Boglárka, Bendegúz - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Boglárka, Bendegúz és a kalitka
Január 2011- ben érkeztek, a névkombinációt Ausztrál Tom-tól nyúltam le miután arra számítottam, hogy a két hullámos papagáj komplikációmentes párt alkot majd. Bogi tollazata eleinte öt betűs volt és sárga, volt benne némi türkiz zöld. A heraldikában a termékenység szimbóluma ez. Bendi kékesfehér volt, de ez már múlt idő. Kaméleon szindrómában szenvedhet, ugyanis az idő elteltével Bendi zöldebb lett, mint két Bogi egyben. Úgy érzem, hogy soha többé nem tér vissza az eredeti színváltozatához.
Na, most a hullámos papagájokról tudni kell, hogy a „csőrén levő jellegzetes viaszhártyájának színe a madár nemére utal. Ivarérett korban a hímek viaszhártyája kék színű, a tojóké barnás.” (Wikipédia)
Fél éven keresztül vártam rá, hogy miből lesz a cserebogár, de ahogy az időjárás változott, úgy változott a viaszhártyájuk is. Bendegúz hímnek indult, Boglárka tojónak, egy kis idő elteltével mindkettő tojó lett, majd Boglárka gondolt egyet és a csőre felett jócskán bekékült. Amikor már nem győztem követni az eseményeket Bendegúz is bekékült s talán ezzel lecsillapodtak a kedélyek. Két pasi, ha minden igaz s ki lehetne cserélni, nyíltan felajánlották, de minek, ha szeretik egymást és őszintén szeretve vannak?! Mondjuk, kissé fura szokásoknak hódolnak, a pitypang helyet-szalonnát esznek. Csüngnek, mintha denevérétől származnának, s olykor úgy szívják a véremet, mint a valódi szúnyog. Néhanapján úgy tűnik, mintha olasz temperamentummal vitáznának. Hangos rikácsolással jelzik, ha jön a postás s jól tudják hányszor csenget. Otthonuk a kalitka, de csak ha nagyon muszáj, bért nem fizetnek, takarítani nem szoktak… sőt (!)
…S mégis mily kedves a szívemnek, amikor beszállok a rozoga liftbe és már a harmadik emeletről hallom, hogy: „Pityu”.
Mily jó ha valaki hazavár még akkor is ha Pityunak szólít :))

Boglárka, Bendegúz a klietka

V januári 2011 k nám konečne došli. Mená som si vypožičala od Austrálčana Toma, hneď po tom ako som silne predpokladala, že ploskochvosté papagájce (andulky) vlnkované budú tvoriť jeden pár. Pri Boglárke od samého začiatku dominovalo žlto – zelené sfarbenie peria s čiernym lemovaním. Bendegúz bol modro biely v nedávnej minulosti, zrejme však trpí chameleónskym syndrómom, totiž ozelenel. Čosi mi intuitívne našepkáva, že sa k svojmu pôvodnému sfarbeniu už nikdy viac nevráti.
O andulkách je všeobecne známe, že dospelý samec má ozobie modrej farby a samička hnedej.
Vyše pól roka som čakala na konečný efekt, lenže ako sa menilo počasie tak sa menilo našim milým andulkám aj sfarbenie ozobia. Bendegúz mal byť pôvodne samček, Boglárka samička a potom sa to celé zvrtlo. Zrazu boli dve samičky v jednej klietke so sýto hnedým ozobím až kým si to Boglárka detailne nepremyslela a vyrukovala s modrým ozobím...To sa už pridal aj Bendegúz a zatiaľ sa celkom držia. Netúžim ich vymeniť, majú sa radi aj keď možno súrodeneckým spôsobom.

Ich zvyklosti sú neobvyklé. Namiesto listov púpavy holdujú Oravskej slanine, visia dolu hlavou akoby ich jedna netopieria mater mala. V komunikácii cítiť taliansky temperament. Pri návštevách svoj škrekot absolútne netlmia. Ich domovom je klietka, nájomné si nehradia a vonkoncom neupratujú. Ba čo viac...(!)

...Beztak ako milo znie môjmu srdcu keď sa vlečiem hrkotajúcim výťahom na samý vrch poschodia a už od trojky počuť vrelé: „Piťu“.
Ako dobre keď nás niekto doma čaká aj keď si nás pomenoval po svojom. :))