Óóó de.... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Most egy kicsit hanyagoljatok, ha lehet. Csalódott vagyok és összetört. Miután bizonyossá vált, hogy a ranglista élére általában olyanokat juttatunk, akiket a múzsa kedvtelésből csókol homlokon, mert éppen nincs jobb dolga, gondoltam már nincs mit tennem, visszahúzódom, és nem szólok többé.
Ezerszer megfogadtam, nem ítélkezem feleslegesen, hisz jó magam is próbálok ráérezni a jól ismert Gangnam Style mondanivalójára. Az, hogy végigvágtattam a tornatermen, úgy hogy se nyereg, se ló nem volt alattam mindenképp kiemelt volna a sorból, ha nem csinálnák 1 583 508 184 – en egy időben ugyanazt. Semmi vész, aláírom, kell annyi humor és bolondság az ember életében, még akkor is, ha a Gangnam szót egy logopédus segítségével mondtam ki először hibátlanul. Túléltem az „óóó de bikicsunaj” időszakot, és valahogy beletörődtem abba is, hogy az „amúgy meg” igényes világunkat olyan klónozott tömegmozgatók uralják, akik maguk módján szinte bármire képesek, hogy a reflektorfényében tündökölhessenek. Így szorul háttérbe a populációnk ama töredéknyi része melynek szerény mondanivalója értékes lehetne, ha támogatnánk azt a fajta kibontakozást is, ahol nem kell mindenképp hülyét csinálnod magadból ahhoz, hogy őszintén megtapsoljanak. Kínkeservesen néztem végig Psy új „mondanivalóját” mely meghazudtolva a GENTLEMAN nevezetű dalcímét azt ecseteli fel a klipben, hogy egy férfi attól igazi gentleman, ha sárgaföldig alázza a nőt, miközben ropja a saját kis táncát. Az eddigi nézetség szerint 302 958 104-en nézték még és abból 2 085 719   embernek tetszik, amit csinál. És épp ez az, ami mellet nem tudok elhaladni. Béklyóz a súlya. Bosszant, bánt, ingerel! Minek törekedjen az igazi tehetség? Hogy egy olyan „embernek” konkuráljon, aki lefingja a kezét annak érdekében, hogy megszagoltassa másokkal? Ugyan már, inkább elbúj egy gitárral az árnyas fa alá és alkot saját magának. Már én is azt mondom. Gondolkodjunk el, milyen esélyekkel indul egy tehetséges énekesnő azzal szemben, aki statisztaként fél meztelenül, tátogva sétálgat a felcsigázott nézők tekintete előtt egy félre sikeredett dal klipjében?! És ne mondjátok nekem azt, hogy ezt nem mi rontottuk el!    
Ezt gondolván kerültem én az Amatőr művészek oldalára és nem célzottan belehallgattam egy dalba. Ez a véletlenszerű választás összekuszált bennem mindent, de rendesen. Sírtam, bőgtem, zokogtam, csapkodtam az ajtót. Mert akik tudnak, és igazán tudnak, nem találhatók a közéletben.
5 percet kérek az életetekből arra, hogy meghallgassátok, amit se én, se te nem tudnánk elmondani szebben.

Zeneszerző: Somogyi Zsigmond
Énekhang: Szabó Krisztina

Nem tudom ki ez a lány, de mondanivalójától úgy éreztem, hogy minden akadály ellenére tartós boldogságra törekszik és nem holmiféle fényűző látszatra. Megdöbbenve észleltem, hogy mindössze 121-en nézték meg és 2 nyomtak tetszik gombot rá. Talán nem kéne összehasonlítgatni, de mondjátok már el nekem őszintén (és távol álljon tőlem, hogy szándékosan bántani akarjam az előadót, mert nem az a célom) „egy olyan” bikicsunaj mitől jobb??? Csak mert a Tv2 Napló Extrájában saját maga az előadóművész kijelenti a munkáltságáról, idézem: „Hogy lehet egy rossz énekből kariért csinálni, ez hogy van?" Ő saját maga nem érti és én is ezt kérdezem. Miközben tudom, hogy ez talán nem is annyira az Ő hibája. Mert Ő csak kiállt, megmutatta mit nem tud, és nyilván nem számolt ekkora sikerrel. De mivel mi nagyon szeretünk szórakozni és nevetni mások hülyeségein, vérbeli sztárt csináltunk belőle. Így történhetett! Ha személyes fájdalmak kereszttüzén sétálgatsz egyszer csak „túllátsz a dolgokon”. Énekeltem, mert szerettem volna hinni abban, hogy tudok. Táncoltam, mert szerettem volna hinni abban, hogy „ott majd” helyesen vezetnek. Írtam, mert úgy éreztem erre születni kell, s itt vagyok… lássátok. Fa alatt pihenek, összeszorult szívvel, mert ma egy gyermek szájából hallottam:”Én nem vagyok jó semmire.”
