Ha önmagadra ismertél a hiba a te készülékedben van. Spoznávaš sa? Chyba je v tvojom prijímači. - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

…"A táj változhat,
de az út örök,
A lét élménye ugyanaz,
az „én” az álarc mögött.”
D.C.

Az ártatlant ne hintse puskapor, ezért írok lágyabban. De hogy a szerettem mellé állok, ennyit meg kell bocsájtanotok nekem, s csak merem remélni, hogy alkalomadtán ugyan ezt cselekednétek. Mert hát csak van annyi lelki erőtök, hogy foggal – körömmel védjétek azt, akit szívvel szerettek.
Egy percig se féltsetek, bennem még van elegendő alázat ahhoz, hogy valamelyik sorba álljak. Ugyanis itt egyesek folyton csak osztogatnak. Ki – ki jó szót, észt, rossz tanácsot, címkét, tudást…
„Gloria victis", gondoltam magamban. Mert már „évek óta várom a találkozást testvérem." Csak egyszer, egyetlen egyszer szeretnék igazi teret nyújtani az erődnek. Nem olyat ahol csak azért győzhetsz, mert hatalmadban áll! Ugyan már, hát miféle motiváció ez egy igazi harcosnak? Kell valami, amiért nem lesz szükséged gyerekes kitalációk alapján bökdösnöd olyanokat, akik kiállnak az igazságért. Valami, ahol nem a dühöd vezényel és nem a saját magad ellen ezerszer elvesztett csatád rugdos az árokba. Ezért szívesen megosztanám Veled saját életem egyik legféltettebb titkát melynek nincs több szereplője csak Te és Én. Persze nem azért tenném, mert bízok a barátságodban, hanem mert a gyávaságod faszcinál és én ezt hasznosítani szeretném, ha megengeded. Egyszer még szükségem lehet rá. Mert amíg hála Neked én bukok, az állarcod mögé lesve tízen „felébredhetnek”. Ha nem gáncsolsz el, „csak” saját magad felett győztél. Nem tudom, mit tartasz fontosnak?! Tetteid alapján sejtem. De mindez csak arra elég, hogy lássam az első szabály törvényét. Akinek hatalmat adunk a kezeibe annak mindig igaza van, ha ezt a másodig szabály esetleg cáfolni merné, rögtön az első szabály lép érvénybe.
Szemeimbe kell nézned, hogy lásd, többre Te sem tanítottál, ezért ha miattad állok majd egyszer árván, lehatott fejjel, az nem lesz nagy veszteség. Ugyanis eleve nem vagyunk egyforma „súlycsoport”. Te a hatalmaddal érvelhetsz én meg azzal, hogy bántottál, mert én engedtem meg.
Döntsd el Te, melyikünk lenne az igazi győztes. Ha én döntök, félek, tükörbe se néznél többé. Pedig nem vagy csúnya, csak értetlen. Ebből kifolyólag azt sajnálom leginkább, hogy nincs olyan igazi barátod, akitől ezt elmernéd fogadni. Vagy csak annyit, hogy talán „ma” Te hibáztál, Te tévedtél… Ha mással megtörténhet, veled ugyan miért nem?! Hidd el, ha igazán szeretnének, az igazság érdekében megkockáztatnák az esetleges elvesztésedet. Ugyanis egy barát nem attól barát, hogy egyfolytában hazudik Neked, ebből kifolyólag birizgál egy kérdés. Miért mindig csak Neked lehet igazad?
Ellenben ha tudnád, hogy miről „beszélek”, nem lenne okod kételkedni, hogy ez a szerény megjegyzésem abszolút nem neked szól. Miért szólna Neked? Mert a többiek azt mondják? Komolyan rád ismertek? Tehát úgy lássák, hogy Te értetlen vagy? S ezek után még megbízol bennük? Könyörgöm, ne nevettess! Inkább gyere a titkomért, legyünk már túl rajta:) Nem fogod megbánni, hisz neked fontos a ”mindenáron” győzelem. Nem fogom megbánni én sem, mert a Te fajtáddal sosem szállnék versenybe. Egyszerűen kijelentem: „Győztél!" Közben jól megnézem mindazokat, akik Neked tapsolnak. Három nap múlva szinte minden lepereg, s ha majd elfogadod a győzelmes tetteid árát, újra visszakérdezek. Mert én természetemtől fogva kíváncsi lény vagyok. Ezért tudni szeretném miféle megfelelési vágy hajtsa az embert, amikor másoknak a vízről prédikál, miközben suttyomban minőséges bort iszik? Majd ha a tanításod építőjellegű lesz és a bántásaid nem a hatalmadból kifolyólag áradnak, őszintén bocsánatot kérek Tőled. Őszinte embertől – őszinte feloldozást várok. Vagy nem vagy rám szorulva? Hozzád képest túl kicsi vagyok? Meglehet… sőt! Akkor viszont arra kérnélek, ne fintorgasd a világ előtt az igazi összetartás hatalmát, mert így hála neked egy nemzedék kerülhet máglyára. Gondolok mindazokra, akik majd szívesen kipróbálják a tanításod hitelességét! Ugyanis amíg világ a világ mindig lesznek olyanok, akiknek fontosabb lesz az élmény és a tapasztalat, mint a látványhatás és a szó.
