom trestaná generácia, ja som vám z vlastného presvedčenia veril.“ Pozdvihnúc krivú vychádzkovú palicu k nebesiam vyhrážajúc zadunel: „ Nadarmo ste kradli hej! Beztak pôjdeme všetci na jedno miesto, do-do-do truhly.“
Bezzubý radostný smiech zanechal vo mne hlbokú stopu nádeje a viery v krajšie zajtrajšky. Tohto roku som letovala vo Fiľakove.  Na „planéte“ so zanedbateľnými štorcovými metrami, kam sa vždy rada vraciam. Len aby mali Kofolu.

Totiž keď som si už myslela, že toto úplne stačí, viac dobra nemám za potreby prežiť, zahliadla som výklad oblepený s oznámeniami.
A teda: Stretnutie s Palóckymi spisovateľmi a básnikmi „tu“ vo Fiľakove
11.augusta 2012.


Pozvanie prijal:
Szászi Zoltán
Ardamica Ferenc
Ardamica Zorán
Mizser Attila
Bettes István
György Norbert

...toľké šťastie. Prosím, len do takýchto rozmerov si ma ponechajte v božom pláne, len toľkoto nech pre mňa Boh spraví a už pyšne môžem vyplaziť jazyk na vás.
„Žila som do svojej smrti, ako šťastné božie dieťa, ktoré si adoptovala poézia“
Na čo iné by som mohla reflektovať pri hľadaní vlastnej identity? Aj keby som sa mala rovno pešo pobrať v ten deň zo svojho rodného mesta, ani v tom prípade sa „tohto sna“ nevzdám.
Tohto jedného nie. Túžila som byť na stretnutí a bolo mi dopriate. Ďakujem.

V súvislosti s palóckou kultúrou sa Mikszáth Kálmán ako jej predstaviteľ zákonite vryl do spoločného vedomia ľudstva. Vo mne rozvíril hladinu z prozaickejších príčin, totiž tvrdo bojoval za svoje uplatnenie a nevzdal sa svojich snov. „ Jeho pôvodným zámerom je uživiť sa písaním“ (Preklad z originálu). Napriek tomu, že ho zaťažila nepozornosť vtedajšej doby (čo sa ani odvtedy nezmenilo) písal podľa nálady, bez obmedzení, čo sa mu zapáčilo. „Jeho diela pravdivo odzrkadľovali panskú – národnú vrstvu, spoločnosť a jej gradujúci mravný a duchovný úpadok, vnútorný rozpad. Písal skutočnosť.“ (Preklad z originálu)
Moje sny pomimo Bill Gates rozdrvil na malé črepiny, beztak je to rozštepujúca pravda. Nikdy som neinformovala z prenosného počítača, či z múdrych telefónov, keď som popri písaní liezla na vrchy, či jabloň. Mám pero a nebojím sa ho použiť.
Čiže vrátiac sa späť k palóckym spisovateľom – básnikom. Čo by som mohla povedať? Ak by som mala odzrkadliť prevažne vlastné dojmy, článok bude bez životopisov. Nebodaj zmenila by som svoj názor len preto, že sa György Norbert  narodil v máji? A podľa konštelácie planét je to dôležité z toho hľadiska, že...s týmto sa obráťte na všestrannú Wikipédiu prosím.
Ja viem rozprávať jedine o tom, čo na mňa hlboko vplýva a títo spisovatelia hýbu presne tými vrchmi vo mne, ktoré v človeku fungujú na báze viery horčičného zrnka.


Szászi Zoltán
VŽDY ZMOKNUTÝ (preklad z originálu) – a týmto sa do môjho srdca úplne vkradol. Ten, čo túžiac po láske túžil umrieť v básni vtedy...šesťročný. Nie málo odvahy si vyžaduje...veriť, že „svet aj zajtra bude žiť“ ... žiť tak, ako keby to bola jediná pravda. Ako keby nikdy neprišli tie fádne zajtrajšky, ktoré nás do minulosti zahrabú.
MEDZNÝ STAV VÍZIÍ (preklad z originálu) mám rada, pretože jeho zmysel sa čítaním odzadu nemení. Presne ako keby som sa ponorila do hlbín originálu.  
ZSÉ A JEHO UKRADNUTÁ TVÁR (preklad z originálu). Túto báseň som čítala visiac dolu hlavou zo stromu. Vtedy netečú človeku slzy po líci, rovno padajú pod neho na zem. Zs. Nagy Lajos – Anjel z nebies...ktovie z ktorých...len nech ma pekne stráži, nieže okúsim prudký pád. Hojdačka bez hompáľania, keď ľudské dieťa prebudí v sebe túžbu niečo po sebe zanechať.  

