Már semmi nem a régi - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

A naptár szerint még mindig tél van, csak már én nem hiszem el. A kinti hőmérséklet 10 és 12 fok között mozog. Hóvirágot nem láttam még, de az ibolyák tisztességesen virítanak. A létező fák rügyeznek a nem létezők pusztulását nem követtem nyomon. Bár amikor betonba öltöztették a főteret az én véleményemért nem álltak sorba. Fasorok tűntek el az emberi butaság végett, de úgy látszik, nekünk ez is tökéletesen megfelel. Elfogadom, mint Jó Isten az ember szabad akaratát (végül is mi mást tehetnék hisz fejlődni kell!) de sosem leszek egységben azzal a gondolattal, hogy ez egy egészséges életrend. Nincs olyan, ami kárpótolhatna ezért. Még az a szerencsétlen szökőkút sem működik rendesen, sőt egyáltalán nem működik. Az a fő, hogy az egész teret felcsákányozták végette. Szeretném én látni azt az embert, akinek feneket kellet nyalni ezért, hátha megvigasztalna. Igaz, fehér akácot kaptunk, ne én legyek már hálátlan! Viszont hozzá kell tennem, hogy önmagának a szökőkútnak nincs külön kultúrája. Legalább javítassa meg, ha már a kedvenc gesztenyefám esett áldozatul.
Tél van! Odakint mégis méhecskék szállingóznak és giliszták kúsznak az ismeretlen veszély felé. Harmincegy pillanatra megpihentem és mit nem látok? A téli szünet közepette két egész gyerek játszik kint. Bújócskáznak, futkároznak (mint én egykor hajdanán, a többi harminc pajtásommal, mennyi idő telt el közben? Húsz év? Több biztos nem. De ezt már csak gondolatban, félve egészítem ki.) Enyhe mosollyal a számon figyelemmel végig követem Őket. A zöldkabátos gyerkőc besettenkedik a panelház egyik bejáratába. De ügyes, drukkolok neki önmagamban. Sajnos csak fél percig tart a játék, hát eddig volt izgalmas. Mert a kékkabátos gondolkodás nélkül mélyen a zsebébe nyúl, kiszedi a mindentudó okos telefonját és szó szerint lokalizálja a játszótársát. Ez nem ér! Ó dehogy nem! Aki kapja, marja. A játék lényege a keresés és az megmaradt. Az idő tartalma változott csupán. Az, ami bennünket félnapokat éveken keresztül szórakoztatott, az manapság egy – két perc és még csak örömöt sem okoz. Már hogy ne köszönne be az unalom? (Pedig szó szerint lábuk előtt hever a világ. Amire visszafelé jöttem az üzletből, a korlátlan internetnek köszönhetően meztelen puncikat nézegettek, hát gratulálok!) Szerintetek mennyi évet kaphatnak még az élettől, amíg beköszönt a teljes érdektelenség?! És ha hiszitek, ha nem az a legveszélyesebb! Vagy nem tűnt még fel, hogy a mai gyerekek és kamaszodó fiatalok egyfolytában unatkoznak? Mindegy már! És ne gyertek nekem a sajnálkozó pofátokkal, hogy nekünk más gyermekkorunk volt. Ez hozz ki leghamarabb a sodromból! Ez tény! Mert bennünket másképp neveltek!

Tél van! Nyilván ezért van még mindig a saját személyes számlám lefagyasztva. A helyzet állása szerint az egyetlen eszköz, amellyel harcolni lehetne az igazamért a pénz. Akkor meg minek? Ma én szoptam be, holnap sajnos Ti fogjátok. Pedig én gondoltam arra is, hogy a NEM LÉTEZŐ TARTOZÁSOM tripláját ajánlom fel annak a szervezetnek, amely tisztességes módon felméri a helyzetet. De ugye mit nyernék ezzel? Attól félek elfogadnák, és akkor hol van itt a tisztesség?
Adjam el a becsületemet annak ellenében, hogy megvásároljam az igazam? És mi lesz a többiekkel? Azzal a sok öreg nénivel és bácsival, akik ugyan ebbe a csapdába estek? Mi lesz a családanyákkal, családapákkal, akik tisztességesen megdolgoztak a család megélhetőségéért. Nem herdáltak, nem itták el. Ennek ellenében egy pár bőrszékben sumákoló laposfejű segfej mégis talált törvényt és paragrafust, amely áltál házak tízezreit foglalták le és elhitették velük, hogy ők a hibásak, mert még nem fizettek eleget abból a minimál bérből, amely kijár egy tisztességes embernek. Ajajaj, valaha én sem hittem volna, hogy az emberen így kikaphatnak, de nagyúr ám a hatalom! Majd rá jövünk mi is egyszer, hogy mit kaptunk a képzelt „szabadságunkért” és mi mindennek alárendeltetett a fajtánk…    
Lássuk csak, meddig takarózhatunk a szabad akarattal, kezeket a szívetekre, hogy kevésbé fájjon az „ébredés”!
Szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy az én megdolgozott pénzem felett ne a bank anyáskodjon, hanem egy hivatalos jegyző például. Szerintetek mekkora az esélye annak, hogy a bank vezetősége felkeress és megköszöni ezt a beléjük fektetett bizalmat? Szerintetek mekkora az esélye annak, hogy a „hóbortos viselkedésem” miatt megértésre lelhetek és kézre kapom a fizetést? Nekem viszont kell valaki, akiben igazán megbízhatok, aki akkor is szól, ha baj van (hátha megelőzhessük) és nem csak akkor keres telefonon, ha bónusz pontokra vadászik általam. Mert Ő nekem jót akar gondolván, hogy teljesen hülye vagyok. Nos, mit tehetnék? „Béláim, gondolkodjunk”