Engem nem zavar, hogy mit teszel, engem az zavar, hogy Téged zavar, amit teszel, egyre többen kritizálják… És Téged zavar, mert ha nem zavarna, nem büntetnél másokat az igazságért. S ha büntetnéd is őket, akkor nem a hatalmadból kifolyólag tennéd, hanem azért, hogy erősödjenek s egyszer majd nélküled is képesek legyenek szárnyakat bontani. Engem nem zavar, hogy nem adsz igazat nekem, engem az zavar, hogy Önmagadra ismertél, mert ha Te makulátlan tiszta lennél, akkor biztosan tudnád, hogy ez nem neked szól…
Nem haragszom rád, engem nem bántottál még, én magamra haragszom, hogy elvesztettem egy pár értékes pillanatot az életemből, annak érdekében, hogy elmondjam, mennyire szánalmasnak tartom a „fegyvertáradat”. Hidd el, az enyém is az, tudod bizonyos életszakaszban a Te fajtádra néztem fel. Gondoltam hatalmatokban áll megváltani a világot, s ha tereltek is, jó szándékkal teszitek.
Jó szándékkal? És mi kell cserébe? Csak a másik igaz boldogsága?
Ám jót nevettem, de úgy legyen!
Én azért szeretnék adni a saját „fegyverzetemből” hogy még erősebb légy. Szeretni nem fognak, de lesz tekintélyed. Talán így történelmek épülhessenek arra, hogy a világ tükrében nem mindig az igazság nyer, attól még az a másik egyenes úton maradhat.  S ha netán mellé fogna, bukna, vagy elesne, csak bátran nyúljon Te feléd. Hisz aki sosem hibázik, és sosem téved az életben, annak hatalmában áll igaz utat mutatni:) S az igaz úton örökös szeretet van, nem folytonos ítélet. Ugye jól tudom? Várom hát a fényáradatott. Ha már túlságosan vakító lenne, időben szólok. Már ha lesz annyi bátorságod, hogy meghallgass...
Mert az csak a bátrak kiváltsága azt a lyukat keresni ahonnan megindult a hurrikán. Te nem vagy bátor, csak hatalmadban áll rettegtetni. Ennyi a különbség…
Te nyugodtan tönkre tehetsz másokat, hogy megmutasd mennyivel vagy erősebb…
Te a béke és a szeretet útját járhatod, hogy megmutasd mennyivel vagy erősebb…
Ha megérted a differenciát tudni fogod, mit tegyél.  
Egy percig sem féltelek… Rajtad a világ szeme, nálad a labda… Vezess! Csak ne úgy, mint vak a világtalant…
Tudod nem egyszer mondtam már, én vagyok a sokkal kisebb és gyengébb, akkor miért bántanál? Hogy a többiek is lássák mi várható, ha a Te utadat válasszák? Csak tessék…
Én ezt megkockáztatom annak érdekében, hogy a többiek azt is lássák, Istenigazából hátha nem is létezel, csak az élményírásnál olykor jól jöhet egy kis fantáziaszökés.

„Žiť a nerobiť chyby človek nemôže. Je to len otázka skúseností. Ak sa však bojí chýb, ako chce vôbec žiť?“
J.S

Nech sa nevinného nedotkne pušný prach, preto píšem jemnejšie. Že sa však prikloním na stranu milovaného človeka, to mi budete musieť odpustiť. Ja len dúfam, že by ste v podobnej situácii spravili to isté, keby Vám to život umožnil. Snáď len máte v sebe toľko duševnej sily, aby ste si zubami – nechtami chránili toho, kto sa dotkol Vašich sŕdc.
Ani minútku sa o mňa nestrachujte, nechýba mi pokora, ktorá ma ženie do radu. Totiž tu podaktorí neprestajne čosi rozdávajú. Niekto dobré slovo, rozumy, zlú radu, posudok, či vedomosti...