…” v teba verí od samých začiatkov“... a bola by som revala do sveta, že aj ja...ale kto to „dnes“ v tom čase pochopí?! Že sa cítim dobre vo vyťahanom macíkovom svetri a netúžim byť neprirodzenou kráskou, len nech mi dovolia písať – čítať, len nech mi nenariadia vlastné západy slnka.
Odvtedy som zrejme „viac“ dospela a teraz oproti mne sedel ten, kto predstavil svoj domov ako najväčší symbol slobody...ako povedal: „jedna posteľ, jeden vankúš, jedna šálka na kávu a v nej čerstvo zaliata káva. Totiž ten kto primeriava život k slovu a k jazyku, vždy bude hľadať len duchovný domov.“ Posteľ môže byť tá istá, ale sny sa obmieňajú...
Ďakujem!   
Zlaté pravidlo dňa: „Nikdy nepíšeš pre to, aby si sledoval kritikov.”


Ardamica Ferenc
Čo sa týka jeho spisovateľskej dráhy, má za sebou 50 bohato úrodných rokov. O tomto by nás zrejme informoval aj zdroj moderných technológií akým je internet, ale prosím vás, akým spôsobom by dokázal šíriť ten oheň, pocit, neskrotný úsmev na perách ktorým oboznámil obecenstvo o tom „aká nadaná deva“ bola jeho stará mať. Po tomto všetkom by sa kto odvážil pochybovať, že básnické črevo sa nededí? Nikto. A ja som si to mohla naživo vypočuť.
„Spisovateľ je aj v tom čase spisovateľom keď nepíše, lebo práve konzumuje polievku, popritom dobre vie, že aj tá polievka sa dá napísať.“ S týmto som sa v najužšom slova zmysle stretla ako desaťročná, keď som z písmenkových cestovín vyložila na okraj taniera prosebné slová mojej maminky: „Jedz drahá, lebo ti vychladne polievka.“ Samozrejme s dĺžňami som si musela poradiť svojským spôsobom, nakrájala som si ich zo zvyšných cestovín. Moja maminka odvtedy dávala do paradajkovej polievky ryžu, čo nebolo neprekonateľnou prekážkou, ibaže som potrebovala väčšiu tácku a viac trpezlivosti.
Pochopiteľne viem, nie v tomto zmysle chápal pán spisovateľ „napísanie“ polievky a rada by som vyjadrila svoj súlad s jeho názorom.  
Jedna polievka sa dá napísať, len aby ju mal kto jesť.
Jedna polievka sa dá uvariť, len aby ju mal kto čítať.
Je to úmyselne prevrátená okolnosť.
Ďakujem!
Zlaté pravidlo dňa: „Viac s rozumom, ako s ceruzkou.“


Ardamica Zorán
Syn Ferenca Ardamicu publikuje od roku 1986. Čo ma nesmierne prekvapilo je, že na Filologickej fakulte Univerzity Mateja Bela v Banskej Bystrici(Katedra Hungaristiky) pôsobil ako adjunkt presne v tom čase, keď som cez svoje  šťastné študentské roky hltala poznanie na tej istej univerzite ibaže na fakulte pedagogiky.  Nie nadarmo sa hovorí: „Svet je malý, ale silný“...zrejme som to skombinovala s poznaním o čiernom korení, ale nemyslím si, že by som bola ďaleko od pravdy.
Pán umelec je trochu pesimistický – ako to o sebe prezradil – lež „tá druhá stránka“ mince v tomto prípade je, že väčšinou ho doženú príjemné životné prekvapenia.      
A že skutočný umelec „tak strašne z vnútra vidí veci, že aj samotný časopriestor sa občas ohne”…
Toto je reálnym obrazom skutočnosti, prečo je ľahšie neuvedomelým ľuďom lámať palicu nad tými, ktorí vidia svet trochu inak, inými očami. Jeden umelec sa hrá, srší iskrami, pozorne sleduje...toto však mnohí nechápu a pokúsia sa naivného umelca regulovane brzdiť. Práve preto by som chcela poprosiť pána umelca, aby nepracoval s výkladovými slovníkmi, bola by som rada keby počúval na svoje srdce, aby aj „neexistujúce“ slová ako „blőnye” našli miesto v živote človeka.
Ani „náš skutočný priateľ“ Google nevie potvrdiť existenciu tohto slova a ja sa mám s ním priateliť?   
Ďakujem!  
Zlaté pravidlo dňa: Písanie je choroba, ale my nevydržíme, aby sme nepísali.“