„Csináljuk együtt azt a semmit, amíg nem leled meg azt a sok jót, ami belőled fakad”, felajánlottam neki. Ez nem tette tökéletesebbé a tánclépést, és nem csiszolt az énekhangunkon. Más utat választott… talán a legnehezebbet. Olyat, ahol csak az utókor igazolja milyen szép szíve volt… mert neki mindenáron ne tapsoljanak!
Ülök a fa alatt és gondolkodom, mit mondanék Krisztinának.  Mert a dalban ezt énekli: „Nézz rám, én nem vagyok más, mint a többi ember"… Pedig, jaj de más! Elfogulatlanul merész, hisz egy süket, néma és vak világ elé állt, hogy megmutassa mennyire védtelen és sebezhető egy tiszta szív. Ez az, ami elhatárolja Őt mindazoktól, akik csettintésre álmodnak és a visszaszámolás segítségével ébrednek fel.
Ez a lány megérdemelné, hogy valóra váltsa álmait. Nagyon – nagyon megérdemelné! Ülök a fa alatt és zokogok, hogy nem vagyok csodatevő Messiás, mert egyszerű emberként sajnos nem tudok mozgatni hegyeket.
Hiszek Benne, ez minden, amit önmagamból adhatok. Szóval, ha lássátok a bikicsunajos srácot, mondjátok el neki helyettem is, hogy mi voltunk hülyék mert „ez” nem az a taps amely kiemeli Őt a tehetséges emberek között. Nem kellet harcolnia érte, ingyen osztottuk.
„Hogy lehet egy rossz énekből kariért csinálni, ez hogy van?" Ez kérdezte, ugye?
Hát úgy, hogy az összes bolondság mellet elfelejtettük értékelni a jót és a szépet. Ez nem az Ő hibája, bár örökös részese lett, talán őt még meglehet fizetni. Nem gondolnám, hogy rossz fej. Aki szereti Szilajt, rossz fej nem lehet! Ezért ha gondolja, tegye jóvá… amióta rájöttem, hogy nem tudok énekelni, nem tudok táncolni, de még talán írni sem… én is erre törekszem. Az, aki igazán megszerette mellette áll majd, a többiek tapsa rövid távú és mit sem ér. Ha mégis fontosnak tartsa, akkor én kérek bocsánatot, hogy megsértettem tudását. Tán Ő is meghallgassa Krisztinát, megért és megbocsájt majd nekem egyszer. Mert ha Ő az apám lenne, vagy a barátom, számítana annyit, hogy kockára tegyem ezt a kapcsolatot azzal, hogy őszintén megkérjem, ott volt a reflektor fényében, most már messzire nyúlhat, akkor nyúljon mindazokért, akik igazi zenei és nyelvi tudással rendelkeznek, mert Ők még talán megválthassák a világot. Visszaadhassák a hitet, hogy van értelme az egésznek…
Nem az apám. Így nélkülem kell ráébrednie…

Ak vás môžem poprosiť, trošku si ma zanedbajte. Som sklamaná, srdce mám rozbité na márne kusy. Po tom, čo sa jednoznačne potvrdilo, že rebríček spoločenských hodnôt zvyčajne tvoria takí ľudia, ktorých múza bozká na čelo z čírej zábavy, som mala pocit, že tu už nemám čo robiť, stiahnem sa a viac sa vám neozvem.  