Túl kevés kidolgozott stratégiai lépés van erre, pedig a 21. században élünk! Nem értem minek annyi díszképviselő?! Szeretnék már látni egy olyat is, aki nem próbál meggyőzni arról, hogy az erdőket közérdekből adjuk el. És a mókusok? Azoknak mit mondanak majd? „Sajnálom, önöknek nincs tartózkodási engedélyük, vásároljanak bérletet?!” Persze, meglehet, én sem csinálnám jobban, de ezt hála az égnek nekik kell bizonyítaniuk, nem nekem. Saját magam nevében beszélek csupán, de tudom, ha én dönthetnék a megdolgozott pénzem sorsa felett és nem kellene fizetnem holmiféle számlaszám fenntartásáért, azt a pénz a város javára fordíthatnám. Lehet, nem sok… de épp elég ahhoz, hogy elgondolkodjanak az ötlet felett. Még a stratégia mester kilétét is kiadhatnám, persze csak az Ő beleegyezésével. Annyit elárulok, ha olyanok vették volna kézbe a városunk sorsát, mint Ő, itt már nyilván nagyon rég fedett uszoda van, korcsolyapálya, sportcentrum, füstmentes teázók, értelmes pihenő zónák… Ő az a klasszikus ember, aki pofára esett, tanult belőle és tovább lépett, de nem megtömött zsebekkel, mint egyesek. Kellene mi? Nem megvásárolható! :D
Dehogy kellene. Számomra már nem kérdéses, hogy ilyenek ebben a városban miért nem kellenek?! Talán mert tudnának tenni olyat is, ami nem csak a saját érdeküket szolgálja?! Na, mindegy, mi választottunk! Meg amúgy is! De az ajánlatom érvényes ám.
Havonta, öt euró a semmiért! Csak azért, hogy ott ülnek, és nem Ők találták ki! Duplázzuk meg, legyen tíz! Tíz euró csak azért, mert bennük jobban bízom :D  Persze ennek ellenébe valami fejlődést is látni szeretnék. Ez tíz hónap alatt még barátok közt is egy százas! Már csak kiad egy értelmes facsemetét, amely húsz év múlva nem a púpomig ér?!
Persze szerződést, azt mindenképp írnánk, mert hát manapság többet ér egy hivatalosan aláfirkantott papír, mint a saját életed! És még így is kelepcébe tudnak csalni. Felhoznám a betegbiztosítós ügyet, de már nagyon unalmas lennék. Sajnos már egyre többen vagyunk, egyre több dolgozó ember pénzéhez nyúltak, egyre több ember küzd azzal, hogy szimplán átbiztosították a beleegyezésük nélkül. Át kellene szabni a statisztikát, kicsit csökkenteni kellene ezeket az átveréseket, mert egy tisztességes ember nem attól lesz jó szívű, hogy majd a kedvükért szarni hagy a fejére. Így van?

http://tvnoviny.sk/sekcia/domace/1738500_podvod-aky-nema-obdobu-stal-sa-v-obci-na-strednom-slovensku

Ez nem negatív szemléletmód, ez a mindennapi életünk. Köztünk annyi a különbség, hogy én kertelés nélkül kimondom. És ha vesztek tudni fogom, hogy ezt csakis saját magamnak köszönhetem. Nem azért mert nem értékeltem eléggé, azt, amiért megdolgozhattam… sőt!  Csak ugye aggaszt ez a képzelt biztonság, amelyben csak addig vagy valaki, amíg nyújtani tudsz önmagadból valamit. Gyerünk, próbáld ki, légy bátor! Látod, mi folyik „itt”? Nem tetszik? Állj ki az igazadért és úgy dobnak majd, hogy a lábad földet sem ér aztán simán elfelednek. Jobb esetben nem fogod felakasztani magad. Nos??? Ajajaj, kár is a szóért! Én is így képzeltem…
És hogy ne lássak mindent negatívan, két jó hírrel szolgálok Nektek. Nagyon örülni fogtok. Az egyik az, hogy igaza van a Világmindenségnek, mi mindannyian egyek vagyunk! Vettem észre, amikor nagyvécére mentem és a telefonomon keresztül valami Afrikai szeretet szolgálat nevében csatlakozott hozzám egy feltűnően fehér lány. Küldjek pénzt és ne felejtsem el a jelszót, amely a saját személyi számom, rendesen kiírva! A fene! Nesze Nekünk SZABAD emberek, majd megtudjuk… De amúgy is bukta! Nekem sincs feleslegbe!. Küldjön Ő és majd visszaküldöm esetleg. A seggeteket meg ne nagyon vakargassátok az utcán, mert a Google street nem várt meglepetést okozhat. Nem igazán van már saját arcunk, s ha van, bárki nyugodtan felveheti és használhassa… Milyen adat kell hozzá? Név? Kép? Leírt szöveg? Röhejes! Tessék, ez kellet… a SZABADSÁG, itt van, ni!:))
Én így néztem végig, hogy veszet kárba egy pár „igazi” barátság. Nem baj, én az ilyen "igaziaktól" csak annyit kérek, hogy ne üldözzenek a szeretetükkel, meg a jóakarattal, ha majd kiderül az igazság. Azt hiszem ennyi béke nekem is kijár vagy ezer életre.

A másik jó hír az, hogy 112 év után Egyiptomban a piramisoknál hó esett. Nem jártam ott, na de mire van a mindentudó Google kérem?! Értitek, Egyiptomban! Emberek, csoda történt! Dehogy van baj a Világgal! Miért, eszetekbe jutott netán?

Tudjátok, hol kezdődik az igazi SZABADSÁG?