Mizser Attila
Už samotná skutočnosť, že vo Fiľakove sa môžeme hocikedy zoči – voči stretnúť, kým ja lovím ľudské typy znamená bod do plusu. Samozrejme ľudské dieťa o takomto čase pouvažuje nad tým, že rozkáže vetru, aby nekazil na frizúre, ako keby to dopomohlo preklenúť sa cez predtuchu, že niet dostatočného počtu pier, či strán papiera, aby sa ten zážitok dal vyjadriť. „ Panebože jeden Mizser Attila, a ešte k tomu oproti.“
Od roku 2008 je cyklickým autorom kníh Palócföld. Získal mnoho hodnotných ocenení a za ostatným sa pozrite vy.
„keď niečo nebolo, ja som vytvoril“ (preklad z originálu) a s týmto sa taje života odhalili. Minimálne tie časti z ktorých sme vkladané nádeje poslali do hajan, lebo na to „domáce“ sme si už zvykli.
Pre knihu s názvom Tajomstvo sme vystáli tisícky radov, aby sme mohli byť vďační austrálskym spisovateľom.
„Keď spoznáš tajomstvo, zistíš ako získať to, na čo si pomyslíš, to po čom túžiš.“ (Preklad z originálu) Povedala Rhonda Byrne! Ja sa nehádam, len občas nedokážem súhlasiť. Nuž, ale za jednu skúšku to stojí milí čitatelia. Rada by som dosiahla, aby sme si všimli, že samotné riešenie je vždy oveľa bližšie, ako dokážeme uveriť. Keď aj Mizser Attila odpredá 18 miliónov výtlačkov kníh, poviem svetu svoje ďakujem. Veď hovorí to isté len krajšie a pre mňa zrozumiteľnejšie. Pravda, nerobí z toho reklamu a zrejme nevysiela vibrácie nevyčerpateľnej vesmírnej banke.
Nuž, ale všetci nemôžu zastávať prvé miesta. Alebo nevyčerpateľná vesmírna banka disponuje jednotným predpokladom, že môžeme stáť na tých istých nástupištiach s tými, ktorí  už rozlúštili Tajomstvo? Myslíte si, že vás nezhodia, nestrhnú do hlbín keď sa z Božej vôle stanete úspešnejšími ako samotní tvorcovia? Ale no, vymyté mozgy! Načo lákať vizuálne tisícky, keď môžeme milióny? Chudáci žobrú pod estrádou našich prianí a hovoríme im: „neschopní života“ Ale keby Ježiš znova chodil medzi nami, ktorej skupine ľudí by pomohol?! Aj po uplynutí dvoch tisícročí by sme ho znova dali ukrižovať...ba čo viac!   
Ďakujem, pre mňa v jednoduchosti spočíva krása. Radšej sa poprechádzam s Mizser Attilom
(teda s jeho básňami)
A keď si Rhonda zmyslí, že chce čítať čosi hodnotné, tak si poviem: „ Ozaj sa snaží pochopiť tajomstvo.“   
Hlasujem na umelca menom Mizser Attila, totiž ako tvrdí Zoltán Szászi: „Jeho svet sa nezužuje na dvesto slov používaných v metre, ktoré na seba štekajú prázdne hlavy tínedžerov...“ (Preklad z originálu)
Ďakujem!
Zlaté pravidlo dňa: Koľko ľudí sa dá zlúčiť...a koľkí tu nie sú.“