Tisíckrát som si sľúbila, že nebudem viac posudzovať zbytočne, veď aj ja sama sa pokúšam precítiť muzikálny odkaz dobre známej piesne Gangnam Style. To, že som dokázala precválať celú telocvičňu bez sedla a bez koňa by ma celkom určite vytrhlo z radu tých obyčajných, keby nerobilo  1 583 508 184 ľudí v jeden a ten istý čas to isté. Nič sa nedeje, to je v poriadku. Človek sa potrebuje  vyzbrojiť poriadnou dávkou humoru a tolerancie, hlavne keď k slovu  Gangnam potrebuje profesionálneho logopéda, inak by to nešlo bezchybne. Prežila som aj éru „óóó de bikicsunaj" a akýmsi zázrakom som sa zmierila s faktom, že náš „mimochodom" náročný svet potrebuje k prežitiu práve tých klonovaných jedincov, ktorí sú schopní takmer všetkého, aby zažiarili vo svetlách reflektorov. Takto sa dostane do úzadia zlomok tej populácie, ktorá by svojim skromným prejavom mohla vzbudiť v ľuďoch tie hodnoty, ktoré sú potrebné k trvalému šťastiu. Totiž my nepodporujeme tú formu presadenia sa, kde nemusí človek zo seba spraviť úplného hlupáka k tomu, aby mu úprimne zatlieskali.  Úzkostlivo som sledovala, čo mi chce Psy svojim novým „výtvorom“ povedať, totiž názov piesne GENTLEMAN sa nepoddáva skutočnosti, ktorá sa tam odzrkadľuje. Kocky filmu ukazujú, že jeden muž má len vtedy svoju hodnotu, keď poníži vo svojom okolí ženu, pričom jej tancuje ten svoj netypický tanec. Podľa aktuálnej sledovanosti si to pozrelo 302 958 104 ľudí z čoho  2 085 719 ľuďom sa to páči. Nuž a to je práve to, od čoho neviem len tak odhliadnuť. Sužuje ma to, trápi a spútava! Načo sa má snažiť ozajstný talent? Aby konkuroval „človeku“, ktorý si prdne do ruky, len aby ju mohli ovoniavať ostatní? Ale prosím Vás, radšej sa oprie o tienistý strom s gitarou a bude tvoriť pre vlastné potešenie. Porozmýšľajme nad tým, akých šancí sa môže chopiť talentovaný spevák oproti polonahému štatistovi, ktorý účinkuje v akomsi hudobnom nepodarku. A nepovedzte mi, že si za to nezodpovedáme! Práve táto myšlienka ma posunula na stánku Amatérskych umelcov a bezcieľne som sa započúvala do jednej z piesní. Tento náhodný výber pomotal vo mne všetko a to poriadne. Plakala som, nariekala, plieskala som dverami. Lebo tí, čo vedia a skutočne vedia sa nenachádzajú v spleti verejných udalostí.
Prosím vás o 5 minút drahocenného času z vášho života, aby ste si vypočuli  to, čo by som vám nedokázala krajšie povedať. Netuším kto je to dievča, ale z toho, čo stihla spevom povedať som sa dovtípila, že napriek všetkým prekážkam túži po dlhotrvajúcom šťastí a nie po rozmarnom zdaní, ktoré nás dokáže najviac oklamať. To, že si ju pozrelo iba 121 ľudí z čoho 2 potvrdili, že sa im páči ma sklamalo. Možno by som nemala porovnávať, ale povedzte mi úprimne(a to vôbec nechcem ublížiť umelcovi) „jeden taký“ bikicsunaj je od čoho výkonovo lepší??? Pýtam sa pre to, lebo samotný umelec na televíznej stanici Tv2 v relácii Napló Extra sa o svojej práci zmienil týmto spôsobom: „Ako je to možné, že z jednej zle vydarenej pesničky sa dá spraviť takáto kariéra?“ On sám nechápe čo sa deje, ja sa pýtam to isté. Pričom viem, že zrejme je v tom nevinne. On sa len postavil na javisko, ukázal, čo nevie a vôbec nepredpokladal takýto úspech. Nakoľko sa však my ľudia veľmi radi zabávame na hlúposti iných, spravili sme si z neho hviezdu. Takto sa to mohlo stať! Ak človek prejde vlastným ohnivým krstom bolesti zrazu začne vidieť aj to, čo je v zákulisí. Spievala som, lebo som túžila veriť v to, že raz v tom budem určite dobrá. Tancovala som, lebo som túžila veriť v to, že „tam ma“ správne povedú. Písala som, lebo som cítila, že na to sa treba narodiť, a tu som...vidíte. Oddychujem pod tienistým stromom s úzkostlivým srdcom, totiž dnes som počula: Nie som na nič súca“,  z úst malého dieťaťa.