„Gloria victis", pomyslela som si. Veď už roky rokúce očakávam toto stretnutie. Len raz, jeden jediný krát by som chcela poskytnúť skutočný priestor pre Tvoju moc. Nie taký, kde môžeš zvíťaziť iba na základe vlastných pôsobností. Prosím Ťa, čo je to za ľahkomyseľnú motiváciu pre skutočného bojovníka? Potrebuješ niečo, na základe čoho sa nebudeš musieť opierať o detinské výmysly, len aby si strkal do tých, ktorí sa postavia za pravdu. Niečo, kde Ťa nemotivuje hnev, či tisícka vlastných prehratých bojov, ktoré Ťa zhadzujú do priepasti. Preto by som sa veľmi rada podelila s Tebou o jedno vlastné životné tajomstvo, ktoré sa týka iba nás dvoch. Samozrejme nerobila by som to z dôvodu, že verím v Tvoje bezvýhradné priateľstvo. Robila by som to preto, lebo ma Tvoja osobná zbabelosť úplne nadchýna, a tak by som ju rada vo svoj prospech zužitkovala, ak mi to dovolíš. Raz sa mi môže zísť. Totiž kým by som ja vďaka Tebe padla na kolená, hľadiac poza Tvoju masku by sa desiati „prebudili“. Ak ma nebudeš chcieť premôcť, zvíťazíš „len“ samo nad sebou. Neviem, čo je pre Teba dôležitejšie?! Podľa Tvojich skutkov len tuším. Ale toto všetko slúži iba k tomu, aby sa potvrdil zákon prvého pravidla. Tí, ktorým dáme moc do vlastných rúk majú vždy pravdu, keby sa to náhodou druhé pravidlo snažilo vyvrátiť, do platnosti okamžite vstupuje prvé pravidlo.  
Budeš mi musieť hľadieť priamo do očí, aby sme zistili, že viac som sa ani od Teba nenaučila a tak, keď budem raz kvôli Tebe stáť opustená so sklonenou hlavou, nebudem to pripisovať prehre. My totiž nepatríme k rovnakej „hmotnostnej skupine“. Ty sa môžeš vystatovať so svojou mocou a ja s tým, že som dovolila, aby mi Tvoj čin ublížil. Rozhodni Ty, kto by z nás bol skutočným víťazom. Lebo keď rozhodnem ja, už by si sa nepozrel viac do zrkadla. Popritom tvár nemáš škaredú, len Tvoje povahové črty nadväzujú na fatálnu nechápavosť. Vychádzajúc z tohto úsudku ma trápi hlavne to, že nemáš skutočného priateľa, od ktorého to dokážeš s odvahou prijať. Trebárs len toľko, že si sa „dnes“ možno zamotalo do omylu, či potklo o chyby...Ak sa to môže stať iným, Tebe prečo nie?! Ver mi, keby Ťa mali skutočne radi, riskli by si Tvoju možnú stratu v záujme pravdy. Totiž reálnosť priateľstva nepodmieňuje klamstvo zo strachu. Z tohto vyplývajúc ma napadla jedna otázka. Prečo vždy iba Ty musíš mať vo všetkom pravdu? Avšak keby Tvoje srdce tušilo o čom „rozprávam“, nemalo by dôvod zapochybovať o pravdivosti týchto slov. Nemalo by dôvod veriť, že sa obraciam práve na Teba. Prečo na Teba? Lebo ostatní Ti to potvrdili? Naozaj Ťa medzi riadkami spoznali? A teda majú pocit, že máš nechápavé srdce? Po tom všetkom im dokážeš ešte dôverovať? Už ma netráp, puknem od smiechu. Radšej si príď pre tajomstvo, aby sme už boli za tým :) Víťazstvo „za každú cenu“ bude Tvojim pravým mottom. A ja tiež nebudem mať čo ľutovať, totiž s Tvojim druhom ľudskej povahy je súťaživosť jednostranná. Jednoducho Ti dám víťazstvo do rúk, pričom si dobre pozriem kto každý Ti tlieska. O tri dni takmer všetko spľasne a keď prijmeš cenu svojho víťazstva, znova sa Ťa čosi opýtam. Som od prírody zvedavé stvorenie, preto by som chcela vedieť, aká hnacia sila motivuje človeka v čase, keď ostatným káže vodu pričom v tajnosti si kvalitné víno pochlipkáva? Keď bude Tvoje učenie povahovo konštruktívne a Tvoje urážlivé zaobchádzanie nebude vyplývať z Tvojej moci, úprimne poprosím o odpustenie. Od úprimného človeka očakávam úprimné rozhrešenie. Nebodaj Ti na tom nezáleží? Som k tomu príliš maličká? Môže byť...ba čo viac! V tom prípade Ťa chcem poprosiť, aby sa z Tvojej strany pred svetom zbytočne nepretriasala dôležitosť konvergencie, lebo takto sa vďaka Tebe celé generácie nechajú bezúčelne upáliť na hranici.  Myslím predovšetkým na tých, ktorí si radi preveria dôveryhodnosť Tvojich učení! Totiž kým svet bude svetom vždy budú po ňom behať takí jedinci, ktorí sa neoprú o slovo, či vizuálne efekty, ale o vlastnú skúsenosť.