Bettes István
Od roku 1983 pôsobí ako spisovateľ na voľnej nohe. Zrejme má tisíc tvári, totiž ako som si ho prezrela, neopovážila som sa ani len odhadnúť...je to on?! Skutočnosť je samozrejme taká, že som ho nikdy predtým vo svojom živote nevidela, len teraz veľmi - veľmi prvýkrát a dúfam, že nie naposledy.
Viem, že som počula o ňom, viem, že som o ňom čítala. Nie na internete, nie na železničnej stanici. Bodaj by ma napadlo s čím sa mi jeho meno spája.
Bettes István, Bettes István, Bettes István…Dúdor István…Dúdor István umelecký maliar. To je presne „táto platňa“, len keby ma napadlo, ktorá...no jasné „Na somáriku“
„Museli sme sa plaviť, pokúsiť sa nebáť, keď to bolo aj všeobecne povinné“...(Preklad z originálu)
Presne s touto ideou zaklopal na brány môjho srdca Bettes István v roku 2007.
Samozrejme nepoznala som osobne umelca menom Dúdor István, ale vďaka pera spisovateľky, rodáčky mesta Tornaľa Kovács Magda som skoro pochopila, že som akýmsi genetickým nositeľom napriek tomu, že akékoľvek príbuzenstvo sa vylučuje.  
„Taký bol medzi nami, ako keby bol zablúdil z inej planéty. Presne ako Exupéryho Malý princ, začudovane sledoval život na našej planéte. Nechápal jeho svetské pravidlá a ani nedokázal žiť podľa nich.“ (Preklad z originálu)
Bettes István spomína s úprimným priateľstvom „na toho čudáka“, plus bod v jeho prospech.
„Ešte aj reklama sa odzdraví: kým zásobovanie trvá“...(Preklad z originálu)
Pevne verím, že pán spisovateľ Bettes István vie, veď sám sa stal aktérom vlastného umenia: „Mravec bol blázon do piva“, ako dobre, keď sa nájde pár skutočných priateľských „svrčkov“, ktorí pochopia, že jeden umelec sa rodí slobodný a ešte aj v tisícine sekúnd pred vlastnou smrťou si drží osud vo vlastných rukách. Nech mu nikto nevysvetľuje zmysel vlastného života...  
Ďakujem!
Zlaté pravidlo dňa: „Som básnik a snažím sa z toho vyžiť “


György Norbert
Má absolútne umelecké vyžarovanie. Klára sa narodila na deväť mesiacov ako mnohí z nás, samozrejme v úplne inej forme, nakoľko sa jedná o román decká.
Meno Kláry sa prekladom do jazyka slovenského vôbec nemení, čo má pozitívny dosah, veď už samotný nápad, že ju nenazvú trebárs Katarínou rodí akési celoplošné uvedomenie, ktoré naplo struny mojej zvedavosti. Keby sa všetko okolo zmenilo, Klára zostáva...či nie...lebo nie je Klárou?!
Narodiť sa v znamení blížencov môže byť osudovým, hovorím ja...narodená v máji, ktorá nie je revízorkou ani samotnou Klárou, len sa môže mnohému priučiť od nich, môže si poplakať, môže sa skrze nich zasmiať.
„Zostúpiť, či nezostúpiť, to je otázka. Aj to. Mohlo sa všetko udiať inak, keď nezostúpi, hovorí ktosi v telefóne...takto sa to vyvinulo.“ (Preklad z originálu)
Csejndzs dö vörld…ja hovorím.
„ Román srší obrovskou intenzitou ilúzii, že príbeh je pravdivý...Ako keby. Avšak nie“  Toto však povedali iní. (Preklad z originálu)
Ďakujem!
Zlaté pravidlo dňa: Klára sa zrodila na 6000 korunovom počítači v deviatom mesiaci.“


V neposlednom rade  chcem vyjadriť úprimné poďakovanie riaditeľovi Mestského kultúrneho strediska vo Fiľakove Istvánovi Mázikovi, že umožnil všetkým zúčastneným načerpať nezabudnuteľné zážitky.
Konečne som mohla byť vo svojom živly. Srdečná vďaka za všetko!

P.s.:  Hm preklad...
„Netušila som, že sa to vôbec nedá, tak som to pre istotu skúsila.“