„Robme to nič spolu, kým nezistíš koľko dobra z teba vyžaruje“, navrhla som. Toto vôbec nezdokonalilo naše tanečné kroky a neskrášlil náš spev. To dieťa si zvolilo inú cestu...zrejme najťažšiu. Takú, kde si možno neskoršie generácie spomenú na čistotu jej srdca...a tak jej nemusíte tlieskať za každú cenu! Sedím pod stromom a premýšľam, čo by som povedala Krisztine. Totiž v piesni spieva: „Pozri sa na mňa, ja nie som iná, som ako ostatní"... Je iná! Pravdivo odvážna, totiž postavila sa pred hluchý, slepý a nemý svet, aby ukázala aké zraniteľné môže byť jedno čisté srdce. A to je práve to, čo ju rozdeľuje od tých, ktorí snívajú na lusknutie a prebúdzajú sa vďaka odpočítavaniu.
Toto dievča by si zaslúžilo, aby sa jej splnili sny. Sedím pod stromom a nariekam, že nie som Mesiáš, ktorý by dokázal robiť zázraky, totiž ako jednoduchý človek, neviem pohnúť horami. Verím jej nadaniu, to je všetko čo môžem zo seba dať. Takže keď zočíte bikicsunaj chlapíka, povedzte mu aj za mňa, že to my sme boli sprostí, lebo tleskot, ktorý mu patrí ho nevyzdvihne z radu talentovaných. Nemusel oň bojovať, dostal ho zadarmo.
„Ako je to možné, že z jednej zle vydarenej pesničky sa dá spraviť takáto kariéra?“ Toto sa spýtal však? Tak je to možné, že pri všetkých tých bláznovstvách sme pozabudli na to, čo je pekné a hodnotné. Nie jeho vinou, i keď sa stal neoddeliteľnou súčasťou tohto celého. Mohol by to napraviť...odkedy som zistila, že neviem spievať, neviem tancovať, a zrejme ani písať neviem tak dobre, ako som si myslela...tiež sa snažím o nápravu. Ten, kto si ho skutočne obľúbil bude pri ňom stáť, ale tá krátkodobá podpora od ostatných mu nestojí za to, aby prijal každý tleskot s vierou, že je najlepší. Keď mu však záleží na opore tých, ktorí v spleti krátkodobej poklone zablúdia do jeho života, tak sa mu chcem ospravedlniť, že som spochybnila jeho znalosti. Možno aj on si vypočuje Krisztínu, pochopí ma a raz mi odpustí. Totiž keby mi bol otcom, alebo priateľom, záležalo by mi na ňom natoľko, aby som zariskovala jeho stratu vďaka úprimnosti, na základe ktorej by som ho poprosila o podporu skutočne talentovaných, mladých umelcov. On už bol v žiari reflektorov, vie sa natiahnuť, tak nech sa natiahne za tými, ktorí vlastnia skutočné hudobné a jazykové znalosti. Oni by ešte dokázali zmeniť svet a navrátiť nám vieru, že toto celé má zmysel...
Nuž, nie je mojim otcom. A tak sa bude musieť popasovať bezo mňa.