Mne neprekáža to, čo robíš, mne prekáža to, že Tebe prekáža  fakt, že Tvoje skutky už mnohí kriticky hodnotia...A Tebe to prekáža, lebo keby Ti to neprekážalo, Tvoje okolie by nebolo trestané za pravdu. A aj keby bolo trestané, tak by to nevyplývalo z Tvojej moci, ale z potreby iných stáť na vlastných nohách a dokázať existovať bez Teba. Mne neprekáža, že mi nedáš za pravdu, mne prekáža to, že si sa medzi riadkami spoznalo. Keby Tvoje srdce nebolo poškvrnené, vedelo by naisto, že týmto článkom nechcem poukázať na Tvoju osobu...
Ja sa nehnevám na Teba, mne z Tvojej strany ešte nebolo ublížené, ja sa hnevám na seba, že som stratila zopár cenných chvíľ zo svojho života tým, že som chcela poukázať na pohŕdavosť, ktorou sledujem Tvoju „zbrojnicu“. Ver mi, aj vlastnou „zbrojnicou“ pohŕdam, totiž v určitej etape svojho života som pokladala za dôležité vytrvať pri ľudskej povahe, ktorá Ťa drží v zajatí. Myslela som si, že práve Vy máte v moci zmeniť svet k lepšiemu, že ste akýmsi pastierom zablúdených duší a z dobrej vôle ich túžite usmerňovať.
Z dobrej vôle? A čo za to? Ozajstné šťastie ľudstva?
Dobre som sa zasmiala, Amen!  
Ja by som preto chcela postrčiť vlastné „zbrane", aby z Teba sálala prirodzená sila. Ľudia Ťa nebudú mať radi, získaš však neprirodzenú autoritu. Takto sa aspoň môžu zrodiť nekonečné príbehy o tom, že vo svetských zrkadlách nie vždy pravda zvíťazí, ale ešte vždy žijú ľudia, ktorí dokážu zostať na rovných chodníčkoch. A keby sa náhodou potkli, či padali do priepasti, môžu sa obrátiť s dôverou na Teba.  Veď ľudský tvor, ktorý ešte v živote nepochybil, ktorý sa nezmýlil má právomoc poukázať na správnosť životnej cesty:) Nuž a na správnej ceste je bezhraničná láska bez štipky odsudzovania.  Však? Nuž, čakám na celistvé, uzdravujúce svetelné lúče, keby boli až príliš oslepujúce, včas sa ozvem. Ak sa nájde v Tvojom srdci toľko odvahy, aby si ma vypočulo...
Lebo to je výsada odvážnych, pohľadať presne tú dieru odkiaľ sa ženie hurikán. Ty nemáš v sebe prirodzenú odvahu, máš len v moci spôsobiť neprirodzený strach. Je v tom značný rozdiel...
Ty môžeš kľudne zničiť iných, aby sa dokázala Tvoja prevaha...
Ty môžeš chodiť po ceste lásky a pokoja, aby sa dokázala Tvoja prevaha...
Ak pochopíš diferenciu, precítiš svoj vlastný smer.
Nebojím sa o teba...Oči sveta sa na teba v tejto chvíli dívajú, Tvoja je prihrávka...veď nás! Len nie tak ako slepý nevidomého...
Vieš, viackrát som zdôraznila, ja som oveľa menšia a slabšia, tak z akého dôvodu by mi ubližovalo Tvoje srdce? Aby aj ostatní videli, čo ich čaká keď si zvolia predurčený smer Tvojej cesty? Tak nech sa páči...

Ja si to risknem v prospech ostatných, snáď si pripustia možnosť Tvojej neexistencie, aby sa mohlo koniec koncov usúdiť, že pri zážitkovom písaní je potrebné si precvičiť aj strohý únik fantázie.